1
00:00:00,934 --> 00:00:02,791
Amikor először indultam el hazulról

2
00:00:02,791 --> 00:00:04,972
az egyetemre, nagy nap volt számomra,

3
00:00:04,972 --> 00:00:07,516
tele reménnyel és optimizmussal.

4
00:00:07,516 --> 00:00:10,463
A középiskolában jó voltam. Jó esélyekkel indultam,

5
00:00:10,463 --> 00:00:12,638
örömmel vágtam bele a diákéletbe --

6
00:00:12,638 --> 00:00:16,237
az előadás-hallgatásba, a bulizásba és a terelőkúpcsenésbe.

7
00:00:16,237 --> 00:00:18,914
A látszat csalóka, mondják,

8
00:00:18,914 --> 00:00:22,029
és részben ez az eleven, rámenős, energikus személy is,

9
00:00:22,029 --> 00:00:25,184
aki órákra járt és terelőkúpokat lopott, csak máz volt,

10
00:00:25,184 --> 00:00:28,223
igaz, jól kidolgozott és meggyőző.

11
00:00:28,223 --> 00:00:31,649
A felszín alatt azonban boldogtalan, bizonytalan

12
00:00:31,649 --> 00:00:33,863
és alapvetően rémült voltam --

13
00:00:33,863 --> 00:00:37,486
féltem a többiektől, a jövőtől, a kudarctól

14
00:00:37,486 --> 00:00:39,839
és az ürességtől, amelyet magamban éreztem.

15
00:00:39,839 --> 00:00:42,295
De ügyesen titkoltam, és kívülről

16
00:00:42,295 --> 00:00:44,482
olyannak tűntem, mint akinek mindene megvan, amit remélhet

17
00:00:44,482 --> 00:00:45,996
és amire vágyik.

18
00:00:45,996 --> 00:00:49,202
A sebezhetetlenségnek ez az ábrándja olyan tökéletes volt,

19
00:00:49,202 --> 00:00:50,914
hogy még magamat is megtévesztettem.

20
00:00:50,914 --> 00:00:53,456
Aztán vége lett az első szemeszternek, és jött a második,

21
00:00:53,456 --> 00:00:55,994
és senki sem számíthatott arra,

22
00:00:55,994 --> 00:00:58,617
ami hamarosan bekövetkezett.

23
00:00:58,617 --> 00:01:01,750
Épp egy szemináriumról jöttem, amikor elkezdődött.

24
00:01:01,750 --> 00:01:03,911
Magamban dudorásztam, a táskámat babrálva,

25
00:01:03,911 --> 00:01:06,334
ahogy máskor is szoktam,

26
00:01:06,334 --> 00:01:08,810
amikor hirtelen egy hangot hallottam, amint higgadtan megjegyzi:

27
00:01:08,810 --> 00:01:11,002
"Kimegy a teremből."

28
00:01:11,002 --> 00:01:12,417
Körülnéztem, de nem volt ott senki,

29
00:01:12,417 --> 00:01:15,091
ám a megjegyzés világossága és határozottsága

30
00:01:15,091 --> 00:01:16,935
egyértelmű volt.

31
00:01:16,935 --> 00:01:19,545
Megrendülten, könyveimet a lépcsőn hagyva, hazarohantam,

32
00:01:19,545 --> 00:01:20,818
és akkor megint:

33
00:01:20,818 --> 00:01:22,881
"Kinyitja az ajtót."

34
00:01:22,881 --> 00:01:26,853
Ez volt a kezdet. A hang megérkezett.

35
00:01:26,853 --> 00:01:29,100
És a hang maradt,

36
00:01:29,100 --> 00:01:31,565
napokon, majd heteken át, tovább és tovább,

37
00:01:31,565 --> 00:01:33,744
és minden cselekvésemet harmadik személyben narrálta.

38
00:01:33,744 --> 00:01:35,486
"A könyvtárba megy."

39
00:01:35,486 --> 00:01:37,081
"Előadásra megy.'

40
00:01:37,081 --> 00:01:40,417
Semleges, közömbös, és mégis, az idő múlásával

41
00:01:40,417 --> 00:01:42,999
furcsán közvetlen és megnyugtató hang volt,

42
00:01:42,999 --> 00:01:46,440
bár észrevettem, hogy felszíni nyugalma olykor kibillent,

43
00:01:46,440 --> 00:01:49,541
és néha a saját ki nem fejezett érzéseimet tükrözte.

