["Kint a vízből semmi vagyok."] [Duke Kahanamoku] Vannak, akiknek komoly sport; másoknak kiváló módszer a lazításhoz. De a napsütéssel és a szórakozással való általános társítás ellenére, a szörfözés gyökerei mélyebbre nyúlnak, és szerteágazóbbak, mint sokan gondolnák. A mai értelemben vett szörfözés a Csendes-óceánon található Polinéziából származik. Több forrásból is tudjuk, hogy a hullámlovaglást a Csendes-óceáni Polinézia egésze mellett Nyugat-Afrikában és Peruban is űzték. Azonban elsősorban a hawaii szigetvilág volt az, ahol a szörfözés a legtovább fejlődött, a legjobban dokumentálták, és ahol Polinézia más részeivel szemben, fenn is maradt. A hullámokon való siklás a hawaii embereknek nem csupán szabadidős tevékenység volt, de spirituális és társadalmi jelentőséget is tulajdonítottak neki. Mint a hawaii társadalmat, a szörfözés szinte minden részét egy szabály- és tiltásgyűjtemény szabályozta, az úgynevezett Kapu. A hawaii emberek áldozatot hoztak, amikor a faragni való fát kiválasztották, egy kahuna vagy szakértő pap segítségével imádkoztak hullámokért, és hálát adtak egy-egy veszélyesebb esés túléléséért. Egyes szörfhelyeket szigorúan csak az elit számára tartottak fent. De nem csak ünneplésre adott lehetőséget. A résztvevők versengtek és kockáztattak, ki tud messzebbre, gyorsabban siklani, ki kapja el a legnagyobb hullámot a legügyesebben, ezáltal megbecsülést, társadalmi státuszt, és romantikus sikereket kiérdemelve. Bár később a királyok sportjának hívták, a hawaii nők és férfiak mind részt vettek, kortól és társadalmi rangtól függetlenül lovagolták a koa fából, kenyérfából, vagy wiliwili fából faragott deszkákat. Sok hawaii alaia deszkát használt, ami keskeny és középhosszú volt, a mai rövid deszkákra emlékeztet inkább. Mások a paipo deszkát használták, ami rövid volt, kerekített orral, és jellemzően hason fekve csúsztak rajta. A nehéz olo deszkákat viszont csak a törzsfőnökök tudták használni, ezek a mai hosszú deszkáknál kétszer hosszabbak. A legtöbb modern deszkával ellentétben, a deszkák mind uszony nélküliek voltak, ami miatt a szörfösnek a kezét vagy lábát a vízben húzva kellett kanyarodni. Nem tudjuk pontosan, mikor találták fel a hullámlovaglást, de azt tudjuk, hogy Polinéziában már évszázadok óta gyakorolták, mire 1777-ben leírást adott róla William Anderson, Cook kapitány Resolution nevű hajójának orvosa. Bár Anderson ámulatba esett tőle, a Hawaiira évtizedekkel később érkező legtöbb amerikai keresztény misszionárius úgy tekintette, mint bűnös tevékenységet, és az őslakosok kultúrájának a többi részével együtt ellenezte azt. A legnagyobb veszély a szörfözésre egyben az őslakosokat magukat is fenyegette. 1890-re az európai és amerikai bevándorlók által hozott új kórokozók megtizedelték a hawaii őslakos populációt, csupán 40 ezer embert megkímélve az érintkezés előtti népességből, mely elérhette a 800 ezer főt is. Közben nőtt a külföldi befolyás is, ahogy a fehér telepesek 1893-ban leváltották az őslakosok monarchiáját, majd az Egyesült Államok öt évvel később magához csatolta a szigeteket. A hawaii függetlenség vége egybeesett a szörfözés őslakosok általi, de hamarosan amerikai gyarmatosítók által is kihasznált újraélesztésével. Ám néhány hawaii már azelőtt elvitte a szörfözést a tengerentúlra. 1907-ben George Freeth, az úgynevezett Hawaii Csoda elutazott a nyugati partra, és szörfbemutatókat tartott Dél-Kaliforniában. Majd 1914-ben Duke Kahanamoku olimpikon úszó ment egészen Ausztráliáig és Új-Zélandig, ahol átsiklott a Csendes-óceán déli hullámain, és amerre csak járt, bámulatba ejtette közönségét. Kevéssel Freeth Kaliforniába utazása előtt a dél-karolinai Alexander Hume Ford Hawaiira költözött. Miután megtanult szörfözni, a szabadidős sport bajnokává vált. Azonban a sport elterjesztése érdekében tett lelkes erőfeszítéseinek kevésbé nemes okai is voltak Ford részéről. Sok telepeshez hasonlóan azt akarta, hogy Hawaii az USA tagállama legyen, de aggódott az őslakosok és ázsiai munkások alkotta nem-fehér többség miatt. Ford ezért reklámozta a szörfözést, hogy amerikaiakat csalogasson Hawaii-ra, először turistaként, majd lakosként. Ebben számos író és filmes is segítette. Ford demográfiai terve csúnyán elbukott. Hawaii 1959-ben vált tagállammá, és etnikailag azóta is a legszínesebb állam maradt. Ám a szörfözés terjesztése annál nagyobb siker lett. Ma a szörfözés egy sokmilliárd dolláros, globális iparág több tízmillió rajongóval világszerte. És bár közülük viszonylag kevesen ismerik a valaha elengedhetetlen hulláméneklő vagy deszkafaragó rituálékat, a hawaii emberek állhatatosan őrzik ezeket a történelem hullámai által majdnem elmosott hagyományokat.