1
00:00:12,945 --> 00:00:16,085
Képzeljék el, hogy barátjukkal
egy művészeti tárlaton sétálgatnak,

2
00:00:16,085 --> 00:00:18,655
és egy meglepő festményt vesznek észre.

3
00:00:18,655 --> 00:00:22,085
A vibráló vörös színről
önnek a szerelem jut eszébe,

4
00:00:22,085 --> 00:00:25,445
barátja szerint azonban
az a háborút jelképezi.

5
00:00:25,445 --> 00:00:28,955
Amit ön csillagnak lát
a romantikus égbolton,

6
00:00:28,955 --> 00:00:33,787
azt barátja a globális felmelegedést
okozó szennyező anyagnak tartja.

7
00:00:33,787 --> 00:00:37,407
A vitát lezárandó az internethez
fordulnak, ahol ez áll:

8
00:00:37,407 --> 00:00:41,907
a festményt az alkotó
elsőosztályos korában készítette,

9
00:00:41,907 --> 00:00:46,746
a piros a kedvenc színe volt,
a szürke pöttyök pedig tündérek.

10
00:00:46,746 --> 00:00:51,328
Most már tudják,
mi volt az alkotó szándéka.

11
00:00:51,328 --> 00:00:55,398
Vajon rossz az, hogy önök mást élveztek
benne, mint amit az alkotó elképzelt?

12
00:00:55,398 --> 00:00:58,918
Vajon kevésbé élvezik most,
miután tudják az igazságot?

13
00:00:58,918 --> 00:01:01,038
Mennyire szükséges,
hogy az alkotó szándéka

14
00:01:01,038 --> 00:01:04,328
befolyásolja a festmény értelmezését?

15
00:01:04,328 --> 00:01:08,238
Ez a kérdés évtizedek óta foglalkoztatja
a filozófusokat és műkritikusokat

16
00:01:08,238 --> 00:01:11,778
de egyelőre nem jutottak konszenzusra.

17
00:01:11,778 --> 00:01:13,479
A 20. század közepén

18
00:01:13,479 --> 00:01:17,989
W.K. Wimsatt irodalomkritikus
és Monroe Beardsley filozófus úgy érvelt,

19
00:01:17,989 --> 00:01:21,359
hogy az alkotói szándék lényegtelen.

20
00:01:21,359 --> 00:01:23,979
Tézisüknek az „intencionalitás
téveszméje” nevet adták.

21
00:01:23,979 --> 00:01:28,149
Eszerint az alkotó szándékának
vizsgálata felesleges.

22
00:01:28,149 --> 00:01:30,269
Érvelésük két alappillére a következő:

23
00:01:30,269 --> 00:01:33,379
először is a szóban forgó alkotó
már nem él,

24
00:01:33,379 --> 00:01:35,919
soha nem árulta el a művel
kapcsolatos mondanivalóját,

25
00:01:35,919 --> 00:01:39,599
vagy egyszerűen nem hajlandó
erről nyilatkozni.

26
00:01:39,607 --> 00:01:44,157
Másodszor, ha rendelkezésünkre is állna
ilyen információ,

27
00:01:44,157 --> 00:01:45,597
Wimsatt és Beardsley szerint

28
00:01:45,597 --> 00:01:49,087
az csak elterelné
figyelmünket a mű értékeiről.

29
00:01:49,087 --> 00:01:51,227
A művészetet desszerthez hasonlították.

30
00:01:51,227 --> 00:01:52,767
Ha megkóstolunk egy pudingot,

31
00:01:52,767 --> 00:01:57,337
a cukrász szándékától függetlenül
élvezhetjük az ízét és az állagát.

32
00:01:57,337 --> 00:02:01,597
Az számít, hogy a puding "beválik-e".

33
00:02:01,597 --> 00:02:05,677
Persze, ami az egyik embernél beválik,
nem biztos, hogy a másiknál is működik.

34
00:02:05,677 --> 00:02:09,018
És mivel mindenki
más értelmezést tart vonzónak,

35
00:02:09,018 --> 00:02:13,268
az ezüst pöttyök ugyanúgy
lehetnek tündérek,

36
00:02:13,268 --> 00:02:15,510
csillagok, vagy akár szennyező anyagok.