44
00:01:49,541 --> 00:01:52,153
Így például, ha dühös voltam, de lepleznem kellett,

45
00:01:52,153 --> 00:01:55,519
ami gyakran előfordult -- nagyon ügyesen rejtettem el igazi érzéseimet --,

46
00:01:55,519 --> 00:01:57,856
a hang frusztráltnak hatott.

47
00:01:57,856 --> 00:02:00,669
Egyébként sem baljóslatú, sem nyugtalanító nem volt,

48
00:02:00,669 --> 00:02:02,779
bár már akkor is világos volt,

49
00:02:02,779 --> 00:02:04,605
hogy valami közlendője van számomra

50
00:02:04,605 --> 00:02:07,174
az érzéseimről, különösen azokról,

51
00:02:07,174 --> 00:02:10,260
amelyek távoliak és megközelíthetetlenek.

52
00:02:10,260 --> 00:02:13,383
És akkor nagy hibát követtem el:

53
00:02:13,383 --> 00:02:16,586
megemlítettem a hangot egy ismerősnek. A lány megrémült.

54
00:02:16,586 --> 00:02:18,831
Elkezdődött egy finom kondicionálódás --

55
00:02:18,831 --> 00:02:22,520
abból kiindulva, hogy normális emberek nem hallanak hangokat,

56
00:02:22,520 --> 00:02:25,873
én viszont igen, az következett, hogy valami nagyon nincs rendben velem.

57
00:02:25,873 --> 00:02:29,266
A félelem és a bizalmatlanság továbbterjedt.

58
00:02:29,266 --> 00:02:32,331
A hang egyszerre csak nem tűnt már annyira jóindulatúnak,

59
00:02:32,331 --> 00:02:34,443
és amikor a lány arra biztatott, hogy forduljak orvoshoz,

60
00:02:34,443 --> 00:02:36,903
hallgattam rá, ami a második nagy

61
00:02:36,903 --> 00:02:38,650
hibának bizonyult.

62
00:02:38,650 --> 00:02:40,796
Már jó ideje magyaráztam az iskolaorvosnak

63
00:02:40,796 --> 00:02:42,965
azokat a dolgokat, amelyeket igazán problémásnak véltem --

64
00:02:42,965 --> 00:02:45,867
szorongás, önbecsülés hiánya, félelem a jövőtől --,

65
00:02:45,867 --> 00:02:47,640
de unott közönyösséget tapasztaltam részéről

66
00:02:47,640 --> 00:02:49,434
amíg csak a hangot meg nem említettem.

67
00:02:49,434 --> 00:02:51,385
Arra viszont a tollát letéve hirtelen felém fordult,

68
00:02:51,385 --> 00:02:54,169
és észrevehető érdeklődéssel kérdezgetni kezdett.

69
00:02:54,169 --> 00:02:56,813
Az a helyzet, kétségbeejtően kellett az érdeklődés és a segítség,

70
00:02:56,813 --> 00:02:59,659
ezért elkezdtem beszélni neki a különös kommentátoromról.

71
00:02:59,659 --> 00:03:01,587
Azóta is bánom, hogy ekkor meg nem szólalt a hang:

72
00:03:01,587 --> 00:03:03,899
"Ássa a saját sírját."

73
00:03:03,899 --> 00:03:07,424
Elküldött egy pszichiáterhez, aki szintén

74
00:03:07,424 --> 00:03:09,981
súlyosnak értékelte a hang jelenlétét,

75
00:03:09,981 --> 00:03:11,855
és ettől kezdve mindent, amit mondtam

76
00:03:11,855 --> 00:03:14,389
a lappangó őrület szűrőjén keresztül értelmezett.

77
00:03:14,389 --> 00:03:17,322
Például dolgoztam egy hallgatói TV csatornánál,

78
00:03:17,322 --> 00:03:19,874
mely híreket sugárzott a kampuszon,

79
00:03:19,874 --> 00:03:21,924
és egy elhúzódott konzultáció végén

80
00:03:21,924 --> 00:03:23,173
megjegyeztem: "Elnézést, doktor úr, mennem kell.

