Ha be szeretnénk tekinteni
Marie Curie kézirataiba,
lemondó nyilatkozatot kell aláírni,
és védőruhát felvenni,
hogy védjen a sugárszennyeződéstől.
Curie asszony maradványait is
ólombélésű koporsóba zárták,
hogy a kutatásai tárgyát képező
s nagy valószínűséggel halálát okozó
sugárzást bezárják.
Az orosz megszállás alatt lévő Varsóban
nőtt fel, Lengyelországban.
A kis Marie, leánykori
nevén Maria Skłodowska,
kitűnő tanuló volt, de rendkívüli
nehézségekkel találkozott.
Nőknek tilos volt
felsőoktatásban részt venniük,
ezért ellenszegülésként
Marie beiratkozott a Repülő Egyetemre,
lengyel ifjúságnak szervezett
titkos és illegális oktatásba.
Nevelőnőként és házitanítóként
dolgozott és spórolt,
míg végül eljutott Párizsba
a híres Sorbonne-ra tanulni.
Fizika- és matematikadiplomát szerzett.
Szinte csak kenyéren és teán élt,
néha eszméletét vesztette az éhezéstől.
Párizsban találkozott
Pierre Curie fizikussal,
aki laboratóriumát
és szívét is megosztotta vele.
De visszavágyott Lengyelországba.
Varsóba visszatérve azzal szembesült,
hogy nőként egyetemi állásba jutni
továbbra is lehetetlen.
De nem volt minden veszve.
Visszatért Párizsba, ahol a szerelemtől
epedő Pierre várta;
gyorsan összeházasodtak, és kiváló
tudományos párost alkottak.
Marie Curie érdeklődését felkeltette
egy másik fizikus munkája.
1896-ban Henri Becquerel rájött,
hogy az urán sugárzást bocsát ki,
mely hasonlít a röntgensugárzásra,
és a fotolemezt elszürkíti.
Curie hamarosan felfedezte,
hogy a tórium hasonló sugarakat bocsát ki.
A legfontosabb, hogy a sugárzás ereje
egyedül az elem mennyiségétől függ,
és fizikai vagy kémiai változások
nem befolyásolják.
Ebből arra következtetett,
hogy a sugárzás magából
az atom belsejéből ered.
Az ötlet korszakalkotó volt,
lerombolta a régi elfogadott modellt,
hogy az atom oszthatatlan.
Majd az erősen radioaktív szurokércre
koncentrálva Curie-ék megállapították,
hogy az összes sugárzás nem
származhat csak az uránból.
Szerepet játszhatnak itt talán
más radioaktív elemek is?
1898-ban két új elemet jelentettek be:
a polóniumot, melyet hazája
tiszteletére nevezett el Marie,
és a rádiumot, mely a sugár latin neve.
Menet közben ők alkották meg
a radioaktivitás szót is.
1902-re több tonna uránszurokércből
egytized gramm tiszta
rádium-klorid sót vontak ki.
Hihetetlen teljesítmény volt ez akkoriban.
Abban az évben Pierre Curie-t
és Henri Becquerelt
fizikai Nobel-díjra terjesztették elő,
de Marie-t figyelmen kívül hagyták.
Pierre felesége mellé állt, támogatva,
hogy Marie rászolgált az elismerésre.
1903-ban a Curie-k és Becquerel megosztva
kapták meg a fizikai Nobel-díjat,
így Marie Curie első nő,
aki ezt a díjat megkapta.
Curie-ék élete mind anyagilag,
mind elismertség tekintetében jól alakult.
De 1906-ban tragédia történt:
Pierre lovaskocsi kerekei alá került,
mikor forgalmas kereszteződésen haladt át.
Marie összetörve
a kutatásba vetette magát,
átvette férje professzori állását,
ő lett a Sorbonne első női tanára.
Önálló munkássága eredményes volt.
1911-ben ismét Nobel-díjat kapott,
ezúttal kémiait,
a rádium s a polónium
korábbi felfedezéséért,
valamint a tiszta rádium s vegyületei
előállításáért és elemzéséért.
Ő az első és mind a mai napig egyetlen,
aki két különböző tudományágban
kapott Nobel-díjat.
Curie professzor asszony
gyakorlatba ültette át felfedezéseit,
változást hozva az orvosi
kutatásba és kezelésbe.
Hordozható harctéri röntgenberendezéseket
készített az I. világháború idején,
és tanulmányozta a sugárzás
daganatokra kifejtett hatását.
Ezekért az emberiség javát szolgáló
dolgokért nagy árat fizetett.
Marie 1934-ben csontvelőrákban hunyt el,
melyet – sokan úgy vélik –,
a nagy sugárdózis miatt kapott.
Marie Curie forradalmi kutatása
alapozta meg fizikai
és kémiai ismereteinket,
és utat nyitott az onkológia, technika,
orvoslás és nukleáris fizika területén,
csak párat említve.
Jó vagy rossz, a radioaktivitás terén
tett felfedezései új korszakot nyitottak,
felderítve párat a tudomány
legnyagobb rejtélyei közül.