Történetekben gazdag a világunk történelme. Legtöbbjük elveszett, az idő szele szétszórta őket az emberi emlékezeten túlra. De ez a történet, a mi történetünk nem fog feledésbe merülni. Apa! Maia! Fuss! Maia, fuss! Fussál! A vízből emelkedtünk ki. Ősi idők óta, sok éven át egészen mostanig csorgadozott bennünk, mint a királyok vérvonala. Egy sebes folyó tele emlékkel és szomorúsággal. Egy cseppnyi víz vagy vér, aztán egy újabb. Hullám lesz belőle, majd egy folyó, végül egy gyarapodó áradat, mely megállíthatatlan. Idővel áttör minden akadályon, hogy újra szabadon folyhasson a végzete felé. A maradék hű dúnadán. Az északi emberek, kik szétszóródtak és megfogyatkoztak és kiket számtalan veszély fenyeget. Szauron, a sötét úr nem feledte a múltat. Középfölde lakói közül senkit nem gyűlölt jobban és senkitől nem félt annyira, mint a dúnadánoktól. Rákényszerítette akaratát a szolgáira. Hosszú éveken át kutatott Isildur örökösei után, hogy elpusztíthassa őket. Így a legfőbb ellenségeinek fennmaradottai örökre eltűnnének. Gyerünk, gyorsan. Dírhael! Ivorwen, Gilraen! Menjetek, kérlek! Nem veszíthetlek el titeket ma. Arathorn! Köszönettel tartozom, uram. Bármit kérhetsz, amit én és a családom teljesíteni tud. Az életünket köszönhetjük nektek. Ahogy én is az enyémet a hölgynek, köszönöm. Nagyon szívesen, uram. Nem maradhatunk itt. Merre tartottatok? Nem tudom, jó uram. Az orkok felégették a falunkat és lemészárolták az embereinket. Akik túlélték azok szétszéledtek, de nem tudom merre. Ő a fiam, Dorlad. Megpróbált megvédeni minket, de végeztek vele. Nem hagyhattuk ott az orkoknak, hogy szórakozzanak rajta. A fiadnak biztonságos nyugvóhelyet kell találni, hölgyem. Velünk jöttök. Arathorn! Arathorn? Ismered őt, apám? Igen. Legalábbis kiskorában ismertem. Ha ő ugyanaz az ember, akkor ő a barátom és rokonom fia. A vezérünknek, Arador nagyúrnak. Isildur örököse. Mi ez? Úgy látszik fosztogatnak. De ezek csak csecsebecsék. Különös. Orkok aranyat és ékszereket keresnek a vadonban? Mi lehet a céljuk? Egyre jobban hasonlítasz őrá. Vajon ezt akarhatta ő is? Morgott volna rám, ha megengedem, hogy átvegyed a helyét. "A vadon nem a lányomnak való!" De örülök, hogy én képezhettelek ki. Én is. Arathorn nagyúr. Már nem fognak hírt vinni róluk a vezetőjüknek. Szép munka, Halbaron. Biztonságos helyre kell vinnünk őket. A falunkba megyünk, Taurdalba. Hogy szólíthatlak, uram? Dírhael. Ő a feleségem, Ivorwen és a lányom... Gilraen. Én Arathorn vagyok. Arador fia. Valóban. Ne, ne. Nem kell meghajolni. Ha apám elé járultok, ott meghajolhattok. De most sietnünk kell. Egy féltékeny szívben nincs helye igazi vonzalomnak, még ha nagyon szeretne is. Miért kellene féltékenynek lennem? Láttam, hogyan néztek egymásra. Ahogy te is. Ne higgy a szemednek. Különben is, nekem semmi közöm nincs hozzá. Tényleg nincs? Nincs! De neked sincs, Dírhaborn. És így Arathorn és a kószái elvezették a szomorú családot északra, át a nagy folyókon és Rhudaur hatalmas erdein keresztül. Egy föld, amin még a dúnadánok figyelő szeme pihent és amely elvezette őket az ő édesapjához, Arador nagyúrhoz, Taurdal rejtett zugába. Jöjj öreg barátom. Adományozzuk meg fiatokat a békével és