81
00:03:23,173 --> 00:03:24,691
Hatkor híreket kell felolvasnom."

82
00:03:24,691 --> 00:03:26,134
Nos, ez úgy került be a kezelési naplómba, hogy Eleanornak

83
00:03:26,134 --> 00:03:30,175
az a téveszméje, hogy hírolvasó a tévében.

84
00:03:30,175 --> 00:03:33,624
Ez volt az a pont, amikor az események

85
00:03:33,624 --> 00:03:35,854
sodrása elkapott.

86
00:03:35,854 --> 00:03:38,250
Kórházi kezelés következett, első a sok közül,

87
00:03:38,250 --> 00:03:41,162
aztán jött a skizofrénia megállapítása,

88
00:03:41,162 --> 00:03:44,770
majd -- mind közül a legrosszabb -- a mérgező, kínzó érzése

89
00:03:44,770 --> 00:03:48,148
a reménytelenségnek, a megaláztatásnak és a kétségbeesésnek

90
00:03:48,148 --> 00:03:50,683
magamat és a kilátásaimat illetően.

91
00:03:50,683 --> 00:03:53,116
És az, hogy arra biztattak, hogy a hangot

92
00:03:53,116 --> 00:03:55,672
ne élménynek, hanem tünetnek tekintsem,

93
00:03:55,672 --> 00:03:58,768
csak fokozta félelmemet és ellenállásomat a hang iránt.

94
00:03:58,768 --> 00:04:00,852
Ez alapjában véve agresszív viszonyulást jelentett

95
00:04:00,852 --> 00:04:02,904
a saját elmémmel szemben,

96
00:04:02,904 --> 00:04:05,295
egyfajta pszichikai polgárháborút,

97
00:04:05,295 --> 00:04:08,229
ami viszont megnövelte a hangok számát,

98
00:04:08,229 --> 00:04:11,614
melyek egyre ellenségesebbek és fenyegetőbbek lettek.

99
00:04:11,614 --> 00:04:15,094
Tehetetlenül és reményt vesztve, fokozatosan begubóztam

100
00:04:15,094 --> 00:04:17,233
ebbe a rémálomszerű belső világba,

101
00:04:17,233 --> 00:04:19,141
melyben a belső hangok egyszerre voltak

102
00:04:19,141 --> 00:04:23,327
üldözőim és kizárólagos társaim.

103
00:04:23,327 --> 00:04:26,406
Például azt mondták nekem, hogy ha kiérdemlem

104
00:04:26,406 --> 00:04:28,364
a segítségüket, akkor visszaváltoztathatják az életemet

105
00:04:28,364 --> 00:04:29,770
olyanná, amilyen volt,

106
00:04:29,770 --> 00:04:32,510
és egyre bizarrabb feladatokat tűztek ki elém,

107
00:04:32,510 --> 00:04:34,535
afféle Herkulesi munkákat.

108
00:04:34,535 --> 00:04:36,496
Egész apró dolgokkal kezdődött, például,

109
00:04:36,496 --> 00:04:38,212
hogy húzzam ki három hajtincsemet,

110
00:04:38,212 --> 00:04:39,786
de fokozatosan egyre extrémebbek következtek,

111
00:04:39,786 --> 00:04:42,123
melyek abban csúcsosodtak ki, hogy ártsak magamnak,

112
00:04:42,123 --> 00:04:44,293
amint ez a különösen drámai instrukció mutatja:

113
00:04:44,293 --> 00:04:46,006
"Látod azt a tanárt?

114
00:04:46,006 --> 00:04:47,304
Látod azt a pohár vizet?

115
00:04:47,304 --> 00:04:50,102
Akkor most odamész, és ráöntöd a többi diák szeme láttára."

116
00:04:50,102 --> 00:04:52,049
Amit csakugyan meg is tettem, és amitől, mondanom sem kell,

117
00:04:52,049 --> 00:04:54,046
nem lettem a tanárok kedvence.

118
00:04:54,046 --> 00:04:58,350
Kialakult egy ördögi köre a félelemnek, elkerülésnek,

119
00:04:58,350 --> 00:05:01,208
bizalmatlanságnak és meg nem értésnek,

120
00:05:01,208 --> 00:05:03,960
és ez egy olyan harc volt, amelyben erőtlennek éreztem magam

121
00:05:03,960 --> 00:05:08,337
és képtelennek arra, hogy békére és megnyugvásra leljek.

