1934. január 4-én

egy fiatalember 
az USA Kongresszusában

beszámolót tartott,

amely még 80 év múltán is

alakítja az itt jelenlévők,

és a Föld összes lakójának életét.

A fiatalember nem politikus volt ,

nem is üzletember,

polgári jogi harcos,

vagy vallási vezető.

Igen valószínűtlen, 
hogy hősnek nevezhető,

— közgazdász volt.

Simon Kuznetsnek hívták,

és a beszámolójának címe 
így hangzott:

"Nemzeti jövedelem 
1929-32 között".

Azt hihetik,

hogy ez egy elég száraz 
és untató jelentés.

Teljesen igazuk van.

Csontszáraz.

De a jelentés az alapja annak,

hogy ma miként ítéljük meg 
egy ország sikerességét:

ezt ma a bruttó hazai termék 
néven ismerjük,

ez a GDP.

Az utóbbi 80 évben a GDP

határozta meg és alakította életünket.

Ma az országok 
eredményességét mérő

egy másik módszerről szeretnék beszélni,

életünk leírásának és 
alakításának a következő

80 évre szánt másik módszeréről.

De előbb meg kell értenünk,

hogyan uralkodott el 
életünkön a GDP.

Kuznets jelentése

egy válság idején született.

Az USA gazdasága éppen belezuhant

a nagy gazdasági világválságba,

és a politikusok 
keresték rá a választ.

Keresték, mert nem tudták, 
mi megy végbe körülöttük.

Nem voltak adataik, nem állt 
rendelkezésre statisztika.

A Kuznets-jelentés

megbízható adatokat tartalmazott arról,

hogy mit termelt

az USA gazdasága évről évre.

Ezzel a tudással fölfegyverkezve,

a politikusok végül is

képesek voltak 
kiutat találni a válságból.

Mivel Kuznets újítását

hasznosnak találták,

elterjedt az egész világon.

Manapság minden ország összeállítja

statisztikáját a GDP-jéről.

Ebben az első jelentésében

maga Kuznets intett óvatosságra.

Már a bevezető fejezetben.

A 7. oldalon azt írja:

"Egy nemzet jólétére ezért

aligha lehet következtetni

a fenti módon definiált

nemzeti jövedelem mértékéből."

Nem valami szívderítő hír 
a világ számára.

Ráadásul a közgazdász 
óvatos nyelvezetén elmondva.

De világos, 
hogy mit akart mondani:

a GDP segítségével csak

a gazdasági teljesítményt mérhetjük.

A GDP nem egy jóléti mutató.

Nem lehet irányvonal minden 
döntés-előkészítésnél.

De mi fittyet hánytunk 
Kuznets figyelmeztetésére.

Olyan korban élünk,

melyben a GDP a siker fokmérője

a világgazdaságban.

Politikusaink hencegnek, 
amikor a GDP nő.

A piac mozog,

és tőke-dollárok trilliói

vándorolnak a világban

annak függvényében,

hogy GDP-ben mérve 
melyik ország van

felszálló és melyik 
leszálló ágban.

Társadalmaink GDP-termelő

gépezetekké váltak.

De tudjuk, hogy a GDP tökéletlen.

Nem vesz tudomást a környezetről,

a fegyverkezést és a 
börtönöket fejlődésként értékeli.

Nem képes értékelni a 
boldogságot, a közösséget,

sem a tisztességet 
vagy az igazságosságot.

Meglepő-e, hogy világunk

a GDP ütemére menetelve,

a környezeti katasztrófa 
peremén imbolyog,

és tele van dühvel és viszállyal?

Társadalmunk mérésére jobb 
módszerre van szükségünk,

olyan mutatóra, mely azt méri, 
ami fontos az embereknek.

Van-e elég táplálékom?

Tudok-e írni-olvasni?

Biztonságban vagyok-e?

Vannak-e jogaim?

Olyan-e a társadalom, ahol
nem diszkriminálnak?

Családunk jövője védve van-e 
a környezetrombolástól?

Ezekre a kérdésekre 
a GDP nem felel,

és nem is tudhat felelni.

Persze, a múltban is

voltak már próbálkozások

a GDP-n való túllépésre.

Úgy vélem,

hogy most készen állunk

egy mérési forradalomra.

Készen állunk, mert még emlékszünk

a 2008-as pénzügyi válságra,

hogy milyen tévútra vezetett bennünket

a gazdasági növekedés bálványozása.

Láttuk, hogy az "arab tavasz" idején

egyes, állítólag

gazdasági szupersztár országok,

mint Tunézia, valójában

társadalmi elégedetlenségtől forrongtak.

Készen állunk, mert ma megvan

az adatgyűjtés és -elemzés technológiája,

amelyről Kuznets még csak 
nem is álmodhatott.

Ma szeretném bemutatni 
a Social Progress Indexet.