méltósággal, amit kiérdemelt. A ti veszteségeteket a sajátomnak tekintem és osztozom a fájdalmatokban. Sajnos, már nem térhet végső nyugovóra az ősi kőteremben egy Aranath-házi fiú. De nem fogom végignézni, ahogyan a csontjaidat meggyalázzák, Dorland, amikor az ördög szolgái újra megpróbálják a dúnadánokat még nagyobb száműzetésbe szorítani. Isten veled! Bocsánatot szeretnék kérni. Sokáig úgy gondoltam, hogy, amit érzel Arathorn iránt az nem több, mint egy múló ábránd és hogy idővel elfordulsz tőle és körbenézel magad körül. Nem értettem... egészen tegnap estéig. Éveket töltöttem el mellette, mégis van egy szakadék közöttünk, amire csak egy idegen tüze tud rávilágítani. Nem tudok ekkora gyönyörrel és szomorúsággal versengeni. El, minden férfi megtiszteltetésnek venné, ha a övé lehetnél. Csak szomorúságot okoznék. Ezeket találtuk a tegnapi támadás után. Különös, hogy hogyan képesek ilyen apró dolgok ily' mérhetetlen sötétséget és változást hozni az életünkbe. Arador nagyúrnak sok dolgon kellett törnie a fejét. Orktámadások hírei más falukból jutottak a fülébe. Békés tanyák, távol a segítségtől hasonlóan fenyegetve voltak. Taurdal rengeteg dúnadán menekültet fogadott be, kik biztonság után kutattak. És így Arador a kószái élére állt, hogy felszabadítsák a földet a fenyegetés alól, amely a népére leselkedett. Ám a legbizalmasabb embere nem lehet mellette. Milyen a termés, hölgyem? Nagyon bőséges, uram. Egy kicsit többre számítottam ennél az utazásaimért. Elmégy? Apám megbízott, hogy derítsem ki, mi az ellenség szándéka a Hideg Hegységben keleten. Egyedül? Igen. Ez egy veszélyes küldetés, jó uram. Az valóban. Volt, amikor ekkora veszély sem tudott volna meginogtatni és teljes létemmel boldogan elvándoroltam volna a világ végére is, hogy a népemet szolgáljam. És most? Most egy részem ide húz. Ez a szívem. Uram. Sajnálom, hölgyem, nem akartalak felizgatni ezzel. Majd kelet felé nézek és várom a biztonságos megérkezésedet. Hölgyem. Örömmel teli szívvel Arathorn bejárta Arnor elesett városain túl lévő területeket. Miközben Arathorn magányosan bandukolt a Hideg Hegységhez Gilraen hazavárja a halványuló nyár közepette északon. Néha egy időre elkalandozott az erdő mélyére, hogy figyelje visszatértét. Gilraen! Nem megyek messzire. Miért csinálja ezt? Hisz' tudod kit vár. Még túl fiatal. De a bölcsessége megvan. A szívem azt súgja, hogy Arathorn korábban hozzájut Barahir gyűrűjéhez, mint azt vártuk. Még így sem hiszem, hogy sokáig fogja vezetni a dúnadánokat, ha már a kezén van. Akkor hát ne állj az útjukba, Dírhael! Ha ők ketten hamarosan egybekelnek, akkor megszülethet a remény a népünknek. De ha nem, akkor lehet, hogy ebben a duzzadó sötétségben a dúnadánok elbuknak és sosem emelkednek fel újra. Hadd legyenek boldogok együtt! Késtél! Hol vannak a többiek? Meghaltak! Csapdába kerültünk, mindenhol ott voltak ezek a szellememberek! Azok nem szellemek! Csupán kószák, te gyáva. Ugyanolyan béna vagy, mint ezek ketten. Elhoztátok? Ezek semmit nem érnek. Még mindig nem találtátok meg a gyűrűt, amit Szauron keres. Menjetek vissza és találjátok meg! Hogyan? Alig maradtunk páran. Idő kell, hogy gyarapodjunk. Hiba volt a sötétből rátörni a