122
00:05:08,337 --> 00:05:11,995
Két év elteltével a romlás drámaivá vált.

123
00:05:11,995 --> 00:05:15,703
Akkorra már megvolt az őrület teljes repertoárja:

124
00:05:15,703 --> 00:05:18,692
rémisztő hangok, groteszk víziók,

125
00:05:18,692 --> 00:05:21,460
bizarr és makacs tévképzetek.

126
00:05:21,460 --> 00:05:23,656
Mentális állapotom katalizátorként hatott

127
00:05:23,656 --> 00:05:26,245
a diszkriminációra, a verbális bántalmazásra,

128
00:05:26,245 --> 00:05:28,400
valamint a fizikai és szexuális erőszakra,

129
00:05:28,400 --> 00:05:30,163
a pszichiáterem pedig ezzel vigasztalt:

130
00:05:30,163 --> 00:05:32,595
"Eleanor, jobban járt volna a rákkal,

131
00:05:32,595 --> 00:05:36,348
mert az könnyebben gyógyítható a skizofréniánál."

132
00:05:36,348 --> 00:05:39,740
Diagnosztizáltak, begyógyszereztek és félrelöktek,

133
00:05:39,740 --> 00:05:41,816
és akkorra már annyira elgyötörtek a hangok,

134
00:05:41,816 --> 00:05:44,021
hogy megpróbáltam lyukat fúrni a fejembe,

135
00:05:44,021 --> 00:05:46,877
hogy megszabaduljak tőlük.

136
00:05:46,877 --> 00:05:50,978
Visszatekintve azoknak az éveknek a romhalmazára és kétségbeesésére,

137
00:05:50,978 --> 00:05:54,048
olyan számomra, mintha akkor, ott, meghalt volna valaki,

138
00:05:54,048 --> 00:05:57,765
és ugyanakkor valaki más megmenekült volna.

139
00:05:57,765 --> 00:06:01,079
Egy megtört és elgyötört személy kezdte el az utazást,

140
00:06:01,079 --> 00:06:04,012
de a személy, aki visszatért, túlélő volt,

141
00:06:04,012 --> 00:06:06,286
aki végül azzá a személlyé változott,

142
00:06:06,286 --> 00:06:08,410
akivé válni engem szánt a sors.

143
00:06:08,410 --> 00:06:11,098
Sokan ártottak nekem életemben,

144
00:06:11,098 --> 00:06:12,592
emlékszem mindre,

145
00:06:12,592 --> 00:06:15,393
de emlékük halvány és elmosódott

146
00:06:15,393 --> 00:06:19,085
azokéhoz képest, akik a segítségemre voltak.

147
00:06:19,085 --> 00:06:21,705
A túlélőtársak, a hangokat halló többiek,

148
00:06:21,705 --> 00:06:23,977
a bajtársak és az együttműködők;

149
00:06:23,977 --> 00:06:26,305
az anyám, aki sohasem adta fel,

150
00:06:26,305 --> 00:06:28,913
aki tudta, hogy egy nap visszatérek hozzá,

151
00:06:28,913 --> 00:06:32,583
és hajlandó volt várni rám, ameddig kellett;

152
00:06:32,583 --> 00:06:35,120
egy orvosra, aki csak rövid ideig foglalkozott velem,

153
00:06:35,120 --> 00:06:37,074
de akiben erős volt a hit, hogy a gyógyulás

154
00:06:37,074 --> 00:06:39,506
nemcsak lehetséges, de elkerülhetetlen,

155
00:06:39,506 --> 00:06:41,909
és aki a visszaesés egy rettenetes időszakában

156
00:06:41,909 --> 00:06:44,809
így biztatta aggódó családomat: "Ne adják fel a reményt!

157
00:06:44,809 --> 00:06:47,822
Hiszek benne, hogy Eleanor végigcsinálja.

158
00:06:47,822 --> 00:06:50,660
Tudják: van az úgy, hogy május végén még havazik,

159
00:06:50,660 --> 00:06:54,086
de a végén mindig eljön a nyár."

