Mielőtt a Brit Birodalom felett
soha nem nyugodott le a nap,

mielőtt Dzsingisz kán
végigsöpört a sztyeppén,

mielőtt Róma kiterjesztette hatalmát
a Földközi-tenger környékén,

létezett az Asszír Birodalom.

Történészek az első igazi
birodalomnak tartják,

újításai teremtették meg
a leendő nagyhatalmak alapjait.

A birodalom legnagyobb kiterjedése
i.e. VII. században volt,

ekkor az Asszír Birodalom
magába foglalta a mai Irakot,

Szíriát,

Libanont,

Izraelt,

Törökország területének egyes részeit,

Iránt

és Egyiptomot.

Csodái közé hatalmas könyvtár,
kiterjedt növény- és állatkert tartozott.

De Asszíria egyeduralkodóvá válása 
több évszázaddal korábban kezdődött,

a késő bronzkorban Assur városában.

Assur ón- és textil-
kereskedelmi központ volt

a Tigris folyó partján,
Irak északi részén.

A város főistenéről, Assurról kapta
a nevét, aki a város megtestesítője volt,

majd később az egész birodalomé.

A kormányzás-felfogású asszíroknak
a politika s vallás szorosan kapcsolódott.

I.e. 1300 körül egy főpap, Assur-uballit
fölvette a "király" címet,

megteremtette a hadjáratok hagyományát,

és a városállamot országgá alakította át.

Ez azt jelentette, hogy egyetlen
államapparátus irányított

több területet, kultúrát és népet.

A következő 150 évben Asszíria
kiterjesztette hatókörét és gyarapodott.

Az i.e. 12. században

régészeket is zavarba ejtő
titokzatos katasztrófa miatt

Asszíria elvesztette
területének nagy részét.

Pár száz évvel később

az asszír királyok újra hódító
hadjáratokat indítottak.

Ezennel javítottak a birodalom
vezetési rendszerén,

mely több nemzedéken át fennmaradt.

Az asszírok haditechnika újítók
és kegyetlen hódítók voltak.

Hódításaikon ostromtaktikákat alkalmaztak,

és kegyetlenül büntették
az ellenszegülőket:

még a karóba húzást 
és megnyúzást is bevetettek.

A birodalom fejlődését szolgálta

a helyi lakosok deportálása:

mindig oda telepítették át őket,
ahol igény volt rájuk.

Ezzel megtörték a népek
szülőföldhöz kötődését,

és erősítették a helyi csoportok hűségét.

A meghódított területeken az asszírok

jól karbantartott királyi utakkal
összekötött városokat építettek.

Az újonnan hatalomra került király
gyakran új fővárost építtetett.

Minden költözés után pazar díszítésű
új palotákat és templomokat emeltek.

Bár a királyoknak teljhatalmuk volt,

de tudott, hogy a kiterjedt udvartartás,

a vidéki hivatalnokok,

és az értelmiség beleszólt a közügyekbe.

Nő is volt köztük: Sammuramat
a birodalom uralkodója volt.

Az asszír vezetők megünnepelték
katonai hadjárataikat,

megörökítették hőstetteiket

új palotáik falára vésve.

De a kegyetlen katonaállamról
fennmaradt összkép ellenére

az asszír uralkodókat érdekelték
a helyi hagyományok,

főleg Babilonét, a birodalom
déli részén fekvő autonóm államéit.

Babilon az írás megjelenésétől kezdődően

évezredekig, az i.e. 4000-es évek végéig

vezető szerepet játszott a kultúrában.

Asszíria e hagyomány
örököse és védelmezője volt.

Az asszír vezetők támogatták a tudósokat:

az orvostudománytól a mágiáig,

és a fővárosokban, pl. Ninivében

a birodalom állatait
és növényeit felvonultató

ékes növény- s vadaskerteket hoztak létre.

Assur-bán-apli, az Asszír Birodalom
egyik utolsó uralkodója

tudósokat küldött szét Babilonba régi
írásművek begyűjtésére és lemásolására.

Assur-bán-apli könyvtárában

akkád és sumer nyelvű
ékírásos agyagtáblák voltak.

A könyvtár i.e. 612-ben Ninive
végső fosztogatásakor megsemmisült.

A 19. századi régészeti ásatások

irodalmi remekműveket mentettek meg:

pl. a Gilgames-eposz,
valamint a babilóniai teremtéseposz

napjainkig fennmaradt.

Több száz éves uralkodása után

az Asszír Birodalom a babiloniak
és a méd törzsek kezére került

i.e. 612–609 között.

De az asszír újítások
napjainkig fennmaradtak.

Törekvésük a fejlődésre,

a hatékony vezetés,

és a kiváló infrastruktúra

magasra tették a mércét

a térség és az egész világ
jövendő birodalmai elé.