[Éteri zene]
A közösségeink, népünk és nemzetünk története
réges rég kezdődik.
[Zene]
Több mint 60.000 éve ami azt illeti.
[Zene]
Ekkor volt hogy a kultúránk
először virágozni kezdett.
[Zene]
Tudtuk kik vagyunk, hogy hova tartozunk.
Gondoskodtunk egymásról,
a földjeinkről, vizeinkről.
Olyan ételt ettünk amitől egészségesek voltunk.
Egy olyan országban éltünk amit
a mi törvényeink és dalaink határoztak meg.
A családjaink, a gyermekeink boldogok voltak,
jószívűek és okosak mert
ott voltak, ahova tartoztak.
[Intenzív zene]
[Halk szívdobogás]
És akkor...
minden megváltozott.
Elkezdődött a kolonizáció,
háborúkat, betegségeket és éhezést hozva magával.
Erőszakot.
És elpusztították és megsértették
kultúránkat
szent helyeinket,
családjainkat és közösségeinket.
Megtagadták tőlünk a tudásunk,
a nyelvünk, a szertartásaink, az identitásunk.
Azokat a dolgokat amik meghatározták,
hogy kik vagyunk, és hova tartozunk.
És a kapcsolatunk
egymással és a földdel elgyengült.
És akkor,
elvették tőlünk a gyermekeinket.
Megváltoztatták a nevük
és eltaposták az identitásukat.
Azt mondák nekik, hogy a bennszülöttek rosszak.
Még rosszabb,
azt mondták nekik,
hogy a szüleik és nagyszüleik
nem akarták őket.
Évekig folyt ez.
Ezek a gyermekeket úgy nevezték,
hogy az "Ellopott generáció."
A gyermekeinktől megtagadták a szeretetet,
és fizikai, érzelmi és szexuális bántalmazást éltek át.
Ez egy nagyon mély, nagyon bonyolult
és nagyon valós sebet ejtett,
egy heget hagyva amit azóta is érzünk
személyes, szociális, spirituális és közösségi szinten.
Amikor a történetünk elkezdődött,
kulturálisan úgy tudtuk nevelni,
hogy a családunk élt és virágzott
generációkon át.
A népünk erős volt
a kultúránk virágzott,
és meggyógyított minket ártalom idején.
De a kolonizáció és
az ellopott generációk óta
nem tudtunk teljesen felépülni.
Tudtunkon kívül tovább adtuk ezt a traumát a gyermekeinknek,
szomorú történetek elbeszélésével,
és mivel látták és átélték a fájdalmat.
Ezt úgy hívják hogy intergenerációs trauma.
Ma is látjuk a tüneteket,
tönkrement kapcsolatokban,
szétszakított családokban,
erőszakban, öngyilkosságban,
drog és alkohol fogyasztásban.
De nem itt ér véget a történet.
Még mindig jó a szívünk és okosak vagyunk,
és még mindig tudjuk,
hogy kik voltunk és hova tartozunk.
Ha alkotunk közösen egy közösséget,
támogatjuk a családokat hogy megszabaduljanak a fájdalomtól,
visszatérjenek a kultúránkhoz
és egy erős identitást építsenek maguknak,
kitörhetünk a trauma ördögi köréből,
és előidézhetünk egy pozitív intergenerációs változást,
hogy továbbra is
virágozhassunk még 60.000 évig.
Vannak olyan egyszerű dolgok
amiket tehetünk, hogy segítsünk felépülni a traumánkból.
Látogasd meg a
healingfoundation.org.au weboldalt
további információkért.