1934. január 4-én
egy fiatalember
az USA Kongresszusában
beszámolót tartott,
amely még 80 év múltán is
alakítja az itt jelenlévők,
és a Föld összes lakójának életét.
A fiatalember nem politikus volt ,
nem is üzletember,
polgári jogi harcos,
vagy vallási vezető.
Igen valószínűtlen,
hogy hősnek nevezhető,
— közgazdász volt.
Simon Kuznetsnek hívták,
és a beszámolójának címe
így hangzott:
"Nemzeti jövedelem
1929-32 között".
Azt hihetik,
hogy ez egy elég száraz
és untató jelentés.
Teljesen igazuk van.
Csontszáraz.
De a jelentés az alapja annak,
hogy ma miként ítéljük meg
egy ország sikerességét:
ezt ma a bruttó hazai termék
néven ismerjük,
ez a GDP.
Az utóbbi 80 évben a GDP
határozta meg és alakította életünket.
Ma az országok
eredményességét mérő
egy másik módszerről szeretnék beszélni,
életünk leírásának és
alakításának a következő
80 évre szánt másik módszeréről.
De előbb meg kell értenünk,
hogyan uralkodott el
életünkön a GDP.
Kuznets jelentése
egy válság idején született.
Az USA gazdasága éppen belezuhant
a nagy gazdasági világválságba,
és a politikusok
keresték rá a választ.
Keresték, mert nem tudták,
mi megy végbe körülöttük.
Nem voltak adataik, nem állt
rendelkezésre statisztika.
A Kuznets-jelentés
megbízható adatokat tartalmazott arról,
hogy mit termelt
az USA gazdasága évről évre.
Ezzel a tudással fölfegyverkezve,
a politikusok végül is
képesek voltak
kiutat találni a válságból.
Mivel Kuznets újítását
hasznosnak találták,
elterjedt az egész világon.
Manapság minden ország összeállítja
statisztikáját a GDP-jéről.
Ebben az első jelentésében
maga Kuznets intett óvatosságra.
Már a bevezető fejezetben.
A 7. oldalon azt írja:
"Egy nemzet jólétére ezért
aligha lehet következtetni
a fenti módon definiált
nemzeti jövedelem mértékéből."
Nem valami szívderítő hír
a világ számára.
Ráadásul a közgazdász
óvatos nyelvezetén elmondva.
De világos,
hogy mit akart mondani:
a GDP segítségével csak
a gazdasági teljesítményt mérhetjük.
A GDP nem egy jóléti mutató.
Nem lehet irányvonal minden
döntés-előkészítésnél.
De mi fittyet hánytunk
Kuznets figyelmeztetésére.
Olyan korban élünk,
melyben a GDP a siker fokmérője
a világgazdaságban.
Politikusaink hencegnek,
amikor a GDP nő.
A piac mozog,
és tőke-dollárok trilliói
vándorolnak a világban
annak függvényében,
hogy GDP-ben mérve
melyik ország van
felszálló és melyik
leszálló ágban.
Társadalmaink GDP-termelő
gépezetekké váltak.
De tudjuk, hogy a GDP tökéletlen.
Nem vesz tudomást a környezetről,
a fegyverkezést és a
börtönöket fejlődésként értékeli.
Nem képes értékelni a
boldogságot, a közösséget,
sem a tisztességet
vagy az igazságosságot.
Meglepő-e, hogy világunk
a GDP ütemére menetelve,
a környezeti katasztrófa
peremén imbolyog,
és tele van dühvel és viszállyal?
Társadalmunk mérésére jobb
módszerre van szükségünk,
olyan mutatóra, mely azt méri,
ami fontos az embereknek.
Van-e elég táplálékom?
Tudok-e írni-olvasni?
Biztonságban vagyok-e?
Vannak-e jogaim?
Olyan-e a társadalom, ahol
nem diszkriminálnak?
Családunk jövője védve van-e
a környezetrombolástól?
Ezekre a kérdésekre
a GDP nem felel,
és nem is tudhat felelni.
Persze, a múltban is
voltak már próbálkozások
a GDP-n való túllépésre.
Úgy vélem,
hogy most készen állunk
egy mérési forradalomra.
Készen állunk, mert még emlékszünk
a 2008-as pénzügyi válságra,
hogy milyen tévútra vezetett bennünket
a gazdasági növekedés bálványozása.
Láttuk, hogy az "arab tavasz" idején
egyes, állítólag
gazdasági szupersztár országok,
mint Tunézia, valójában
társadalmi elégedetlenségtől forrongtak.
Készen állunk, mert ma megvan
az adatgyűjtés és -elemzés technológiája,
amelyről Kuznets még csak
nem is álmodhatott.
Ma szeretném bemutatni
a Social Progress Indexet.
