Eszközeinkkel együtt fejlődtünk,
az eszközök pedig velünk együtt.

Őseink készítették ezeket 
a kőbaltákat 1,5 millió évvel ezelőtt,

úgy alakítva őket, hogy ne csak 
a feladathoz illeszkedjenek,

hanem a kezükbe is.

De az évek során

eszközeink egyre inkább specializálódtak.

Ezek a szobrászszerszámok 
a használatuk során fejlődtek,

mindegyikük különböző formájú, 
hogy rendeltetésére alkalmas legyen.

Kihasználják kézügyességünket,

hogy sokkal nagyobb pontossággal
bánhassunk a dolgokkal.

Viszont ahogy az eszközök 
egyre bonyolultabbá válnak,

úgy egyre bonyolultabb
kezelőszervek is szükségesek hozzájuk.

Ezért a tervezők ügyesebben 
készítenek kezelőfelületeket,

amelyek lehetővé teszik, hogy egyszerre
több mindennel foglalkozhassunk,

így egyes paramétereket, 
pl. fotózáskor a fókuszt

vagy a rekeszt állíthassuk.

A számítógép gyökeresen megváltoztatta
eszközeinkről való elképzelésünket,

mert a számítógépek világa dinamikus.

Ezért a gép milliónyi dologra képes,

és milliónyi különböző alkalmazás
futhat rajta.

De a számítógépeknek 
az egyes alkalmazások során

nem változtatják alakjukat,

sem a kezelőfelületük elemeit.

Úgy vélem, ez egy alapvető probléma,

mert nem teszi lehetővé, 
hogy kezünkkel hassunk rá,

és hogy kihasználjuk testünk
bámulatos ügyességét.

Szerintem épp ezért kellenek
újfajta kezelőfelületek,

amelyek kihasználják 
e meglévő gazdag képességeinket,

és képesek fizikailag 
alkalmazkodni hozzánk,

újfajta kezelési módokat téve lehetővé.

Pont ezzel foglalkoztam 
az MIT Media Labnál,

és most a Stanfordon.

Daniel Leithinger és Hiroshi Ishii 
munkatársaimmal

létrehoztuk az inFORM-ot,

melynél a kezelőfelület
nem képernyőhöz kötött,

és tapintással tudunk hatni rá.

Vagy a 3D információt
fizikailag jeleníthetjük meg,

megérinthetjük, érezhetjük
és újfajta módon értelmezhetjük.

De kezelhetjük kézmozdulatokkal,
vagy közvetlenül formálhatjuk is,

mint egyfajta digitális agyagot.

Vagy a kezelőfelület elemei
emelkednek ki a felszínből,

és változnak igény szerint.

Az alapötlet az, 
hogy minden egyes alkalmazásnál

az alak igazodjon az alkalmazáshoz.

Ez egy új módszer,

amellyel úgy kezelhetjük az információt,

hogy kézzel foghatóvá tesszük.

A kérdés tehát az, hogy hogyan 
használhatjuk mindezt.

Hagyományosan, a várostervező 
és az építész maketteket épít

városokról és épületekről,
hogy jobban elképzelhessük őket.

Tony Tanggel a Media Labnál az inFORM-ra
alapozva létrehoztunk egy interfészt,

amivel a tervezők egész városokat
vázolhatnak fel és nézhetnek meg.

A makett körbejárható, 
de dinamikus is, és kézzelfogható,

közvetlenül alakítható.

De akár más nézetből,

pl. a népesség, vagy közlekedés 
szemszögéből is vizsgálható,

de az egész fizikailag létezik.

Hisszük, hogy e dinamikus 
kijelzők képesek teljesen átformálni

az egymástól távol élő emberek
közti együttműködést.

Amikor személyesen dolgozunk együtt,

akkor nemcsak az arcodat nézem,

hanem gesztikulálok,
és tárgyakat is manipulálok,

de ez, mondjuk a Skype használata közben
nagyon nehezen megoldható.

Amikor az inFORM-ot használjuk,
kinyúlhatunk a képernyőből,

és távolból manipulálhatunk tárgyakat.

Úgy használtuk a kijelző pontjait,
mintha kezek lennének,

melyekkel ténylegesen tapinthatunk
és manipulálhatunk távoli tárgyakat.

3D adatsorokat szintén kezelhetünk vele.

Ehhez kézmozdulatokat is 
használhatunk, és alakíthatjuk őket.

Így emberek közösen dolgozhatnak 
ezzel az új típusú 3D információval,

sokkal változatosabb módon, mint ami
hagyományos eszközökkel lehetséges.

Behozhatunk létező tárgyakat,

melyeket egyik oldalon leképezünk,
és megjelenítünk a másikon.

Lehet olyan tárgyunk, 
amely össze van kötve a két helyszínen.

Ahogy mozgatom a labdát az egyik oldalon,

a labda mozog a másik oldalon is.

Ennek módja, hogy befogjuk a távoli
felhasználót

egy mélységérzékelő kamerával,
mint pl. a Microsoft Kinect.

Fúrhatja az oldalukat, 
hogy ez hogyan működik.

Nos, a berendezés lényegében
900 lineáris motorból áll,

melyek ehhez a mechanikai 
rendszerhez kapcsolódnak,

amely átviszi a mozgást a fenti tűkre.