160
00:06:54,086 --> 00:06:55,940
14 perc nem elég ahhoz,

161
00:06:55,940 --> 00:06:58,876
hogy mind felsoroljam azokat a jó és nagylelkű embereket,

162
00:06:58,876 --> 00:07:00,853
akik együtt harcoltak értem és velem,

163
00:07:00,853 --> 00:07:02,652
és azokat, akik várták, hogy visszatérjek megint

164
00:07:02,652 --> 00:07:05,151
arról a fájdalmas, magányos helyről.

165
00:07:05,151 --> 00:07:07,288
Ők együtt hozták létre egy sajátos keverékét az erőnek,

166
00:07:07,288 --> 00:07:10,904
kreativitásnak, integritásnak és annak a rendíthetetlen hitnek,

167
00:07:10,904 --> 00:07:14,753
hogy szétesett énem ép és egész lesz megint.

168
00:07:14,753 --> 00:07:16,653
Régen úgy mondtam, hogy ők mentettek meg engem,

169
00:07:16,653 --> 00:07:18,023
de ma már tudom, hogy ennél

170
00:07:18,023 --> 00:07:20,671
sokkal fontosabbat tettek: erőt adtak ahhoz,

171
00:07:20,671 --> 00:07:22,293
hogy megmentsem magam,

172
00:07:22,293 --> 00:07:24,807
és ami a fő, segítettek megérteni valamit,

173
00:07:24,807 --> 00:07:26,421
amit mindig is sejtettem:

174
00:07:26,421 --> 00:07:28,809
hogy a hangjaim jelentéssel bíró reagálások

175
00:07:28,809 --> 00:07:31,759
traumatikus életeseményekre, legfőképp gyerekkoriakra,

176
00:07:31,759 --> 00:07:33,608
és mint ilyenek, nem az ellenségeim,

177
00:07:33,608 --> 00:07:38,360
hanem eszközök, melyekkel beleláthatok a megoldható emocionális problémáimba.

178
00:07:38,360 --> 00:07:41,430
Nos, ezt először nagyon nehéz volt elhinni,

179
00:07:41,430 --> 00:07:43,804
nem utolsósorban azért, mert a hangok annyira ellenségesnek

180
00:07:43,804 --> 00:07:47,150
és baljóslatúnak tűntek, ezért az első fontos lépés az volt,

181
00:07:47,150 --> 00:07:49,865
hogy megtanuljam elkülöníteni a metaforikus jelentést

182
00:07:49,865 --> 00:07:53,643
attól, amit korábban szó szerint értettem.

183
00:07:53,643 --> 00:07:56,793
Például, a hangokat, melyek az otthonom megtámadásával fenyegettek,

184
00:07:56,793 --> 00:07:59,522
megtanultam úgy interpretálni, hogy azok 
a saját félelemérzetem és

185
00:07:59,522 --> 00:08:03,180
bizonytalanságom kifejezői a világgal kapcsolatban, 
de nem jelentenek valódi, objektív veszélyt.

186
00:08:03,180 --> 00:08:05,336
De eleinte mindent elhittem nekik.

187
00:08:05,336 --> 00:08:06,908
Emlékszem például, hogy egy éjjel ott virrasztottam

188
00:08:06,908 --> 00:08:09,378
a szüleim szobája előtt, hogy megvédjem őket

189
00:08:09,378 --> 00:08:12,622
attól a valósnak gondolt veszélytől, 
amivel a hangok fenyegetőztek.

190
00:08:12,622 --> 00:08:15,136
Mivel komoly veszélye volt annak, hogy kárt teszek magamban,

191
00:08:15,136 --> 00:08:17,577
az evőeszközöket elzárták előlem a házban,

192
00:08:17,577 --> 00:08:20,226
így aztán egy műanyag villával fegyvereztem fel magam,

193
00:08:20,226 --> 00:08:22,833
afféle eldobható piknikkellékkel, és leültem az ajtó elé

194
00:08:22,833 --> 00:08:26,726
a villát szorongatva, készen arra, hogy akcióba lépek, ha kell.

195
00:08:26,726 --> 00:08:28,398
Amolyan "Ne is próbálkozz!

196
00:08:28,398 --> 00:08:31,131
Műanyag villa van nálam, nem látod?"

197
00:08:31,131 --> 00:08:32,611
stratégia volt ez.

198
00:08:32,611 --> 00:08:35,217
De a későbbi -- és sokkal hasznosabb -- reagálásom

199
00:08:35,217 --> 00:08:39,636
az volt, hogy megpróbáltam kibontani az üzenetet a szavak mögül.