Ez a mutató a társadalom
jólétét jellemzi,
és semmi köze a GDP-hez.
Ez teljesen új világfelfogást nyújt.
Az SPI, a Társadalmi Fejlődés Mutató
leírja, mit jelent
a jó társadalom fogalma,
ami három paraméterre támaszkodik.
Az első: adottak-e az alapvető
életfeltételek:
táplálék, víz, lakás, biztonság?
Másodszor:
elérhetők-e mindenkinek
az életfeltételek javításának
eszközei: oktatás,
tájékoztatás, egészségügy,
fenntartható környezet?
Harmadszor:
megvan-e mindenkinek az esélye arra,
hogy akadálytalanul megvalósíthassa
céljait, álmait,
és törekvéseit?
Vannak-e jogaik,
döntési szabadságuk,
mentes-e a diszkriminációtól,
hozzáférnek-e a legmodernebb tudáshoz?
Ez a 12 elem együttesen alkotja
a Social Progress keretét.
Mind a 12 elemhez mutatók tartoznak,
amelyek mérik az országok teljesítményét.
Nem a törekvést, vagy a szándékot,
hanem a valós eredményt.
Nem azt mérjük, mennyit
költenek egészségügyre,
hanem a népesség életkorát
és életminőségét mérjük.
Nem azt mérjük, fogadtak-e el
diszkrimináció elleni törvényt,
hanem azt, hogy éreznek-e az emberek
diszkriminációt.
De hát önök arra kíváncsiak,
melyik ország van a csúcson, nem?
(Nevetés)
Tudtam, tudtam, tudtam.
Oké, akkor megmutatom.
Nézzék ezt az ábrát.
Erről van szó;
a függőleges tengelyen
a társadalmi fejlődést látjuk.
Minél nagyobb az érték, annál jobb.
Azután, csak összehasonlításul,
játékból, a vízszintesen
az egy főre jutó GDP-t látjuk.
Jobbra vannak a nagyobb értékek.
A világ legnagyobb
társadalmi fejlődést mutató országa,
tehát társadalmi fejlődést
tekintve a legjobb ország
— Új-Zéland.
(Taps)
Ez igen! Nem jártam ott;
el kell mennem.
(Nevetés)
A legalacsonyabb társadalmi
fejlettségű,
sajnos, — Csád.
Soha nem jártam ott;
talán majd jövőre.
(Nevetés)
Vagy két év múlva.
Tudom, hogy most mire gondolnak.
Arra, hogy "Naná,
de Új-Zélandnak magasabb a GDP-je,
mint Csádé!"
Fején találták a szöget!
De hadd mutassak
két másik országot.
Vegyük az USA-t —
sokkal gazdagabb Új-Zélandnál,
de alacsonyabb a társadalmi
fejlődés szintje.
Aztán vegyük Szenegált —
magasabb a társadalmi
fejlődése, mint Csádé,
de a GDP szintje ugyanakkora.
Mit jelent ez? Nézzék.
Most ábrázolom a világ többi országát is,
mind a 132 országot,
melyet meg tudtunk mérni,
mindegyiket egy-egy ponttal jelölve.
Sok a pont.
Nyilván nem tudok mindről beszélni,
csak néhányat emelek ki:
A legmagasabb osztályzatú
G7 ország Kanada.
Hazám, az Egyesült Királyság,
a középmezőnyben van,
hát nem valami fényes,
de kit érdekel —
végtére is verjük a franciákat.
(Nevetés)
Aztán nézzük a fejlődő országokat,
a BRICS élén,
örömmel közlöm, Brazília áll.
(Taps)
Háromszoros hurrá!
Hajrá, Brazília!
Mögötte Dél-Afrika,
azután Oroszország,
majd Kína,
végül India.
Nézzük, mi van a jobb szélen,
ez a pont egy nagy GDP-jű,
de alacsony társadalmi
fejlettségű ország --
— Kuvait.
Éppen Brazília fölött áll
a társadalmi fejlődés szuperhatalma:
Costa Rica.
A nyugat-európai országokkal
egy szinten áll
az SPI-t tekintve,
de sokkal kisebb GDP-vel.
Az ábra egy kissé zsúfolt,
ezért leegyszerűsítem.
Eltávolítom ezeket az országokat,
azután feltüntetem a trendvonalat.
Ez mutatja az átlagos kapcsolatot
a GDP és az SPI között.
Az első feltűnő dolog,
hogy nagy a zaj
a trend-vonal körül.
Ez azt mutatja,
empirikusan szemlélteti,
hogy a GDP még nem az ország sorsa.
Bármilyen egy főre jutó GDP esetén
egyaránt megvan a társadalmi fejlődés
növekedésének a lehetősége,
és a csökkenésének a kockázata.
A másik érdekesség,
hogy a szegény országok esetében
a görbe elég meredek.
