WEBVTT

00:00:12.945 --> 00:00:16.085
Képzeljék el, hogy barátjukkal
egy művészeti tárlaton sétálgatnak,

00:00:16.085 --> 00:00:18.655
és egy meglepő festményt vesznek észre.

00:00:18.655 --> 00:00:22.085
A vibráló vörös színről
önnek a szerelem jut eszébe,

00:00:22.085 --> 00:00:25.445
barátja szerint azonban
az a háborút jelképezi.

00:00:25.445 --> 00:00:28.955
Amit ön csillagnak lát
a romantikus égbolton,

00:00:28.955 --> 00:00:33.787
azt barátja a globális felmelegedést
okozó szennyező anyagnak tartja.

00:00:33.787 --> 00:00:37.407
A vitát lezárandó az internethez
fordulnak, ahol ez áll:

00:00:37.407 --> 00:00:41.907
a festményt az alkotó
elsőosztályos korában készítette,

00:00:41.907 --> 00:00:46.746
a piros a kedvenc színe volt,
a szürke pöttyök pedig tündérek.

NOTE Paragraph

00:00:46.746 --> 00:00:51.328
Most már tudják,
mi volt az alkotó szándéka.

00:00:51.328 --> 00:00:55.398
Vajon rossz az, hogy önök mást élveztek
benne, mint amit az alkotó elképzelt?

00:00:55.398 --> 00:00:58.918
Vajon kevésbé élvezik most,
miután tudják az igazságot?

00:00:58.918 --> 00:01:01.038
Mennyire szükséges,
hogy az alkotó szándéka

00:01:01.038 --> 00:01:04.328
befolyásolja a festmény értelmezését?

00:01:04.328 --> 00:01:08.238
Ez a kérdés évtizedek óta foglalkoztatja
a filozófusokat és műkritikusokat

00:01:08.238 --> 00:01:11.778
de egyelőre nem jutottak konszenzusra.

NOTE Paragraph

00:01:11.778 --> 00:01:13.479
A 20. század közepén

00:01:13.479 --> 00:01:17.989
W.K. Wimsatt irodalomkritikus
és Monroe Beardsley filozófus úgy érvelt,

00:01:17.989 --> 00:01:21.359
hogy az alkotói szándék lényegtelen.

00:01:21.359 --> 00:01:23.979
Tézisüknek az „intencionalitás
téveszméje” nevet adták.

00:01:23.979 --> 00:01:28.149
Eszerint az alkotó szándékának
vizsgálata felesleges.

00:01:28.149 --> 00:01:30.269
Érvelésük két alappillére a következő:

00:01:30.269 --> 00:01:33.379
először is a szóban forgó alkotó
már nem él,

00:01:33.379 --> 00:01:35.919
soha nem árulta el a művel
kapcsolatos mondanivalóját,

00:01:35.919 --> 00:01:39.599
vagy egyszerűen nem hajlandó
erről nyilatkozni.

00:01:39.607 --> 00:01:44.157
Másodszor, ha rendelkezésünkre is állna
ilyen információ,

00:01:44.157 --> 00:01:45.597
Wimsatt és Beardsley szerint

00:01:45.597 --> 00:01:49.087
az csak elterelné
figyelmünket a mű értékeiről.

00:01:49.087 --> 00:01:51.227
A művészetet desszerthez hasonlították.

00:01:51.227 --> 00:01:52.767
Ha megkóstolunk egy pudingot,

00:01:52.767 --> 00:01:57.337
a cukrász szándékától függetlenül
élvezhetjük az ízét és az állagát.

00:01:57.337 --> 00:02:01.597
Az számít, hogy a puding "beválik-e".

NOTE Paragraph

00:02:01.597 --> 00:02:05.677
Persze, ami az egyik embernél beválik,
nem biztos, hogy a másiknál is működik.

00:02:05.677 --> 00:02:09.018
És mivel mindenki
más értelmezést tart vonzónak,

00:02:09.018 --> 00:02:13.268
az ezüst pöttyök ugyanúgy
lehetnek tündérek,

00:02:13.268 --> 00:02:15.510
csillagok, vagy akár szennyező anyagok.

