Értelem és megértés

a kettő nem ugyanaz?

Nos, nem mindig.

Az értelem nem mindig 
jelenti a "megértést",

és bizonyosan nem 
jelenti a józan megértést.

Érthetetlen??

Legalábbis Immanuel Kant így értelmezte:

Az érdemi tudás kizárólag 
az érzékszervi észlelés

és a megértés kölcsönhatásában
valósul meg.

Észlelés nélkül nem lenne
számunkra tárgy,

és megértés nélkül nem lenne gondolat.

Mert a gondolatok tartalom nélkül üresek,
az észlelések fogalmak nélkül vakok.

A megértés tehát az a képesség, hogy a
fogalmakat logikusan fel tudjuk fogni;

ezzel szemben állnak az érzések.

Az értelem viszont egy korábbi
képesség, egy lépéssel feljebb:

Irányít, határokat szab,
összekapcsolja a megértést,

az érzést és az ítélőképességet,

és így az intellektuális gondolkodás
legfontosabb eszközévé

és egyfajta erkölcsi tekintéllyé válik.

Az értelem például nagyon hasznos abban,

hogy megóvjon bennünket az ostobaságtól
és kordában tartsa az akaratunkat.

Ez egyfajta első kiválasztás,

és az értelem számára biztosítja a
szellemi tevékenység alapanyagát

Akármilyen erős is az akaratom,

az elmém nem engedheti meg,

hogy kocsmázás után autót vezessek.

Ezért hívják ezt józan észnek.

De valójában ennek magától
értetődőnek kellene lennie.

Nem kell sokáig kombinálni őket.

És most már eljutottunk a józan észhez.

Még azt sem engedi meg,

hogy egy ilyen ésszerűtlen
ötlet szóba jöjjön.

Ahogy Brudzinski lengyel író mondta:

"Az ész az összes ostobaságot
látja, és azt tanácsolja,

hogy nézzünk el néhányat közülük".

Megértetted?

Mérsékelten kell
visszafognunk tetteinket,

hogy ne terheljük túl
elménket és értelmünket.

Milyen jó lenne, ha ezt gyakrabban
alkalmaznánk a gyakorlatban.

De már Oskar Wilde is tudta:

"Az ember racionális lény, aki
mindig elveszti a nyugalmát,

amikor az ész törvényei
szerint kell cselekednie".