Ha be szeretnénk tekinteni Marie Curie kézirataiba, lemondó nyilatkozatot kell aláírni, és védőruhát felvenni, hogy védjen a sugárszennyeződéstől. Curie asszony maradványait is ólombélésű koporsóba zárták, hogy a kutatásai tárgyát képező s nagy valószínűséggel halálát okozó sugárzást bezárják. Az orosz megszállás alatt lévő Varsóban nőtt fel, Lengyelországban. A kis Marie, leánykori nevén Maria Skłodowska, kitűnő tanuló volt, de rendkívüli nehézségekkel találkozott. Nőknek tilos volt felsőoktatásban részt venniük, ezért ellenszegülésként Marie beiratkozott a Repülő Egyetemre, lengyel ifjúságnak szervezett titkos és illegális oktatásba. Nevelőnőként és házitanítóként dolgozott és spórolt, míg végül eljutott Párizsba a híres Sorbonne-ra tanulni. Fizika- és matematikadiplomát szerzett. Szinte csak kenyéren és teán élt, néha eszméletét vesztette az éhezéstől. Párizsban találkozott Pierre Curie fizikussal, aki laboratóriumát és szívét is megosztotta vele. De visszavágyott Lengyelországba. Varsóba visszatérve azzal szembesült, hogy nőként egyetemi állásba jutni továbbra is lehetetlen. De nem volt minden veszve. Visszatért Párizsba, ahol a szerelemtől epedő Pierre várta; gyorsan összeházasodtak, és kiváló tudományos párost alkottak. Marie Curie érdeklődését felkeltette egy másik fizikus munkája. 1896-ban Henri Becquerel rájött, hogy az urán sugárzást bocsát ki, mely hasonlít a röntgensugárzásra, és a fotolemezt elszürkíti. Curie hamarosan felfedezte, hogy a tórium hasonló sugarakat bocsát ki. A legfontosabb, hogy a sugárzás ereje egyedül az elem mennyiségétől függ, és fizikai vagy kémiai változások nem befolyásolják. Ebből arra következtetett, hogy a sugárzás magából az atom belsejéből ered. Az ötlet korszakalkotó volt, lerombolta a régi elfogadott modellt, hogy az atom oszthatatlan. Majd az erősen radioaktív szurokércre koncentrálva Curie-ék megállapították, hogy az összes sugárzás nem származhat csak az uránból. Szerepet játszhatnak itt talán más radioaktív elemek is? 1898-ban két új elemet jelentettek be: a polóniumot, melyet hazája tiszteletére nevezett el Marie, és a rádiumot, mely a sugár latin neve. Menet közben ők alkották meg a radioaktivitás szót is. 1902-re több tonna uránszurokércből egytized gramm tiszta rádium-klorid sót vontak ki. Hihetetlen teljesítmény volt ez akkoriban. Abban az évben Pierre Curie-t és Henri Becquerelt fizikai Nobel-díjra terjesztették elő, de Marie-t figyelmen kívül hagyták. Pierre felesége mellé állt, támogatva, hogy Marie rászolgált az elismerésre. 1903-ban a Curie-k és Becquerel megosztva kapták meg a fizikai Nobel-díjat, így Marie Curie első nő, aki ezt a díjat megkapta. Curie-ék élete mind anyagilag, mind elismertség tekintetében jól alakult. De 1906-ban tragédia történt: Pierre lovaskocsi kerekei alá került, mikor forgalmas kereszteződésen haladt át. Marie összetörve a kutatásba vetette magát, átvette férje professzori állását, ő lett a Sorbonne első női tanára. Önálló munkássága eredményes volt. 1911-ben ismét Nobel-díjat kapott, ezúttal kémiait, a rádium s a polónium korábbi felfedezéséért, valamint a tiszta rádium s vegyületei előállításáért és elemzéséért. Ő az első és mind a mai napig egyetlen, aki két különböző tudományágban kapott Nobel-díjat. Curie professzor asszony gyakorlatba ültette át felfedezéseit, változást hozva az orvosi kutatásba és kezelésbe. Hordozható harctéri röntgenberendezéseket készített az I. világháború idején, és tanulmányozta a sugárzás daganatokra kifejtett hatását. Ezekért az emberiség javát szolgáló dolgokért nagy árat fizetett. Marie 1934-ben csontvelőrákban hunyt el, melyet – sokan úgy vélik –, a nagy sugárdózis miatt kapott. Marie Curie forradalmi kutatása alapozta meg fizikai és kémiai ismereteinket, és utat nyitott az onkológia, technika, orvoslás és nukleáris fizika területén, csak párat említve. Jó vagy rossz, a radioaktivitás terén tett felfedezései új korszakot nyitottak, felderítve párat a tudomány legnyagobb rejtélyei közül.