Vajon mi a közös bennünk és a polipokban? Végül is nincs tüdejük, gerincük, de még rendes [angol nyelvű] többesszámuk sem. Viszont képesek fejtörők megoldására, megfigyelés útján tanulni, akár eszközöket használni, pont úgy, mint bármely más, általunk ismert állat. Az a rendkívül érdekes a polipok intelligenciájában, hogy a miénktől teljesen eltérő biológiai felépítésből ered. A 200 ismert polipfajfajta puhatestű, amelyek a fejlábúak (görög szóval: cephalopodák) családjába tartoznak. Ezek a fejek meglepően nagy agyat tartalmaznak, hasonló test-agy aránnyal rendelkeznek mint más intelligens állatok, kb. a kutyáéval azonos számú idegsejtből álló komplex idegrendszerrel. De ahelyett, hogy az agyban összpontosulnának, ez az 500 millió idegsejt szét van szórva egy összekapcsolt ganglia-hálózatban ami három alap rendszerbe van osztva. A központi agy csupán a neuronok 10%-át tartalmazza, amíg a két hatalmas nyakszirti lebeny 30%-ukat. A maradék 60% a csápokban van, ami számunkra olyan lenne, mintha a kezünknek saját gondolatai lennének. Itt kezdenek még érdekesebbé válni a dolgok. A gerincesek testét, például a miénket, merev csontváz tartja egyben porcokkal, amiknek hála, tudunk mozogni. De nem minden fajta mozgás lehetséges. Például nem tudjuk kifordítani a térdünket, vagy behajlítani az alkarunkat a felénél. Ezzel szemben a fejlábúaknak egyáltalán nincsenek csontjaik, ami lehetővé teszi, hogy végtagjaikat akármilyen irányba behajítsák Szóval az, hogy akármilyen irányba mozgassák a csápjaikat, gyakorlatilag tetszőleges módon, egy olyan dolog ami számunkra idegen. Gondoljunk egy feladatra, például egy alma megfogása és elfogyasztása. Az emberi agy egy neurológiai térképpel rendelkezik a testünkről. Ha meglátunk egy almát, az agyunk mozgásközpontja aktiválja a megfelelő izmokat, ami lehetővé teszi, hogy kinyújtsuk a kezünket, megfogjuk az almát, behajlítsuk a könyökünket, és a szánkhoz emeljük. Egy polip számara ez a folyamat teljesen más. Testtérkép helyett a fejláb agy megadott viselkedésmintákkal rendelkezik. Szóval amikor egy polip ételt lát, az agya nem egy testrészét aktiválja, hanem egy megadott viselkedésmintát arra, hogy megfogja. Ahogy ez a jel végigutazik a hálózaton, a karjaiban lévő neuronokhoz ér, ami akcióba lendül, hogy végrehajtsa a mozdulatot. Amint a kar hozzáér az ételhez, egy izomaktiváló hullám a karból az agyba utazik, amíg a kar visszaküld egy jelet a tapintó részéhez. A jelek félúton találkoznak az étel és a kar között, ami utasítja, hogy hajoljon be azon a ponton. Ez azt jelenti, hogy a polip mind a nyolc karja képes önálló gondolkodásra. Ez elképesztő rugalmasságot és kreativitást biztosít számára, új problémák vagy szituációk megoldására, ami akár lehet egy üveg kinyitása az ételért, kiszabadulás egy útvesztőből, egy új környezetben való közlekedés, a bőrszíne és mintája megváltoztatása, hogy beolvadjon a környezetbe, vagy akár más állatok utánzása ellenségeinek elijesztése érdekében. A fejlábúak komplex agya sokkal hamarabb fejlődött ki, mint a gerinceseké. A polipok intelligenciája nem csak számukra fontos. A teljesen eltérő idegrendszerük és eltérő gondolkodásmódjuk új kutatást inspirált, puha anyagokból készült flexibilis robotok kifejlesztésére. Annak vizsgálata, hogy az intelligencia mennyire más úton is fejlődhet, sokat segíthet az intelligencia és tudat fogalmának megértésében. Ki tudja, hogy milyen más intelligens élet jöhet létre, vagy hogyan értelmezik az őket körülvevő világot.