Sütőben vagy serpenyőben sütve,

főzve vagy megpörkölve,

chipsként vagy 
sült krumpliként elkészítve.

Valószínűleg az élete során
mindenki kóstolt már burgonyát.

Biztosan felséges volt,

a burgonya azonban sokkal jelentősebb
szerepet játszott a történelem folyamán,

mint csak egy mára ismert
és közkedvelt alapvető étrendi elem.

Burgonya hiányában

a mi modern civilizációnk
talán egyáltalán nem is létezne.

Nyolcezer évvel ezelőtt Dél-Amerikában,
az Andok magas csúcsán,

az őshonos peruiak termesztették először.

Fehérjékben és szénhidrátokban gazdag,

nélkülözhetetlen zsírokat, vitaminokat 
és ásványi anyagokat tartalmaz,

ezért a nagy inka munkásosztálynak 
ideális élelemforrása volt a burgonya,

miközben kialakították és megművelték
a teraszos földeket,

kiaknázták a Sziklás-hegységet,

és megalapították a nagy Inka Birodalom
kifinomult civilizációját.

Látva, mennyire létfontosságú
az inka nép számára,

mikor a spanyol tengerészek 
visszatértek az Andokból

már első alkalommal hoztak
burgonyát Európába,

de hasznavehetetlennek találták.

Az európaiak egyszerűen
nem akarták megenni

az új és furcsa világból származó 
egyhangú és ízetlen különcöt,

mely túlságosan hasonlít 
a halálos nadragulya növényhez.

Így elfogyasztása helyett

kerti dísznövénynek használták.

Több, mint 200 év telt el,
mire a burgonya

fontos élelmiszerforrássá
vált Európa-szerte,

bár még akkor is

elsősorban az alsóbb
osztályok fogyasztották.

Azonban az 1750-es évektől kezdve,

részben a széles körben
rendelkezésre álló

olcsó és tápláló burgonyának köszönhetően,

nagyobb élelmiszerforrás jóvoltából
az európai parasztok

már nem estek áldozatul

a gabonahiány miatti
akkori rendszeres éhínségnek.

Így a népesség egyenletesen növekedett.

Ennek következtében a brit, 
holland és német birodalom fellendült.

A farmerek, munkások és katonák
egyre nagyobb csoportjai

világuralomra segítették a nyugatot.

Azonban nem minden európai
ország vált birodalommá.

Miután Írországban
meghonosították a burgonyát,

a népesség drámaian megnőtt,

akárcsak függőségük a krumplitól, 
mint fő élelmiszertől.

De nagy csapás érte őket.

1845-től 1852-ig

a burgonyavész elpusztította Írország
burgonyaültetvényeinek nagy részét,

mely a nagy Ír Burgonyaéhínséghez 
vezetett,

mely az emberi történelem egyik
legkegyetlenebb éhínsége volt.

Több mint egymillió
ír állampolgár halt éhen,

és másik kétmillió hagyta el otthonát.

Természetesen ez nem vetett véget 
a burgonyatermesztésnek.

A termés végül erőre kapott,

és Európa lakossága,
leginkább a munkásosztály,

újra növekedett.

Az ír bevándorlás következtében

Európának így nagyszámú, élelmezhető
és jól táplált népessége volt,

mely biztosította a szükséges
munkaerőt a feltörekvő gyáraknak,

melyek bevezették modern világunkat
az ipari forradalomnak köszönhetően.

Szinte lehetetlen elképzelni 
a világot burgonya nélkül.

Vajon enélkül is bekövetkezett
volna az ipari forradalom?

A Szövetségesek elveszítették
volna a második világháborút

a könnyen termeszthető burgonya hiányában,
mellyel a seregeket táplálták?

Egyáltalán elkezdődött volna
a második világháború?

Ha így belegondolunk,

az emberiség történelmének
sok kiemelkedő eseménye

részben a perui csúcsokon termesztett
egyszerű pityókának tulajdonítható.