37
00:02:15,510 --> 00:02:19,660
Wimsatt és Beardsley logikája szerint
az alkotó saját értelmezése

38
00:02:19,660 --> 00:02:24,550
csupán egy a sok egyenrangú
értelmezési lehetőség közül.

39
00:02:24,550 --> 00:02:26,202
Ha mindezzel nem értenek egyet,

40
00:02:26,202 --> 00:02:30,292
nézzük Steven Knapp és
Walter Benn Michaels elméletét,

41
00:02:30,292 --> 00:02:34,072
akik elutasították
az előbb említett nézetet.

42
00:02:34,072 --> 00:02:36,462
A két irodalmár szerint az alkotó szándéka

43
00:02:36,462 --> 00:02:39,052
nem pusztán egy lehetséges interpretáció,

44
00:02:39,052 --> 00:02:41,802
hanem az egyetlen
lehetséges interpretáció.

45
00:02:41,802 --> 00:02:44,492
Képzeljük el például, hogy
a tengerparton sétálgatva

46
00:02:44,492 --> 00:02:49,012
a homokban jeleket találunk,
melyekből egy vers áll össze.

47
00:02:49,012 --> 00:02:52,221
Knapp és Michael szerint
a vers elvesztené értelmét,

48
00:02:52,221 --> 00:02:55,691
ha kiderülne, hogy nem
egy ember rajzolta a jeleket,

49
00:02:55,691 --> 00:02:58,471
hanem a hullámok véletlenszerű mozgása.

50
00:02:58,471 --> 00:03:00,421
Az alkotó szándékossága az,

51
00:03:00,421 --> 00:03:04,591
amitől a vers értelmezhetővé válik.

52
00:03:04,591 --> 00:03:06,928
Más gondolkodók a középutat választják:

53
00:03:06,928 --> 00:03:11,818
szerintük a szándék csak
egy darabkája a kirakós játéknak.

54
00:03:11,818 --> 00:03:15,258
Noel Carroll filozófus úgy érvel,

55
00:03:15,258 --> 00:03:18,928
hogy az alkotó szándéka
lényeges a befogadó szempontjából,

56
00:03:18,928 --> 00:03:22,258
éppen úgy, ahogy a beszélő
szándéka is lényeges annak,

57
00:03:22,258 --> 00:03:24,158
akivel kommunikál.

58
00:03:24,158 --> 00:03:27,098
Hogy megértsük, hogyan működik
a szándék a párbeszédben,

59
00:03:27,098 --> 00:03:31,208
képzeljük el, hogy valaki
cigarettával a kezében gyufát kér.

60
00:03:31,208 --> 00:03:33,201
Válaszul átnyújtunk neki egy öngyújtót,

61
00:03:33,201 --> 00:03:36,251
mert azt feltételezzük, hogy
meg akarja gyújtani a cigarettát.

62
00:03:36,251 --> 00:03:39,102
Fontosak a szavak,
melyekkel a kérést közölte,

63
00:03:39,102 --> 00:03:43,102
de a kérés mögött rejlő szándék az,

64
00:03:43,102 --> 00:03:45,492
ami végül meghatározza a válaszunkat.

65
00:03:45,492 --> 00:03:48,518
Melyik nézet felé hajlunk inkább?

66
00:03:48,518 --> 00:03:51,158
Wimsattel és Beardsleyvel
együtt úgy gondoljuk,

67
00:03:51,158 --> 00:03:53,998
hogy a műértelmezést illetően
a puding próbája az evés?

68
00:03:53,998 --> 00:03:57,458
Vagy inkább azt valljuk, hogy
az alkotó tervei és szándékai

69
00:03:57,458 --> 00:03:59,348
befolyásolják a mű jelentését?

70
00:03:59,348 --> 00:04:02,108
A műértelmezés egy bonyolult háló,

71
00:04:02,108 --> 00:04:06,158
amiből valószínűleg sosem fogjuk
kibogozni a helyes választ.