Ez a mutató a társadalom 
jólétét jellemzi,

és semmi köze a GDP-hez.

Ez teljesen új világfelfogást nyújt.

Az SPI, a Társadalmi Fejlődés Mutató

leírja, mit jelent

a jó társadalom fogalma,

ami három paraméterre támaszkodik.

Az első: adottak-e az alapvető 
életfeltételek:

táplálék, víz, lakás, biztonság?

Másodszor: 
elérhetők-e mindenkinek

az életfeltételek javításának 
eszközei: oktatás,

tájékoztatás, egészségügy, 
fenntartható környezet?

Harmadszor: 
megvan-e mindenkinek az esélye arra,

hogy akadálytalanul megvalósíthassa

céljait, álmait,

és törekvéseit?

Vannak-e jogaik,

döntési szabadságuk,

mentes-e a diszkriminációtól,

hozzáférnek-e a legmodernebb tudáshoz?

Ez a 12 elem együttesen alkotja

a Social Progress keretét.

Mind a 12 elemhez mutatók tartoznak,

amelyek mérik az országok teljesítményét.

Nem a törekvést, vagy a szándékot,

hanem a valós eredményt.

Nem azt mérjük, mennyit
költenek egészségügyre,

hanem a népesség életkorát 
és életminőségét mérjük.

Nem azt mérjük, fogadtak-e el
diszkrimináció elleni törvényt,

hanem azt, hogy éreznek-e az emberek
diszkriminációt.

De hát önök arra kíváncsiak,

melyik ország van a csúcson, nem?
(Nevetés)

Tudtam, tudtam, tudtam.

Oké, akkor megmutatom.

Nézzék ezt az ábrát.

Erről van szó;

a függőleges tengelyen 
a társadalmi fejlődést látjuk.

Minél nagyobb az érték, annál jobb.

Azután, csak összehasonlításul,

játékból, a vízszintesen

az egy főre jutó GDP-t látjuk.

Jobbra vannak a nagyobb értékek.

A világ legnagyobb

társadalmi fejlődést mutató országa,

tehát társadalmi fejlődést 
tekintve a legjobb ország

— Új-Zéland.

(Taps)

Ez igen! Nem jártam ott; 
el kell mennem.

(Nevetés)

A legalacsonyabb társadalmi
fejlettségű,

sajnos, — Csád.

Soha nem jártam ott; 
talán majd jövőre.

(Nevetés)

Vagy két év múlva.

Tudom, hogy most mire gondolnak.

Arra, hogy "Naná,

de Új-Zélandnak magasabb a GDP-je,

mint Csádé!"

Fején találták a szöget!

De hadd mutassak

két másik országot.

Vegyük az USA-t —

sokkal gazdagabb Új-Zélandnál,

de alacsonyabb a társadalmi 
fejlődés szintje.

Aztán vegyük Szenegált —

magasabb a társadalmi 
fejlődése, mint Csádé,

de a GDP szintje ugyanakkora.

Mit jelent ez? Nézzék.

Most ábrázolom a világ többi országát is,

mind a 132 országot, 
melyet meg tudtunk mérni,

mindegyiket egy-egy ponttal jelölve.

Sok a pont.

Nyilván nem tudok mindről beszélni,

csak néhányat emelek ki:

A legmagasabb osztályzatú
G7 ország Kanada.

Hazám, az Egyesült Királyság,

a középmezőnyben van, 
hát nem valami fényes,

de kit érdekel —

végtére is verjük a franciákat.

(Nevetés)

Aztán nézzük a fejlődő országokat,

a BRICS élén, 
örömmel közlöm, Brazília áll.

(Taps)

Háromszoros hurrá!

Hajrá, Brazília!

Mögötte Dél-Afrika,

azután Oroszország,

majd Kína,

végül India.

Nézzük, mi van a jobb szélen,

ez a pont egy nagy GDP-jű,

de alacsony társadalmi
fejlettségű ország --

— Kuvait.

Éppen Brazília fölött áll

a társadalmi fejlődés szuperhatalma:

Costa Rica.

A nyugat-európai országokkal 
egy szinten áll

az SPI-t tekintve, 
de sokkal kisebb GDP-vel.

Az ábra egy kissé zsúfolt,

ezért leegyszerűsítem.

Eltávolítom ezeket az országokat,

azután feltüntetem a trendvonalat.

Ez mutatja az átlagos kapcsolatot

a GDP és az SPI között.

Az első feltűnő dolog,

hogy nagy a zaj

a trend-vonal körül.

Ez azt mutatja,

empirikusan szemlélteti,

hogy a GDP még nem az ország sorsa.

Bármilyen egy főre jutó GDP esetén

egyaránt megvan a társadalmi fejlődés 
növekedésének a lehetősége,

és a csökkenésének a kockázata.

A másik érdekesség,

hogy a szegény országok esetében

a görbe elég meredek.