szellememberekre, Shaknar! Én nem követek el hibákat! Megyek és jelentem a kudarcotokat Szauronnak Dol Guldurban! Gyarapodjatok, ha kell, de küldjétek ki a kémeiteket. Amikor visszajövök, tudni akarom, hogy hol van ő! Mi van? Emberi húst érzek. Az lehetetlen. Te nem érzed? Arathorn! Hát visszatértél! Nem szabadna ilyen mélyre jönnöd az erdőben egyedül. Tudom, de... Kószák. Nem mész oda hozzájuk? Hamarosan úgyis megtalálnak minket. Szóval sietnem kell, vagy elbaltázom a lehetőségem. Milyen lehetőséget? Remélem nem sietnek. Túl jó kiképzést kaptak tőlem. Uram? Túl messze kóboroltam a falutól. De a kapitányotok megtalált. Rendelkezz velem, jó uram. Mindörökké a tied leszek. Halbaron, kísérd vissza Gilraen kisasszonyt a faluba. Azonnal, uram. Elgarain, egy szóra. Sajnálom, uram. Nem találtunk. Nem tudtuk, hogy... Nem kell bocsánatot kérni, barátom. Voltál már szerelmes? Nem. Egyszerűen megváltoztatja a világodat. Elhamvasztja égő lángokkal és nem hagy alább. Egy fény, mely oly ragyogó és éles, mint Eärendil csillaga. Akkor hisz' voltál már szerelmes. Ezt csak úgy hallottam valakitől. Szóval szerelmes vagy? Egybekelek vele. Vagyis legalábbis remélem. Nem sokára, ha a szerencse mellettem áll. A legjobbakat kívánom, uram. A szívednek örülnie kellene, Arathorn. Örül is... mégis attól tartok, hogy Dírhael uraság nem adja szívesen az áldását... Gilraen olyan, mint te, még nagyon fiatal. Talán nem ismerem a szerelmet, de azt tudom, hogy ha a szív úgy vezérli a nyelvet, akkor senkinek nem szabad útban lennie. Ha halogatod, akkor rájössz, hogy amit ki kellett volna mondanod, az örökre a szívedben rekedt és sajnálatot érzel az egyetlen társad iránt. Bölcsek a szavaid... mégis... Változnak az idők. Talán az ő szívébe is változást hoz. Ha az idővel változik, akkor már csak ridegebbé válhat. Áld a sarat és mondd ki azt, ami a szívedet nyomja. Köszönöm. Jó barátom vagy. Az életemet adnám érted. Én is érted. Üdvözöllek! Örülök, hogy biztonságban vagy, fiam. Én is, hogy te is, apám. Halbaron azt mondta, hogy az orkok elleni hadjáratotok sikerrel járt. Most megfogyatkoztak egy kicsit. Egy ideig nem jelentenek fenyegetést számunkra. Mégis nyugtalan vagy. Már tudom, mit keresnek és azt is, hogy nem teszik egyedül. Ők Szauron csatlósai és Barahir gyűrűjét keresik. Apám, utánad vadásznak. Akkor valóra vált a félelmem. Könyörgöm, rejtsd el a gyűrűt. Ne viseld! Nem. Egyenesen hozzád fogja vezetni őket. Hagyjuk, hogy Szauron ellenünk küldje az egész seregét. Nem fogok saját magam elől elrejtőzni, míg lélegzem és kard van a kezemben. Bocsáss meg. Nincs mit megbocsátani, fiam. Nagyon nagy szolgálatot tettél nekem és a dúnadánoknak. Hű örököse vagy a királyoknak! Gyere csak, ne légy nyugtalan. Az anyád mindig emlékeztetett, hogy az emberek a vezetést kérik tőlünk, hogy stabilan álljunk, bármi is történjék. Talán egy nap találsz valakit, aki oly bölcs és szép, hogy jó tanácsokkal tud ellátni. Az áldásomat adom rátok, gyermekeim. Legyenek hosszú és termékeny napjaitok tele reménnyel. Völgyzugolyba megyek, ahol már Elrond a féltündér vár rám. Miután visszatértem a jó tanácsaival, akkor megtarthatjuk az esküvőt. Sok szerencsét Dírhaelhez. Dírhael