0:00:12.945,0:00:16.085
Képzeljék el, hogy barátjukkal[br]egy művészeti tárlaton sétálgatnak,

0:00:16.085,0:00:18.655
és egy meglepő festményt vesznek észre.

0:00:18.655,0:00:22.085
A vibráló vörös színről[br]önnek a szerelem jut eszébe,

0:00:22.085,0:00:25.445
barátja szerint azonban[br]az a háborút jelképezi.

0:00:25.445,0:00:28.955
Amit ön csillagnak lát[br]a romantikus égbolton,

0:00:28.955,0:00:33.787
azt barátja a globális felmelegedést[br]okozó szennyező anyagnak tartja.

0:00:33.787,0:00:37.407
A vitát lezárandó az internethez[br]fordulnak, ahol ez áll:

0:00:37.407,0:00:41.907
a festményt az alkotó[br]elsőosztályos korában készítette,

0:00:41.907,0:00:46.746
a piros a kedvenc színe volt,[br]a szürke pöttyök pedig tündérek.

0:00:46.746,0:00:51.328
Most már tudják,[br]mi volt az alkotó szándéka.

0:00:51.328,0:00:55.398
Vajon rossz az, hogy önök mást élveztek[br]benne, mint amit az alkotó elképzelt?

0:00:55.398,0:00:58.918
Vajon kevésbé élvezik most,[br]miután tudják az igazságot?

0:00:58.918,0:01:01.038
Mennyire szükséges,[br]hogy az alkotó szándéka

0:01:01.038,0:01:04.328
befolyásolja a festmény értelmezését?

0:01:04.328,0:01:08.238
Ez a kérdés évtizedek óta foglalkoztatja[br]a filozófusokat és műkritikusokat

0:01:08.238,0:01:11.778
de egyelőre nem jutottak konszenzusra.

0:01:11.778,0:01:13.479
A 20. század közepén

0:01:13.479,0:01:17.989
W.K. Wimsatt irodalomkritikus[br]és Monroe Beardsley filozófus úgy érvelt,

0:01:17.989,0:01:21.359
hogy az alkotói szándék lényegtelen.

0:01:21.359,0:01:23.979
Tézisüknek az „intencionalitás[br]téveszméje” nevet adták.

0:01:23.979,0:01:28.149
Eszerint az alkotó szándékának[br]vizsgálata felesleges.

0:01:28.149,0:01:30.269
Érvelésük két alappillére a következő:

0:01:30.269,0:01:33.379
először is a szóban forgó alkotó[br]már nem él,

0:01:33.379,0:01:35.919
soha nem árulta el a művel[br]kapcsolatos mondanivalóját,

0:01:35.919,0:01:39.599
vagy egyszerűen nem hajlandó[br]erről nyilatkozni.

0:01:39.607,0:01:44.157
Másodszor, ha rendelkezésünkre is állna[br]ilyen információ,

0:01:44.157,0:01:45.597
Wimsatt és Beardsley szerint

0:01:45.597,0:01:49.087
az csak elterelné[br]figyelmünket a mű értékeiről.

0:01:49.087,0:01:51.227
A művészetet desszerthez hasonlították.

0:01:51.227,0:01:52.767
Ha megkóstolunk egy pudingot,

0:01:52.767,0:01:57.337
a cukrász szándékától függetlenül[br]élvezhetjük az ízét és az állagát.

0:01:57.337,0:02:01.597
Az számít, hogy a puding "beválik-e".

0:02:01.597,0:02:05.677
Persze, ami az egyik embernél beválik,[br]nem biztos, hogy a másiknál is működik.

0:02:05.677,0:02:09.018
És mivel mindenki[br]más értelmezést tart vonzónak,

0:02:09.018,0:02:13.268
az ezüst pöttyök ugyanúgy[br]lehetnek tündérek,

0:02:13.268,0:02:15.510
csillagok, vagy akár szennyező anyagok.

0:02:15.510,0:02:19.660
Wimsatt és Beardsley logikája szerint[br]az alkotó saját értelmezése

0:02:19.660,0:02:24.550
csupán egy a sok egyenrangú[br]értelmezési lehetőség közül.

0:02:24.550,0:02:26.202
Ha mindezzel nem értenek egyet,

0:02:26.202,0:02:30.292
nézzük Steven Knapp és[br]Walter Benn Michaels elméletét,

0:02:30.292,0:02:34.072
akik elutasították[br]az előbb említett nézetet.

0:02:34.072,0:02:36.462
A két irodalmár szerint az alkotó szándéka

0:02:36.462,0:02:39.052
nem pusztán egy lehetséges interpretáció,

0:02:39.052,0:02:41.802
hanem az egyetlen[br]lehetséges interpretáció.

0:02:41.802,0:02:44.492
Képzeljük el például, hogy[br]a tengerparton sétálgatva

0:02:44.492,0:02:49.012
a homokban jeleket találunk,[br]melyekből egy vers áll össze.

0:02:49.012,0:02:52.221
Knapp és Michael szerint[br]a vers elvesztené értelmét,

0:02:52.221,0:02:55.691
ha kiderülne, hogy nem[br]egy ember rajzolta a jeleket,

0:02:55.691,0:02:58.471
hanem a hullámok véletlenszerű mozgása.

0:02:58.471,0:03:00.421
Az alkotó szándékossága az,

0:03:00.421,0:03:04.591
amitől a vers értelmezhetővé válik.

0:03:04.591,0:03:06.928
Más gondolkodók a középutat választják:

0:03:06.928,0:03:11.818
szerintük a szándék csak[br]egy darabkája a kirakós játéknak.

0:03:11.818,0:03:15.258
Noel Carroll filozófus úgy érvel,

0:03:15.258,0:03:18.928
hogy az alkotó szándéka[br]lényeges a befogadó szempontjából,

0:03:18.928,0:03:22.258
éppen úgy, ahogy a beszélő[br]szándéka is lényeges annak,

0:03:22.258,0:03:24.158
akivel kommunikál.

0:03:24.158,0:03:27.098
Hogy megértsük, hogyan működik[br]a szándék a párbeszédben,

0:03:27.098,0:03:31.208
képzeljük el, hogy valaki[br]cigarettával a kezében gyufát kér.

0:03:31.208,0:03:33.201
Válaszul átnyújtunk neki egy öngyújtót,

0:03:33.201,0:03:36.251
mert azt feltételezzük, hogy[br]meg akarja gyújtani a cigarettát.

0:03:36.251,0:03:39.102
Fontosak a szavak,[br]melyekkel a kérést közölte,

0:03:39.102,0:03:43.102
de a kérés mögött rejlő szándék az,

0:03:43.102,0:03:45.492
ami végül meghatározza a válaszunkat.

0:03:45.492,0:03:48.518
Melyik nézet felé hajlunk inkább?

0:03:48.518,0:03:51.158
Wimsattel és Beardsleyvel[br]együtt úgy gondoljuk,

0:03:51.158,0:03:53.998
hogy a műértelmezést illetően[br]a puding próbája az evés?

0:03:53.998,0:03:57.458
Vagy inkább azt valljuk, hogy[br]az alkotó tervei és szándékai

0:03:57.458,0:03:59.348
befolyásolják a mű jelentését?

0:03:59.348,0:04:02.108
A műértelmezés egy bonyolult háló,

0:04:02.108,0:04:06.158
amiből valószínűleg sosem fogjuk[br]kibogozni a helyes választ.