200
00:08:39,636 --> 00:08:42,657
Amikor tehát a szavak arra intettek, hogy ne hagyjam el a házat,

201
00:08:42,657 --> 00:08:44,733
megköszöntem nekik, hogy felhívták a figyelmemet arra, hogy mennyire

202
00:08:44,733 --> 00:08:45,950
nem érzem magam biztonságban --

203
00:08:45,950 --> 00:08:48,843
mert ha ennek tudatában vagyok, akkor tudok is tenni ellene --,

204
00:08:48,843 --> 00:08:51,330
és megnyugtattam őket is és magamat is,

205
00:08:51,330 --> 00:08:54,829
hogy biztonságban vagyunk, és már nincs mitől félnünk.

206
00:08:54,829 --> 00:08:56,318
Határt szabtam a hangoknak,

207
00:08:56,318 --> 00:08:58,568
és igyekeztem határozottan,

208
00:08:58,568 --> 00:09:01,313
de tisztelettel bánni velük, megalapozva a

209
00:09:01,313 --> 00:09:03,669
kommunikáció és együttműködés lassú folyamatát,

210
00:09:03,669 --> 00:09:06,968
mely során megtanulhattunk együttműködni és támogatni egymást.

211
00:09:06,968 --> 00:09:09,349
Mindeközben végül rájöttem arra,

212
00:09:09,349 --> 00:09:11,496
hogy az egyes hangok szoros kapcsolatban voltak

213
00:09:11,496 --> 00:09:13,805
önmagam egyes aspektusaival, és mindegyikük

214
00:09:13,805 --> 00:09:15,852
olyan elsöprő emóciót hordozott, amelyet nem volt

215
00:09:15,852 --> 00:09:18,193
alkalmam feldolgozni és megfejteni:

216
00:09:18,193 --> 00:09:20,753
emlékek szexuális traumáról és bántalmazásról,

217
00:09:20,753 --> 00:09:23,664
haragról, szégyenről, bűntudatról, az önbecsülés hiányáról.

218
00:09:23,664 --> 00:09:26,164
A hangok átvették a fájdalom helyét,

219
00:09:26,164 --> 00:09:27,651
és szavakba öntötték azt,

220
00:09:27,651 --> 00:09:29,490
és talán az volt a legnagyobb felismerésem,

221
00:09:29,490 --> 00:09:32,490
amikor rájöttem arra, hogy a legellenségesebb
és legagresszívabb hangok

222
00:09:32,490 --> 00:09:34,237
valójában azt a részemet képviselik,

223
00:09:34,237 --> 00:09:36,474
melyet a legnagyobb sérülés érte,

224
00:09:36,474 --> 00:09:38,626
és ezért éppen ezek a hangok

225
00:09:38,626 --> 00:09:41,968
szorultak a legtöbb együttérzésre és figyelemre részemről.

226
00:09:41,968 --> 00:09:44,983
Ezzel a tudással felfegyverkezve végül is

227
00:09:44,983 --> 00:09:47,271
összeszedtem széthullott önmagam,

228
00:09:47,271 --> 00:09:49,886
melynek minden töredékét más-más hang képviselte,

229
00:09:49,886 --> 00:09:51,937
fokozatosan felhagytam az összes gyógyszerrel,

230
00:09:51,937 --> 00:09:56,625
és visszatértem a pszichiátriához, ám ezúttal a másik oldalról.

231
00:09:56,625 --> 00:10:00,223
Tíz évvel az első hang megjelenése után megvolt a BSc-m,

232
00:10:00,223 --> 00:10:02,117
ezúttal a legjobb eredménnyel, amit az egyetemen

233
00:10:02,117 --> 00:10:04,575
bárki is elért addig pszichológiából, és egy évre rá

234
00:10:04,575 --> 00:10:06,354
enyém volt a legjobb MSc is, ami, valljuk be,

235
00:10:06,354 --> 00:10:08,180
nem is olyan rossz egy őrült nőtől.

236
00:10:08,180 --> 00:10:10,589
Igaz, a vizsgán a hangok egyike diktálta a válaszokat,

237
00:10:10,589 --> 00:10:13,819
ami technikai értelemben talán csalásnak számít.