Ez arról tanúskodik,

hogy ha a szegény országok

GDP-je egy kicsivel nő,

és a növekményt újra befektetik,

orvosokba, ápolónőkbe, vízellátásba,

közegészségügybe stb.,

akkor a társadalmi fejlődés megugrik,

a plusz GDP-nek köszönhetően.

Ez jó hír, láthattuk is 
az utóbbi 20-30 évben,

ahogy rengetegen kiemelkedtek 
a szegénységből

a gazdasági növekedés
és hozzáértő kormányzás hatására

a szegényebb országokban.

De haladjunk tovább a görbén,

látjuk, hogy ellaposodik.

Minden dollárnyi GDP-növekmény

egyre kisebb társadalmi 
fejlődést eredményez.

A világ népességének 
egyre nagyobb hányada

él a görbe ezen részén,

ami azt jelenti, hogy a GDP

egyre kevésbé hasznosul

a fejlődésünk javára.

Szemléltessük ezt Brazília példáján.

Itt van Brazília:

a társadalmi fejlődés kb 70% körüli,

a GDP 14 000 dollár/fő évente.

Nézzék, Brazília a vonal fölött van,

elég hatékonyan használja föl a GDP-t

a társadalmi fejlődés javára.

De mi lesz a jövőben?

Tegyük föl, hogy Brazília

bölcs gazdasági tervet fogad el,

hogy a következő évtizedben 
megduplázza GDP-jét.

De a terv csak a sztori fele.

Kevesebb, mint a fele,

mert hova is akar eljutni 
a társadalmi fejlődésben?

Brazília, lehet, hogy nő

a fejlődésed üteme,

nagyobb lesz a GDP-d,

míg eközben megáll, vagy hanyatlik

a társadalmi fejlődésed.

Nem akarjuk, hogy Brazília

Oroszország sorsára jusson.

Azt akarjuk, hogy Brazília
hatékonyabb legyen,

a GDP-ből fejlődjön a társadalma,

legyen olyan, mint Új-Zéland.

Ez azt jelenti, hogy terveiben

Brazíliának előtérbe kell helyeznie

a társadalmi fejlődést, és látnia kell,

hogy a gazdasági növekedés nem öncélú,

hanem része a társadalmi fejlődés is.

Erre való a Social Progress Index:

új megvilágításba helyezi a fejlesztést,

így a cél nem csak a GDP,

hanem beleértendő a tartós növekedés,

amely valódi javulást hoz 
az emberek életébe.

Nemcsak országokról lehet szó.

Idén, itt Brazíliában,

az Imazon non-profit cég szakértőivel,

elindítottuk az első, 
országrészre szabott SPI-t.

Az Amazon régióra alkalmaztuk.

Ez egy Európa nagyságú terület,
24 millió lakossal,

egyike az ország 
legelmaradottabb vidékeinek.

Az eredmények:

fölosztottuk a területet

közel 800 helyhatóság szerint.

Az országrész

valódi életminőségéről nyert

részletes információk alapján.

Az Imazon, és partnerei
a kormányzat,

az üzleti élet 
és a civil társadalom területéről

együtt ki tudnak dolgozni

egy fejlesztési tervet, ami tényleg

segít javítani az emberek életét,

s megóvja az egész világ 
számára értékes közjót,

az amazóniai esőerdőt.

Mindez csak a kezdet.

Létrehozhatnak SPI-t bármely államra,

régióra, városra vagy településre szabva.

Mind ismerjük és szeretjük a TEDx-et;

Ez a Social Progress-x.

Ez mindenki munkaeszköze.

Ellentétben azzal, 
ahogy néha beszélünk róla,

a GDP-t nem Isten adta kőtáblán. (Nevetés)

A GDP egy XX. században 
föltalált mérőeszköz,

amellyel a XX. század 
kihívásait kezeltük.

A XXI. században

új kihívásokkal szembesülünk:

öregedés, elhízás, 
éghajlatváltozás stb.

Szembesülve a kihívásokkal,

új mérőeszközökre van szükségünk,

a fejlődés értékelésének új módszereire.

Képzeljük el, hogy meg tudjuk mérni

hogy a non-profit, jótékonysági, önkéntes

és társadalmi szervezetek valóban,

mennyivel járulnak hozzá a közjóhoz.

Képzeljük el, hogy a cégek nem csak

gazdasági teljesítményükkel
versenyeznek,

hanem a társadalmi fejlődéshez való
hozzájárulásuk alapján is.

Képzeljük el, hogy politikusainkat

beszámoltathatjuk, 
hogy javították-e népük életét.

Képzeljük el, 
ha együtt tudnánk működni

— kormányzat, üzleti világ,
civil társadalom, én, önök —

és ezt a századot a társadalmi
fejlődés évszázadává tehetnénk!

Köszönöm.

(Taps)