uraság... jó reggelt. A hosszú tél hónapjaiban a hévet Arathorn szívében csak a félelem tartotta sakkban, hogy kudarcot vall a legfontosabb feladatában. Álld a sarat és mondd ki azt, ami a szívedet nyomja. Dírhael uraság. Szeretném megkérni a lányod kezét. Az életemmel tartozom neked, Arador fia. De a lányommal nem. De szeretem őt, uram. Rettegek az árnyéktól, melyet házamra vetsz, Isildur örököse. A lányom iránti figyelmed nem kívánatos. Számodra. Ő számára nem. Igen, ezért nem hagyhatom figyelmen kívül. Gilraen érdekében remélem, hogy apád vére folyik benned. Ha cserbenhagyod népedet, csak a dúnadánoknak kell elszámolnod. Ha őt hagyod cserben, én fogok kezeskedni érte. Ezt igennek vehetem? És mikor a tél már visszavonta fagyos ujjait a földről, és átment ragyogó és korai tavaszba, Arathorn, Arador fia és Gilraen egybekeltek, boldogságban, reményekkel tele. De egy évnyi boldogság után, egy sötét árny borzolta meg ismét életüket. Arador, Argonui fia, a dúnadánok fejedelme egy árnyas völgyben találta magát, Coldfells hűvös, pislogó párájában. Fussatok! Fussatok! Apám hol van? Délfelé! Menj! Apám! Apám Arathorn! Arathorn! Ébredj! Csak álmodtál! Ébredj! Nem! Láttam! Éreztem utolsó sóhaját. De csak egy álom volt! Egy álom! Ó, Gilraen! Remélem is. Milyen reménye van népünknek? A királyok sora egy fonálon lóg, attól tartok én leszek a legvégén. Arathorn, hova lett a jókedved? Hová lett a reményed? Én nem esem kétségbe! Hát te se tedd! Arathorn, nézz rám! Ne a holnap miatt aggódj, mivel még nem jött el, s befolyásolni sem tudjuk. És ne aggódj a királyi ház miatt, mely a végéhez közelít. Még él. Benned, és bennem. Ez az én reményem. Egy évvel azután, hogy apját elvesztette, a harmadik hónap első napján, Arathorn és a dúnadánok új reményt köszönthettek a világon. Fiad született, uram. Aragornnak hívjuk majd. "Királyi vitézség", ez övezi majd, mellkasán egy zöld követ látok, amiből a valódi neve ered, és nagy híre megy majd így gyógyító és újító válik belőle. Nézzétek Aragornt, Arathorn fiát, a dúnadánok vezérét! Númenori Elendil sarját! Isildur örökösét! Üdvözöljétek Aragornt! Éljen Aragorn! A vezér és a kószái hősiességének köszönhetően a dúnadánok némileg békében éltek. És a gyermek, Aragorn gyorsan és boldogan nőtt fel. Halbaron mintha a fiad, Halbarad tegnap lett volna annyi idős, mint Aragorn Meglehet, uram. Szerintem ugyanilyenek lesznek akkor is, Evonyn, amikor fiaink férfivá vállnak. Igen, úrnőm. Milyen gyorsan felnőnek! S mennyit esznek emiatt... persze csak, ha marad nekik valami! Ezt a földet ezennel elfoglalom a király nevében! Hét csillag és egy korona a kék föld felett, a szélben háború zászlaja lobog. Körötte a király előre küldi embereit, hogy a szabadságért harcoljanak északon. Fornost elesett a hírnők kiáltotta. A dúnadánok harcoltak és elestek. Egy bátor nemes, leesett a lováról, a szörnyek óvatlanul megtapossák. A királyt elvitték a csatamezőről. Mikor megindult Angmar serege, halál áradata érte el zászlónkat. Amint a király hírnöke utolsó lélegzetét vette... A zászlót eltaposták és leesett a földre... Az ellenség szörnyűséges jókedvvel üvöltött... Amint az emberek ordítva menekültek... Elladan és Elrohir