238
00:10:13,819 --> 00:10:15,502
(Nevetés)

239
00:10:15,502 --> 00:10:18,236
Őszintén szólva olykor kimondottam élveztem a figyelmüket.

240
00:10:18,236 --> 00:10:19,789
Ahogy Oscar Wilde mondta: “Egyetlen dolog rosszabb annál,

241
00:10:19,789 --> 00:10:22,920
ha beszélnek valakiről, mégpedig az, ha nem beszélnek róla.”

242
00:10:22,920 --> 00:10:24,992
A dolog jól jön a hallgatózásnál is,

243
00:10:24,992 --> 00:10:27,315
mert két párbeszédre is tudsz figyelni egyszerre.

244
00:10:27,315 --> 00:10:29,210
Tehát nem is olyan rossz.

245
00:10:29,210 --> 00:10:30,753
Dolgoztam mentálhigiénés szolgálatoknál,

246
00:10:30,753 --> 00:10:33,122
konferenciákon adtam elő,

247
00:10:33,122 --> 00:10:35,390
írtam könyvfejezeteket és szakcikkeket,

248
00:10:35,390 --> 00:10:38,222
és akkor is, és azóta is, mindig

249
00:10:38,222 --> 00:10:40,466
a következő felfogás mellett érveltem:

250
00:10:40,466 --> 00:10:42,718
a pszichiátriában ne az legyen a legfontosabb kérdés,

251
00:10:42,718 --> 00:10:44,261
hogy mi bajod van,

252
00:10:44,261 --> 00:10:46,966
hanem az, hogy mi történt veled.

253
00:10:46,966 --> 00:10:49,828
És mindeközben odafigyeltem a hangjaimra,

254
00:10:49,828 --> 00:10:52,432
akikkel végül megtanultam békében élni, 
és akikhez tisztelettel közeledtem,

255
00:10:52,432 --> 00:10:54,828
ami viszont tükröződése volt a növekvő

256
00:10:54,828 --> 00:10:58,491
együttérzésnek, elfogadásnak és tiszteletnek magam iránt.

257
00:10:58,491 --> 00:11:01,649
Eszembe jut egy megindító és különleges pillanat --

258
00:11:01,649 --> 00:11:04,579
épp egy másik fiatal nőt támogattam, akit terrorizáltak a hangjai --,

259
00:11:04,579 --> 00:11:07,178
amikor hirtelen belém hasított, akkor először,

260
00:11:07,178 --> 00:11:09,854
hogy én magam már nem érzek így,

261
00:11:09,854 --> 00:11:13,578
ám végre képes vagyok segíteni olyannak, aki igen.

262
00:11:13,578 --> 00:11:17,146
Nagyon büszke vagyok rá, hogy tagja vagyok az Intervoice-nak,

263
00:11:17,146 --> 00:11:21,115
a Hangokat Hallók Nemzetközi Mozgalmát szervező csapatnak
[International Hearing Voices Movement]

264
00:11:21,115 --> 00:11:24,498
melynek létrehozását Marius Romme professzor és

265
00:11:24,498 --> 00:11:25,750
dr. Sandra Escher munkája inspirálta,

266
00:11:25,750 --> 00:11:28,946
mely a hangokat hallást túlélési stratégiaként azonosítja --

267
00:11:28,946 --> 00:11:32,312
józan reakcióként az őrült körülményekre --,

268
00:11:32,312 --> 00:11:35,971
tehát nem a skizofrénia aberráns tüneteként, amit el kell viselni,

269
00:11:35,971 --> 00:11:39,235
hanem egy komplex, fontos, és jelentéssel bíró élményként,

270
00:11:39,235 --> 00:11:41,559
mely felderítésre vár.

271
00:11:41,559 --> 00:11:43,842
Mi, a mozgalom tagjai, olyan társadalmat képzelünk el,

272
00:11:43,842 --> 00:11:46,319
mely megérti és elfogadja a hangokat hallást,

273
00:11:46,319 --> 00:11:48,632
támogatja a hangokat hallók szükségleteit,

274
00:11:48,632 --> 00:11:52,005
és teljes értékű polgároknak tekinti őket.

275
00:11:52,005 --> 00:11:54,291
Ez a fajta társadalom nemcsak lehetséges,

276
00:11:54,291 --> 00:11:56,303
de már alakulóban is van.