Ahhoz képest, ami a CERN-ben történik,
ez nem is olyan bonyolult,

de azért így is sokáig tartott megépíteni.

Egyetlen motorral kezdtünk,

egyetlen lineáris motorral,

aztán meg kellett terveznünk
egy vezérlő áramkört.

Sokat le kellett belőlük gyártanunk.

Az a baj, hogyha van 900 valamink,

akkor minden lépést 
900-szor kell ismételni.

Úgyhogy nem unatkoztunk.

Felállítottunk egy kis "kuliüzemet"
a Media Lab-ban,

majd egy pár diákot rávettünk, 
hogy "kutassanak" –

(Nevetés)

volt éjszakai filmvetítés, pizzaevés

és több ezer csavar becsavarozása.

Tudják – kutatás.

(Nevetés)

Bárhogy is, elég izgatottak voltunk attól,

amit az inFORM nyújtott számunkra.

Egyre kiterjedtebben használunk mobil
eszközöket, menet közben kommunikálunk.

De a mobil eszközöket,
csakúgy mint a számítógépeket,

sok különféle alkalmazással használjuk.

Használjuk őket telefonálásra,

az internet böngészésére, 
játékokra, fényképezésre,

s még milliónyi más dologra.

De megint csak, az alakjuk állandó

függetlenül az alkalmazástól.

Izgatott minket, hogyan érhetjük el
ugyanazt a hatást,

amit az inFORM-nál kidolgoztunk,

hogy áthozhassuk őket mobil eszközökre.

A Stanfordon megcsináltuk 
a peremérintésre érzékeny kijelzőt,

ami egy mobil eszköz,
lineáris motorok sorozatával,

amely képes alakot váltani.

Így a kezünkkel érezhetjük, 
hogy hol tartunk a könyvolvasásban.

Vagy zsebünkben érzékelhetünk 
egy újfajta tapintásos visszajelzést,

ami több mint a rezgés.

Vagy a gombok előjöhetnek oldalt,

ahol csak akarjuk.

Vagy a játékokat igazi 
gombokkal játszhatjuk.

Ezt úgy oldottuk meg,

hogy az eszközbe beépítettünk 
40 apró lineáris motort,

ezeket nemcsak megérinthetjük,

hanem vissza is nyomhatjuk őket.

Vizsgáltuk bonyolultabb alakváltások
lehetőségeit is.

Például pneumatikus működtetést
használtunk egy alakváltó eszközhöz,

amely egy telefonszerű formából ...

karpereccé alakul át.

Ken Nakagakival a Media Labnál

létrehoztuk ezt az új, 
nagy felbontású változatot,

amelyet egy sornyi szervomotor 
alakít át interaktív karperecből

érintésre érzékeny beviteli eszközzé,

telefonná.

(Nevetés)

Olyan irányokban is kutatunk,

ahol a felhasználók átformálhatják
az eszközt,

olyan alakúvá, amilyen eszközt
használni akarnak.

Csinálhatunk belőle játékvezérlőt,

aminek a formáját felismerve a rendszer

átvált a megfelelő üzemmódra.

Szóval, hol tartunk most?

Hogyan fejlődünk innen tovább?

Azt hiszem, ahol most tartunk,

ez a dolgok internetjének új korszaka,

ahol számítógépek vannak mindenhol,

a zsebünkben, a falainkon,

a következő 5 évben megveendő
majdnem minden eszközben.

De mi a helyzet, ha többé nem
eszközökben gondolkodunk,

hanem inkább környezetben?

Hogyan lehet okos bútorunk,

vagy okos szobáink, okos környezetünk

vagy városaink, 
melyek fizikailag idomulnak hozzánk,

újfajta együttműködési módokat

és újfajta feladatok elvégzését
téve lehetővé.

A Milánói Tervezői Hétre
létrehoztuk a TRANSFORM-ot,

amely asztalméretű interaktív 
verziója a formálható kijelzőnek,

amely tárgyakat tud mozgatni a felületen,

pl. emlékeztet, hogy vidd 
magaddal a kulcsaid.

De egyúttal képes különböző
használati módokhoz igazodni.

Pl. ha dolgozni akarunk,

képes munkahellyé alakulni.

Ha ráhelyezünk egy eszközt,

mindent létrehoz, amire szükségünk lehet,

létrehozza a célunk eléréséhez 
kellő egyéb tárgyakat is.

Összefoglalva tehát,

teljesen új módszereket kell találnunk

számítógépeink irányítására.

Olyan számítógépek kellenek,
melyek fizikailag alkalmazkodnak hozzánk,

igazodnak ahhoz, 
ahogy használni akarjuk őket,

igazán kihasználják kézügyességünket
és térbeli gondolkozási képességünket

azzal, hogy kézzelfoghatóvá 
teszik az információt.

Továbbgondolva,
túl kell lépnünk az eszközökön,

hogy új módokat találjunk
az emberek összehozására,

és az információnak 
a világba való eljuttatására.

Okos, hozzánk fizikailag alkalmazkodó 
környezetekben kell gondolkodnunk.

E gondolatokkal búcsúzom önöktől.

Nagyon szépen köszönöm.

(Taps)