urak váratlan megérkeztek Völgyzugolyból és azonnal beszélni kívántak velünk. Legyetek üdvözölve, barátaim! Mi hozott ide titeket ma éjjel? És hogy van apád, Elrond fejedelem? És Arwen kisasszony? Apánk és a húgunk jól vannak, uram. Elrond küldött ide minket siettetve. Az orkok fent északon és Taurdaltól keletre gyülekeznek. Sokkal többen vannak, mint amennyivel az utóbbi évek során találkozhattunk. Könyörtelenül haladnak a legészakabban fekvő dúnadán faluk felé. Nem sokára újra veszély fogja fenyegetni határaidat. Völgyzugoly, ahol a fiú fekszik és ahol a zászló még mindig magasan lobog. Ezért apánk megfontolt tervet javasol. Mégis mit? Szeretné, ha elküldenéd feleségedet és gyermekedet Imlardisba, hogy biztonságban legyenek. És te, Arathorn, vezesd a dúnadánokat titkos utakon más földekre, meneküljetek a közelgő veszély elől. Késő van már, uraim, majd reggel megbeszéljük. Keresünk egy helyet, ahol pihenhettek. Elrond a félelf bölcs, és olyat is lát, amit mi nem vagy ami még jönni fog. Átgondolom szavait, és megosztom az embereimmel. Csak ne várj sokat a döntéseddel! Minden órával a veszély egyre közelebb húzódik. Értem. Aludjatok jól, uraim. Aludj jól! Ne mondd ezt! Nem hagylak el! Pedig bölcsebb volna. Ha ismét ránk tőr a fenyegetés, neked és Aragornnak biztonságban kell lennetek. Az összes dúnadán fejedelem eltöltött valamennyi időt Elrond termeiben. Én magam is évekig voltam ott kiskoromban. Nem hagylak el. Nem! Tudjuk, hol van. Jó. Gyere velem! Elgarain! Halbaron látott elmenni. Már hosszú ideje meg kellett volna lépnem ezt. Búcsú nélkül? Apád halála óta magamra vállaltam, hogy vigyázok rád. Tartozom vele neki a többéves szolgálataiért és a barátságáért. Amikor el akartad foglalni ezt a helyet, csak én támogattalak benne. 10 év után, amit mellettem töltöttél pont most, hogy a legnagyobb szükségem lenne rád elhagynál? Szemekre és fülekre van szükséged a távoli földeken és senki sincs a kószák őrhelyén Hithlinnél. Hithlin? Hisz' az oly messzi van! Feloldozlak szolgálataid alól. Nem leszek terhedre többé. Soha nem voltál terhemre. Elgarain, mindigis a barátom voltál, olyan vagy számomra, mintha a húgom volnál. Neked családod van. Egy feleség és egy gyermek vár téged. Védd meg őket! Ne próbálj marasztalni! Kérlek. Nem tartalak vissza, ha menni akarsz. De nem értelek... Ezért nem is tudom megmagyarázni. Bocsáss meg. Arathorn, szükségünk van a tanácsodra! Arathorn, az ellenség megindult. Vigyázz magadra, barátom! Uram, az orkok megindultak. Elrohir uram, megkért, hogy mondjam el, a döntés a te kezedben van. Hívd a kapitányaimat! A háború már a nyakunkon van. Örülök, hogy találkoztunk, barátom. Itt az idő. De miközben a dúnadánok vezetője és Elrond gyermekei a tervet szőtték, az orkok ravaszan közelebb lopóztak a faluhoz, mint ahogy azt Elrond előre látta. Nem felejtettél el valamit? Mégis mit? Hogy szólj, hogy elmész. Arathornnak szüksége van a segítségünkre. Akár Völgyzugolyba megy, akár biztonságos helyre vezeti a dúnadánokat. Te mégsem maradsz. Nem tehetem. Már tudom. Felszabadítom szívemet tőle. Nem örülsz ennek? De igen. Mindigis te jártál a fejemben. Tudtál róla vagy sejtetted egyáltalán? Mindig kedves voltál