00:02:15.510 --> 00:02:19.660
Wimsatt és Beardsley logikája szerint
az alkotó saját értelmezése

00:02:19.660 --> 00:02:24.550
csupán egy a sok egyenrangú
értelmezési lehetőség közül.

NOTE Paragraph

00:02:24.550 --> 00:02:26.202
Ha mindezzel nem értenek egyet,

00:02:26.202 --> 00:02:30.292
nézzük Steven Knapp és
Walter Benn Michaels elméletét,

00:02:30.292 --> 00:02:34.072
akik elutasították
az előbb említett nézetet.

00:02:34.072 --> 00:02:36.462
A két irodalmár szerint az alkotó szándéka

00:02:36.462 --> 00:02:39.052
nem pusztán egy lehetséges interpretáció,

00:02:39.052 --> 00:02:41.802
hanem az egyetlen
lehetséges interpretáció.

00:02:41.802 --> 00:02:44.492
Képzeljük el például, hogy
a tengerparton sétálgatva

00:02:44.492 --> 00:02:49.012
a homokban jeleket találunk,
melyekből egy vers áll össze.

00:02:49.012 --> 00:02:52.221
Knapp és Michael szerint
a vers elvesztené értelmét,

00:02:52.221 --> 00:02:55.691
ha kiderülne, hogy nem
egy ember rajzolta a jeleket,

00:02:55.691 --> 00:02:58.471
hanem a hullámok véletlenszerű mozgása.

00:02:58.471 --> 00:03:00.421
Az alkotó szándékossága az,

00:03:00.421 --> 00:03:04.591
amitől a vers értelmezhetővé válik.

NOTE Paragraph

00:03:04.591 --> 00:03:06.928
Más gondolkodók a középutat választják:

00:03:06.928 --> 00:03:11.818
szerintük a szándék csak
egy darabkája a kirakós játéknak.

00:03:11.818 --> 00:03:15.258
Noel Carroll filozófus úgy érvel,

00:03:15.258 --> 00:03:18.928
hogy az alkotó szándéka
lényeges a befogadó szempontjából,

00:03:18.928 --> 00:03:22.258
éppen úgy, ahogy a beszélő
szándéka is lényeges annak,

00:03:22.258 --> 00:03:24.158
akivel kommunikál.

00:03:24.158 --> 00:03:27.098
Hogy megértsük, hogyan működik
a szándék a párbeszédben,

00:03:27.098 --> 00:03:31.208
képzeljük el, hogy valaki
cigarettával a kezében gyufát kér.

00:03:31.208 --> 00:03:33.201
Válaszul átnyújtunk neki egy öngyújtót,

00:03:33.201 --> 00:03:36.251
mert azt feltételezzük, hogy
meg akarja gyújtani a cigarettát.

00:03:36.251 --> 00:03:39.102
Fontosak a szavak,
melyekkel a kérést közölte,

00:03:39.102 --> 00:03:43.102
de a kérés mögött rejlő szándék az,

00:03:43.102 --> 00:03:45.492
ami végül meghatározza a válaszunkat.

NOTE Paragraph

00:03:45.492 --> 00:03:48.518
Melyik nézet felé hajlunk inkább?

00:03:48.518 --> 00:03:51.158
Wimsattel és Beardsleyvel
együtt úgy gondoljuk,

00:03:51.158 --> 00:03:53.998
hogy a műértelmezést illetően
a puding próbája az evés?

00:03:53.998 --> 00:03:57.458
Vagy inkább azt valljuk, hogy
az alkotó tervei és szándékai

00:03:57.458 --> 00:03:59.348
befolyásolják a mű jelentését?

00:03:59.348 --> 00:04:02.108
A műértelmezés egy bonyolult háló,

00:04:02.108 --> 00:04:06.158
amiből valószínűleg sosem fogjuk
kibogozni a helyes választ.