A kukorica jelenleg globális növénytermesztésünk több mint egytizedét teszi ki. Csak az Egyesült Államokban annyi kukoricatábla van, hogy beboríthatná Németországot. De míg más növényekből több fajtát is termesztünk, a termesztett kukorica több mint 99%-a pontosan ugyanaz a fajta: Yellow Dent #2. Ez azt jelenti, hogy bármely más növénynél több Yellow Dent #2-t termesztünk a bolygón. Hogyan vált tehát e növény egyetlen fajtája a mezőgazdaság történelmének legnagyobb sikertörténetévé? Közel 9000 évvel ezelőtt a kukoricát, amelyet tengerinek is neveznek, elsőként háziasították a teosinte-ből, egy Közép-Amerikában őshonos fűből. A teosinte kőkemény magjait alig lehetett elfogyasztani, de rostos héja sokoldalúan hasznosíthatónak bizonyult. A következő 4700 évben a gazdák a növényt a legfontosabb gabonává nemesítették, nagy csövekkel és ehető magokkal. A kukorica elterjedt Amerikában, és fontos szerepet töltött be, több őslakos társadalom a "Kukorica anyát" mezőgazdaságot teremtő istennőként tisztelte. Amikor az európaiak először érkeztek Amerikába, őrizkedtek a furcsa növénytől. Sokan még azt is hitték, ez a forrása a fizikai és kulturális különbségeknek köztük és a közép-amerikaiak között. Ám az európai növények amerikai talajban történő termesztésére tett kísérleteik hamar kudarcot vallottak, és a telepesek arra kényszerültek, hogy kibővítsék étrendjüket. Kedvükre valónak találták a gabona ízét, így a kukorica gyorsan eljutott az Atlanti-óceánon túlra, ahol az, hogy különböző éghajlat alatt is jól megél, kedvelt gabonává tette számos európai országban. De az újonnan alapított Egyesült Államok még mindig a világ fő kukoricatermelője volt. Az 1800-as évek elején a különböző területeken országszerte méret és íz szerint változatos fajtákat nemesítettek ki. Az 1850-es években azonban kiderült, hogy ezek az egyedi fajták vonatokkal nehezen szállíthatók, és a kereskedőknek is gondot okozott az értékesítés. A Chicagóhoz hasonló vasúti csomópontokban a kereskedelmi tanácsok biztatták a termesztőket, hogy nemesítsenek szabványosított gabonát. Ez az álom végül az 1893-as világkiállításon vált valóra, ahol James Reid Yellow Dent kukoricája elnyerte a Kékszalagot. A következő 50 évben a Yellow Dent kukorica meghódította az országot. A II. világháború technológiai fejlődését követően széles körben váltak elérhetővé a gépesített kombájnok. Vagyis az a mennyiségű kukorica, amelynek korábbi kézi betakarításhoz egy teljes napra volt szükség, most öt perc alatt begyűjthetővé vált. Egy másik háborús fejlesztés, az ammónium-nitrát, egy kémiai robbanóanyag, a gazdaságban is új életre talált. Ezzel az új szintetikus műtrágyával a gazdák évről évre buja kukoricamezőket ültethettek anélkül, hogy vetésforgót kellett volna alkalmazniuk, és visszaállítaniuk a talaj nitrogénszintjét. Míg ezek az előrelépések a kukoricát vonzó gabonává tették az amerikai gazdák számára, az amerikai agrárpolitika korlátozta a termelhető mennyiséget a magas eladási árak biztosítása érdekében. De 1972-ben Richard Nixon elnök megszüntette ezeket a korlátozásokat, közben nagy volumenű gabonaértékesítésről tárgyalt a Szovjetunióval. Az új kereskedelmi megállapodással és a második világháború technológiájával a kukoricatermelés világméretűvé vált. A kukoricadömping számos kukoricakészítmény létrejöttéhez vezetett. A kukoricakeményítő bárminek a sűrítésére használható a benzintől a ragasztóig, vagy olcsó édesítőszerré dolgozzák fel, magas fruktóztartalmú kukoricasziruppá. A kukorica hamar a legolcsóbb takarmányok egyikévé vált világszerte. Ez lehetővé tette az olcsó hústermelést, ami viszont növelte a keresletet a húsra és a kukoricatápra. Manapság csak a termesztett kukorica 40%-át fogyasztják el az emberek, míg a többi 60%-ot egyéb iparágak használják fel világszerte. E csodálatos gabona elterjedésének azonban ára volt. A globális vízforrásokat a kukoricatáblák felesleges ammónium-nitrátja szennyezi. A kukoricatermesztés felelős a mezőgazdasággal kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás nagy részéért, amit részben a megnövekedett húsfogyasztás miatti termelés okoz. A magas fruktóztartalmú kukoricaszirup feltehetően hozzájárul a cukorbetegség és elhízás kialakulásához. A monokultúrás gazdálkodás térnyerése élelmiszer-ellátásunkat veszélyesen sebezhetővé teszi a kártevők és a kórokozók számára – egyetlen vírus is megfertőzheti ezt a mindenütt jelenlévő növényt, és veszélybe sodorhatja a világ ellátását. A kukorica bozótos fűből vált a világ iparágainak alapvető elemévé. De csak az idő a megmondhatója, nem vezetett-e bennünket a fenntarthatatlanság útvesztőjébe.