Rosa Howard: Az IKEA világszerte
több mint 500 helyen található meg,
és vállalta, hogy 2030-ra
klímapozitív lesz.
Ez magában foglal mindent
a nyersanyag beszerzésétől
a termék élettartamának végéig.
A cég mérete miatt...
Jesper Brodin: Az IKEA
karbonlábnyoma 0,1%-a
a világ összes szén-dioxid-kibocsátásának.
RH: Ez rengeteg szén.
Az úr Jasper Brodin,
Az IKEA kereskedelmét irányító
Ingka Csoport vezérigazgatója.
A hölgy pedig Pia Heidenmark Cook,
a fenntarthatóság vezetője.
Tudjuk, hogy változtatnunk kell,
és keressük a lehetőségeket,
melyekkel képesek leszünk
átváltoztatni üzletünket
egy újfajta üzletté,
ahol másképp tekintünk az értékláncunkra,
ahol figyeljük, milyen új módon
fogadjuk vevőinket,
és törődünk munkatársainkkal.
Figyelünk az árra és az alacsony árra,
mivel sok ember igényét
szeretnénk teljesíteni,
megfizethető áron.
De ez az alakról, funkcióról,
fenntarthatóságról
és minőségről is szól.
Hogyan tud az IKEA egyensúlyozni
a fenntarthatóság
és a vevők vásárlásra ösztönzése között
a klímaválság alatt?
Az egész üzletet szemlélni kell.
Elköteleződünk,
hogy csak megújuló és újrahasznosítható
forrásokat használunk 2030-ra.
Például már az összes pamut,
amit termékeinknél használunk –
mint ahogy ennél a kanapénál is –
fenntartható pamut.
Jó úton tartunk afelé,
hogy fatermékeinket is fenntartható
forrásból szerezzük be 2020-ra.
Szintén figyelünk rá,
hogyan tervezzük úgy termékeinket,
hogy aztán újra
felhasználhatók legyenek stb.
Tényleg figyelünk rá,
hogyan építsük bele
a "körkörösséget" termékeinkbe.
Hogyan szólítsuk,
nyerjük meg vásárlóinkat,
így új szolgáltatásmodellek után nézünk,
mint a például bútor mint szolgáltatás,
ez most az üzletről üzletre
teszteléssel kezdődik.
RH: 2019-ben az IKEA vállalkozás
6,5%-kal növekedett,
de a cég teljes szénlábnyomát
4,3%-kal csökkentette,
visszafogva annak növekedését
és a kibocsátást.
JB: Számunkra ez a lépés őszintén szólva
sok önbizalmat és optimizmust adott,
bizonyította, hogy lehet növekedni
és ugyanakkor jó irányba mozdulni
a szénkibocsátással.
RH: Remek, de hogyan tehetjük
tartóssá a változást,
és hogyan növelhetjük
a szén-dioxid-elnyelést?
Vannak képzelgések,
melyekkel nem szabad foglalkoznunk.
A felhasználásról szóló hitrege is ilyen.
Az, hogy a fenntarhatóságnak ára van,
nagyon veszélyes mítosz,
hogy a cél és a profit
nem járhat kéz a kézben –
épp ellenkezőleg!
Miért kellene az embereknek
bízniuk önökben?
A bizalom talán a legfontosabb,
hogy a rendszerbe
és a párbeszédbe kerüljenek.
Kezdetnek szerintem
magát a szándékot kell megfigyelni.
És a megfigyelés, természetesen,
az egyenlet egyik része.
De mikor az okokat nézik,
miért tartjuk fontosnak,
hogy lépjünk ebben a témában,
van üzleti értelme,
kezdve attól, hogy a munkatársak
és vásárlók el fogják várni tőlünk –
és már ma is elvárás –
hogy az élen járjunk.
Ily módon a márka veszélybe kerülhet,
ha nem vállalunk vezető szerepet
saját szegmensükben.
Végül, számomra a legérdekesebb,
hogy a fenntarthatóságnak
újabban alacsony ára van,
ez az új világmodell.
Nem mond ellent a jól működő üzletnek,
épp ellenkezőleg.
Milyenek a visszajelzések
a munkatársak és a partnerek részéről?
A munkatársak részéről nagyon pozitívak,
a fenntarthatóság belső felmérésünk
szerint a második oka annak,
miért választják sokan,
hogy az IKEA-ban dolgozzanak
és ott is maradjanak.
Az első számú ok pedig
a sok csodás kollégánk.
A klímaválság az igazságosság
és méltányosság problémája is egyben.
Erről hogyan vélekedik az IKEA?
Határozottan látjuk, hogy a klímaváltozás
emberjogi probléma,
és tudjuk, hogy az átlag alatti
pénzügyi helyzetben lévőkre
van a legnagyobb hatással a klímaváltozás.
Szóval, mi egyrészt
az IKEA Alapítványon át,
mely emberbaráti águnk,
sokféle klímaakciót dolgozunk ki
a fejlődő országokban,
az utóbbi két évben nagyjából
150 millió eurót tettünk félre.
Az Ingkának világszerte
bevásárló központjai és áruházai,
valamint kiszervezési központjai vannak,
menekülteket foglalkoztatunk,
létrehozunk alkalmazotti programokat is
képességeik fejlesztése érdekében,
ahol nyelvi és képességfejlesztést
is biztosítunk számukra.
RH: A vállalatok alapjáraton
rövid távon gondolkodnak.
A klíma viszont hosszú távú probléma,
mely azonnali cselekvést kíván.
Mit tesznek ezzel kapcsolatban?
Valójában alapítványi cég vagyunk,
kisebb rajtunk a nyomás.
Az alapítónk viszont ügyesen tudott
hosszú távon gondolkodni és tervezni.
Emlékszem az egyik utolsó találkozásunkra,
néhány évvel ezelőtt, halála előtt.
Kérdeztük őt,
hogyan gondolkozzunk, tervezzünk,
mire ő azt felelte:
"Hosszú távon kell gondolkodnotok."
Majd kérdeztük:
"Mennyire hosszú távon?"
Azt felelte: "Nos, 200 évre."
Szerintem ez túlságosan hosszú idő,
annyi időnk nincs,
de 10 év jó kilátás lehet
mindannyiunk számára.