Ez arról tanúskodik,
hogy ha a szegény országok
GDP-je egy kicsivel nő,
és a növekményt újra befektetik,
orvosokba, ápolónőkbe, vízellátásba,
közegészségügybe stb.,
akkor a társadalmi fejlődés megugrik,
a plusz GDP-nek köszönhetően.
Ez jó hír, láthattuk is
az utóbbi 20-30 évben,
ahogy rengetegen kiemelkedtek
a szegénységből
a gazdasági növekedés
és hozzáértő kormányzás hatására
a szegényebb országokban.
De haladjunk tovább a görbén,
látjuk, hogy ellaposodik.
Minden dollárnyi GDP-növekmény
egyre kisebb társadalmi
fejlődést eredményez.
A világ népességének
egyre nagyobb hányada
él a görbe ezen részén,
ami azt jelenti, hogy a GDP
egyre kevésbé hasznosul
a fejlődésünk javára.
Szemléltessük ezt Brazília példáján.
Itt van Brazília:
a társadalmi fejlődés kb 70% körüli,
a GDP 14 000 dollár/fő évente.
Nézzék, Brazília a vonal fölött van,
elég hatékonyan használja föl a GDP-t
a társadalmi fejlődés javára.
De mi lesz a jövőben?
Tegyük föl, hogy Brazília
bölcs gazdasági tervet fogad el,
hogy a következő évtizedben
megduplázza GDP-jét.
De a terv csak a sztori fele.
Kevesebb, mint a fele,
mert hova is akar eljutni
a társadalmi fejlődésben?
Brazília, lehet, hogy nő
a fejlődésed üteme,
nagyobb lesz a GDP-d,
míg eközben megáll, vagy hanyatlik
a társadalmi fejlődésed.
Nem akarjuk, hogy Brazília
Oroszország sorsára jusson.
Azt akarjuk, hogy Brazília
hatékonyabb legyen,
a GDP-ből fejlődjön a társadalma,
legyen olyan, mint Új-Zéland.
Ez azt jelenti, hogy terveiben
Brazíliának előtérbe kell helyeznie
a társadalmi fejlődést, és látnia kell,
hogy a gazdasági növekedés nem öncélú,
hanem része a társadalmi fejlődés is.
Erre való a Social Progress Index:
új megvilágításba helyezi a fejlesztést,
így a cél nem csak a GDP,
hanem beleértendő a tartós növekedés,
amely valódi javulást hoz
az emberek életébe.
Nemcsak országokról lehet szó.
Idén, itt Brazíliában,
az Imazon non-profit cég szakértőivel,
elindítottuk az első,
országrészre szabott SPI-t.
Az Amazon régióra alkalmaztuk.
Ez egy Európa nagyságú terület,
24 millió lakossal,
egyike az ország
legelmaradottabb vidékeinek.
Az eredmények:
fölosztottuk a területet
közel 800 helyhatóság szerint.
Az országrész
valódi életminőségéről nyert
részletes információk alapján.
Az Imazon, és partnerei
a kormányzat,
az üzleti élet
és a civil társadalom területéről
együtt ki tudnak dolgozni
egy fejlesztési tervet, ami tényleg
segít javítani az emberek életét,
s megóvja az egész világ
számára értékes közjót,
az amazóniai esőerdőt.
Mindez csak a kezdet.
Létrehozhatnak SPI-t bármely államra,
régióra, városra vagy településre szabva.
Mind ismerjük és szeretjük a TEDx-et;
Ez a Social Progress-x.
Ez mindenki munkaeszköze.
Ellentétben azzal,
ahogy néha beszélünk róla,
a GDP-t nem Isten adta kőtáblán. (Nevetés)
A GDP egy XX. században
föltalált mérőeszköz,
amellyel a XX. század
kihívásait kezeltük.
A XXI. században
új kihívásokkal szembesülünk:
öregedés, elhízás,
éghajlatváltozás stb.
Szembesülve a kihívásokkal,
új mérőeszközökre van szükségünk,
a fejlődés értékelésének új módszereire.
Képzeljük el, hogy meg tudjuk mérni
hogy a non-profit, jótékonysági, önkéntes
és társadalmi szervezetek valóban,
mennyivel járulnak hozzá a közjóhoz.
Képzeljük el, hogy a cégek nem csak
gazdasági teljesítményükkel
versenyeznek,
hanem a társadalmi fejlődéshez való
hozzájárulásuk alapján is.
Képzeljük el, hogy politikusainkat
beszámoltathatjuk,
hogy javították-e népük életét.
Képzeljük el,
ha együtt tudnánk működni
— kormányzat, üzleti világ,
civil társadalom, én, önök —
és ezt a századot a társadalmi
fejlődés évszázadává tehetnénk!
Köszönöm.
(Taps)