hozzám. Kedves? Nem, Elgarain. Szeretlek téged. Hosszú évek óta. Miközben tudtad, hogy mást szeretek? Miért? Mert tudtam, hogy idővel elengeded őt. Most megtettem. Hogy előlem elfuthass. El, ne fuss el. Gyere velem! Veled megyek. Elgarain, menekülj! Egyedül nem tudod feltartani őket! Siess, figyelmeztesd a falut! Nem! Meg kell tenned... a dúnadánokért. Menj! Majd még látjuk egymást! Menj! Uraim, uraim! Nem várhatunk az orkokra, míg ideérnek! Kiürítjük a falukat, de a vadonban megütközünk velük, akárhol is legyenek. Félemlítsük meg a ördög szolgáit! Fegyverbe, fegyverbe! Fegyverbe, fegyverbe! Halbaron, az ellenség elért minket. Az erdőben Dírhaborn harcol, hogy feltartsa őket... mindenhol ott vannak az orkok! Kószák, hozzám! Megsérültél? Nem. Gilraen, hol a fiad? Hol van Aragorn? Aragorn? Be a házba! Arathorn, vonuljunk vissza, vissza! Ott van, ő az! Készülj a végzetedre! A vérvonaladnak vége! Apa Apa, apa? Két kutyának meg kell ma halnia! Gilraen! Úrnőm, menj be! Nem hagylak itt! Apa, apa! A dúnadánok győztek. De nagy árat fizettek a győzelmükért. Bocsáss meg! Miért? Az irigységemért, hogy téged választott. Elgarain! Arathorn, én.. Tartogasd az erődet! Cserbenhagytalak. Nem, nem hagytál. A családom biztonságban van hála neked. Apád annyira büszke lenne rád. Ma megleltem a szívemet. És most elveszettem. Elment veled? Nem vesztettem el az egészet. Életben kell maradnod! És Aragornnak is élnie kell. Nem veszthetjük el a reményünket. Elgarain. Elgarain! Hány embernek kell még meghalnia? Mennyinek? Az ördög szolgái túl rég óta bolygatják a népünket és ezt a valaha büszke Arnor Királyságot. Nyugat népe! Az Árnyék tovább növekszik, és kegyetlen keze közeledik felénk. De nem veszthetjük el a reményt. Eljön az idő, mikor a dúnadánok újra erejük teljében lesznek és örökre elűzik az ördögöt e földekről. Addig is, védelmeznünk kell az embereket, bármi áron. Ébredjetek, dúnadánok! Emlékezzetek, kik is vagytok valójában! Űzzük el az ellenségeinket! És ne hagyjunk egy orkot sem életben ebben az erdőben! Gyűjtsük össze a kószákat! Gyertek velem! Visszajövök érted, ígérem! Eztán Arathorn, Arador fia, a dúnadánok vezetője, bátran vezette embereit csatákba és az ellenfél csatlósai meghunyászkodtak. Arathorn, várj! A királyok sora véget ér! A sor nem szakadt meg. Még van remény! Vissza fognak térni, Gilraen. Visszajönnek. Gilraen úrnő, Gilraen úrnő? Arathorn megsérült. Mondott valamit? Csak a neved, úrnőm. Gilraen? Itt vagyok, itt vagyok. Itt az én örömöm. És a mi reményünk! Aragorn, a dúnadánok fejedelme! Aztán a dúnadánok úrnője elbúcsúzott rokonaitól, és a népétől, hogy védhesse Númenor utolsó gyermekét. Elküldte Halbaront Taurdalba a dúnadánokkal, hogy menedékre leljenek, Rhudaur erdeinek legmélyén. Isildur örökösét elvitték Völgyzugolyba hogy biztonságban nevelkedhessen. Így kerültél Elrond mester házába, kicsikém. Nem foglak már sokáig Aragornnak hívni. A nevedet el kell felejtenünk. Így az ellenség nem tudhatja, hogy élsz és minden, amiért küzdöttünk elvész. Utoljára, Aragorn vagy, Arathorn fia, a dúnadánok fejedelme és Isildur örököse. De most, Estel, te vagy a reményünk. VÉGE Magyar szöveg: Pölczman Bálint és Kinorányi Dávid