Rosa Howard: Az IKEA világszerte több mint 500 helyen található meg, és vállalta, hogy 2030-ra klímapozitív lesz. Ez magában foglal mindent a nyersanyag beszerzésétől a termék élettartamának végéig. A cég mérete miatt... Jesper Brodin: Az IKEA karbonlábnyoma 0,1%-a a világ összes szén-dioxid-kibocsátásának. RH: Ez rengeteg szén. Az úr Jasper Brodin, Az IKEA kereskedelmét irányító Ingka Csoport vezérigazgatója. A hölgy pedig Pia Heidenmark Cook, a fenntarthatóság vezetője. Tudjuk, hogy változtatnunk kell, és keressük a lehetőségeket, melyekkel képesek leszünk átváltoztatni üzletünket egy újfajta üzletté, ahol másképp tekintünk az értékláncunkra, ahol figyeljük, milyen új módon fogadjuk vevőinket, és törődünk munkatársainkkal. Figyelünk az árra és az alacsony árra, mivel sok ember igényét szeretnénk teljesíteni, megfizethető áron. De ez az alakról, funkcióról, fenntarthatóságról és minőségről is szól. Hogyan tud az IKEA egyensúlyozni a fenntarthatóság és a vevők vásárlásra ösztönzése között a klímaválság alatt? Az egész üzletet szemlélni kell. Elköteleződünk, hogy csak megújuló és újrahasznosítható forrásokat használunk 2030-ra. Például már az összes pamut, amit termékeinknél használunk – mint ahogy ennél a kanapénál is – fenntartható pamut. Jó úton tartunk afelé, hogy fatermékeinket is fenntartható forrásból szerezzük be 2020-ra. Szintén figyelünk rá, hogyan tervezzük úgy termékeinket, hogy aztán újra felhasználhatók legyenek stb. Tényleg figyelünk rá, hogyan építsük bele a "körkörösséget" termékeinkbe. Hogyan szólítsuk, nyerjük meg vásárlóinkat, így új szolgáltatásmodellek után nézünk, mint a például bútor mint szolgáltatás, ez most az üzletről üzletre teszteléssel kezdődik. RH: 2019-ben az IKEA vállalkozás 6,5%-kal növekedett, de a cég teljes szénlábnyomát 4,3%-kal csökkentette, visszafogva annak növekedését és a kibocsátást. JB: Számunkra ez a lépés őszintén szólva sok önbizalmat és optimizmust adott, bizonyította, hogy lehet növekedni és ugyanakkor jó irányba mozdulni a szénkibocsátással. RH: Remek, de hogyan tehetjük tartóssá a változást, és hogyan növelhetjük a szén-dioxid-elnyelést? Vannak képzelgések, melyekkel nem szabad foglalkoznunk. A felhasználásról szóló hitrege is ilyen. Az, hogy a fenntarhatóságnak ára van, nagyon veszélyes mítosz, hogy a cél és a profit nem járhat kéz a kézben – épp ellenkezőleg! Miért kellene az embereknek bízniuk önökben? A bizalom talán a legfontosabb, hogy a rendszerbe és a párbeszédbe kerüljenek. Kezdetnek szerintem magát a szándékot kell megfigyelni. És a megfigyelés, természetesen, az egyenlet egyik része. De mikor az okokat nézik, miért tartjuk fontosnak, hogy lépjünk ebben a témában, van üzleti értelme, kezdve attól, hogy a munkatársak és vásárlók el fogják várni tőlünk – és már ma is elvárás – hogy az élen járjunk. Ily módon a márka veszélybe kerülhet, ha nem vállalunk vezető szerepet saját szegmensükben. Végül, számomra a legérdekesebb, hogy a fenntarthatóságnak újabban alacsony ára van, ez az új világmodell. Nem mond ellent a jól működő üzletnek, épp ellenkezőleg. Milyenek a visszajelzések a munkatársak és a partnerek részéről? A munkatársak részéről nagyon pozitívak, a fenntarthatóság belső felmérésünk szerint a második oka annak, miért választják sokan, hogy az IKEA-ban dolgozzanak és ott is maradjanak. Az első számú ok pedig a sok csodás kollégánk. A klímaválság az igazságosság és méltányosság problémája is egyben. Erről hogyan vélekedik az IKEA? Határozottan látjuk, hogy a klímaváltozás emberjogi probléma, és tudjuk, hogy az átlag alatti pénzügyi helyzetben lévőkre van a legnagyobb hatással a klímaváltozás. Szóval, mi egyrészt az IKEA Alapítványon át, mely emberbaráti águnk, sokféle klímaakciót dolgozunk ki a fejlődő országokban, az utóbbi két évben nagyjából 150 millió eurót tettünk félre. Az Ingkának világszerte bevásárló központjai és áruházai, valamint kiszervezési központjai vannak, menekülteket foglalkoztatunk, létrehozunk alkalmazotti programokat is képességeik fejlesztése érdekében, ahol nyelvi és képességfejlesztést is biztosítunk számukra. RH: A vállalatok alapjáraton rövid távon gondolkodnak. A klíma viszont hosszú távú probléma, mely azonnali cselekvést kíván. Mit tesznek ezzel kapcsolatban? Valójában alapítványi cég vagyunk, kisebb rajtunk a nyomás. Az alapítónk viszont ügyesen tudott hosszú távon gondolkodni és tervezni. Emlékszem az egyik utolsó találkozásunkra, néhány évvel ezelőtt, halála előtt. Kérdeztük őt, hogyan gondolkozzunk, tervezzünk, mire ő azt felelte: "Hosszú távon kell gondolkodnotok." Majd kérdeztük: "Mennyire hosszú távon?" Azt felelte: "Nos, 200 évre." Szerintem ez túlságosan hosszú idő, annyi időnk nincs, de 10 év jó kilátás lehet mindannyiunk számára.