Egy macska hólyagja csak egy
golflabdányi vizeletet képes tárolni.

Az embernél ez egy kávésbögre,
az elefántnál egy konyhai szemetes.

Az elefánt hólyagja 400-szorosa
a macskáénak,

viszont mégsem telik 400-szor annyi
időbe az elefántnak a pisilés.

Szóval, hogy működik ez?

A válasz abban rejlik, amit a tudósok
a “Másik Aranyszabály"-nak neveznek.

Azon emlősökre vonatkozik, melyek ürülékük
egy részét sárgás folyadékban pisilik ki.

Más állatcsoportok eltérő rendszereket
és módszereket használnak az ürítéshez.

A Szabály azt írja le, hogyan változnak a
vizeletszervek és az erők a testmérettel,

lehetővé téve számos emlős számára, 
hogy szintén gyorsan megkönnyebbüljenek.

Két fő tényező járul hozzá
a vizelés sebességéhez:

a hólyagnyomás és a gravitáció.

A hólyagnyomás akkor jön létre, 
amikor az emlősök összehúzzák az izmaikat,

hogy kipréseljék a vizeletet.

Ez a nyomás megegyezik a területegységre
alkalmazott izomerővel,

de mivel ezek a tényezők
arányosan növekednek,

a hólyagnyomás a test méretétől
függően valójában nem sokat változik.

A gravitáció hatása viszont
fajonként változik.

Az emlősöknek cső formájú szervük van,
amit húgycsőnek nevezünk,

ez szállítja a vizeletet
magasabb szintről alacsonyabbra —

konkrétan a hólyagból oda,
ahonnan a vizelet elhagyja a testet.

Ennek során a húgycső, 
Torricelli törvényének erejét használja,

amely szerint az áramlás sebessége
a tartály magasságával növekszik.

Vegyünk két tartályt, melyekben
azonos mennyiségű folyadék van.

Ha azonos módon lyukasztjuk ki alul,

a függőleges tartály csaknem
kétszer olyan gyorsan ürül ki.

Ez azért van, mert a víz
nagyobb szintkülönbségről távozik.

A vizeletet fentről lefelé szállítva
a húgycsőnek hasonló hatása van.

A húgycső valószínűleg nem teljesen
függőleges,

így a hossza nem adja meg
pontosan mennyit esik a vizelet.

Ez azonban jó megközelítés.

A húgycső átmérője az áramlási
sebességet is befolyásolja.

Amikor ennek a függőleges tartálynak
a furata nagyobb átmérőjű,

a víz még gyorsabban ürül ki.

Egy állat húgycsövének
hossza és átmérője fajtól

és attól függően is változó,
hogy pénisze vagy hüvelye van.

Például egy nőstény elefántnak
egy méter hosszú húgycsöve van

harmincöt milliméteres átmérővel.

Egy vaginával rendelkező embernek
a húgycsöve több mint 20-szor rövidebb

és 5-ször vékonyabb.

Az elefánt hosszabb, szélesebb húgycsöve
teszi lehetővé azt,

hogy az emberhez hasonló
ideig vizelhessen.

Viszont ha egy elefántnak akkora
húgycsöve lenne, mint egy házimacskának,

körülbelül 2 órába telne
a hólyagjának kiürítése.

Feltételezések szerint a
Másik Aranyszabály itt is

érvényes: a gyorsabb pisilés egyszerre
csökkentheti a ragadozókkal szembeni

kiszolgáltatottságot és kimoshatja
a betegségeket okozó kórokozókat.

Viszont a Szabálynak megvannak a korlátai.

Kimutatták, hogy csak a nem vízi 
emlősökre vonatkozik.

És a Szabály nem vonatkozik a három
kilogramm alatti emlősökre.

Ezek valójában cseppekben pisilnek,
nem folyamatos sugárban,

mivel a felületi feszültség
megszakítja az apró vizeletsugarakat.

Sőt még a három kilogramm fölötti,
nem vízi emlősöknél is előfordul,

hogy bizonyos viselkedések megzavarják
a Másik Aranyszabályt.

A kan kutyák nem mindig ürítik ki
teljesen a hólyagjaikat,

hanem inkább rövid spriccekkel
jelölik meg a területüket.

A hím pandák néha kézen állva pisilnek,
így magasabban jelölik meg a fák kérgét,

hogy jobban közvetítsék illatukat
a potenciális párjuknak.

A kézenállva pisilés tovább tart,
mert a vizeletnek a gravitáció

ellen kell dolgoznia.

A vízalatti pisilés is hosszabb

mivel a külső víznyomás ellensúlyozza

a magasságkülönbségből fakadó 
belső erőket.

Akár egy tűzcsap,
akár egy vízipisztoly erejével,

ez a rendszer gyorsan szállítja
vizeletünket a külvilágba.