277
00:11:56,303 --> 00:12:00,097
Chavezt idézve: "Ha egyszer elkezdődik a társadalmi változás,

278
00:12:00,097 --> 00:12:02,189
akkor már nem lehet visszafordítani...

279
00:12:02,189 --> 00:12:05,416
Nem lehet megszégyeníteni azt az embert, aki büszke.

280
00:12:05,416 --> 00:12:07,207
Nem lehet elnyomni az olyan embereket,

281
00:12:07,207 --> 00:12:09,691
akik többé már nem félnek."

282
00:12:09,691 --> 00:12:12,250
A Hangokat Hallók Mozgalmának eredményei

283
00:12:12,250 --> 00:12:14,769
arra figyelmeztetnek, hogy az empátia, a bajtársiasság,

284
00:12:14,769 --> 00:12:17,513
az igazság és az elfogadás többek szavaknál;

285
00:12:17,513 --> 00:12:20,124
meggyőződést és hitet jelentenek,

286
00:12:20,124 --> 00:12:22,610
és a hit meg tudja változtatni a világot.

287
00:12:22,610 --> 00:12:25,385
Az elmúlt 20 év alatt a Hangokat Hallók Mozgalma

288
00:12:25,385 --> 00:12:27,597
hálózatot alakított ki

289
00:12:27,597 --> 00:12:30,588
öt kontinens 26 országában,

290
00:12:30,588 --> 00:12:33,957
népszerűsítve a méltóságot, a szolidaritást

291
00:12:33,957 --> 00:12:37,023
és a mentális distresszben élő egyének támogatását,

292
00:12:37,023 --> 00:12:40,288
megteremtve a remény új nyelvét és gyakorlatát,

293
00:12:40,288 --> 00:12:44,232
melynek középpontjában az egyén erejébe vetett

294
00:12:44,232 --> 00:12:47,122
rendíthetetlen hit áll.

295
00:12:47,122 --> 00:12:50,043
Ahogy Peter Levine mondta: "Az emberi állat

296
00:12:50,043 --> 00:12:51,695
különleges lény,

297
00:12:51,695 --> 00:12:55,069
melyben megvan a gyógyulás ösztönös adottsága

298
00:12:55,069 --> 00:12:59,280
és az intellektuális szellem, mellyel kihasználhatja ezt a belső adottságát."

299
00:12:59,280 --> 00:13:01,764
Tekintettel erre, a társadalom tagjai számára

300
00:13:01,764 --> 00:13:04,257
nem lehet nagyobb megtiszteltetés vagy kiváltság,

301
00:13:04,257 --> 00:13:06,917
mint elősegíteni ezt a gyógyulási folyamatot valakinél;

302
00:13:06,917 --> 00:13:09,863
mint együtt lenni vele, segíteni és

303
00:13:09,863 --> 00:13:12,226
megosztani terhét a szenvedőnek;

304
00:13:12,226 --> 00:13:15,300
és tartani benne a gyógyulás reményét.

305
00:13:15,300 --> 00:13:17,829
És mi, a fájdalom és balsors túlélői

306
00:13:17,829 --> 00:13:20,408
se feledjük: nem kell úgy leélnünk az életünket, hogy azt

307
00:13:20,408 --> 00:13:24,120
mindörökre azok az ártó dolgok határozzák meg, 
melyek történtek velünk.

308
00:13:24,120 --> 00:13:26,629
Különlegesek vagyunk. Egyediek és pótolhatatlanok.

309
00:13:26,629 --> 00:13:29,346
Ami belül van, azt senki nem sajátíthatja ki

310
00:13:29,346 --> 00:13:31,702
torzíthatja el vagy veheti el tőlünk igazán.

311
00:13:31,702 --> 00:13:35,800
A fény nem alszik ki soha.

312
00:13:35,800 --> 00:13:37,910
Ahogy egyszer egy csodálatos orvos mondta nekem:

313
00:13:37,910 --> 00:13:41,161
"Ne arról beszélj, hogy mások mit mondanak rólad.

314
00:13:41,161 --> 00:13:44,212
Beszélj magadról."

315
00:13:44,212 --> 00:13:46,018
Köszönöm.

316
00:13:46,018 --> 00:13:51,542
(Taps)