Képzeld el a következőt:

a barátoddal szitkomot néztek,

és a képernyőn megjelenik a pimasz csatlós

egy négyszintes esküvői tortát cipelve.

Megbotlik,

és orral előre

beleesik a tortába.

A barátod a hasát fogja
a nevetéstől, és azt mondja:

"Olyan nevetséges! Olyan ironikus!"

Hirtelen mit csinálsz?

Csatlakozol a nevetés-hangsávhoz,

és annyiban hagyod az irónia
e súlyos félreértését?

Vagy az óvatosságot sutba dobva

elmagyarázod az irónia valódi jelentését?

Ha olyan vagy, mint én,
az utóbbit választod.

Sajnos, az iróniát
teljesen félreértik az emberek.

Szokásunk ezzel dobálózni,

ha látunk valami vicceset vagy véletlent.

És amíg a valódi irónia
számos példája lehet vicces,

ez nem az ironikusság hajtóereje.

Egy helyzet csak akkor ironikus,

ha a történés szöges ellentéte
annak, amire számítunk.

Ha A-ra számítasz, de B-t kapsz,

az ironikus.

Vegyük példának a bohózatszerű
tortás helyzetet.

Ha valaki úgy jön be,
hogy ingatagon egyensúlyoz valamit,

amit jobb lenne nem egyedül vinni,

megbotlik, elesik, és felfordulást csinál,

az vicces, de nem ironikus.

Igazából számítunk is rá, hogy valaki,

aki egyedül cipel
egy hatalmas tortát, megbotlik.

Ilyenkor a valóság
összhangban van az elvárásokkal,

tehát nem lehet szó iróniáról.

De mi van, ha a pimasz csatlós
egy aranyéremmel a nyakán állít be,

amit tortavivésben nyert

az 1996-os olimpián Atlantában?

Mi van, ha a csatlós hivatásos tortafutár?

Akkor észszerű lenne az elvárás,

hogy az illető ügyesebb,

amikor nevetségesen nagy tortát visz.

Akkor, ha a botladozó csatlós
nem felel meg az észszerű elvárásoknak,

megkapjuk az irónia tökéletes példáját.

Még egy példa.

Egy nyugdíjas, aki sms-ezik és blogol.

Az elterjedt, észszerű elvárás

az idős emberektől,

hogy nem szeretik és nem ismerik
a modern technológiát,

hogy nehezen kapcsolják be a számítógépet,

vagy hogy a 80-as évekből való
téglafonjaik vannak.

Senki nem várja el tőlük,
hogy csatlakozzanak

a csúcs-technológiához,

az sms-ezéshez

vagy a blogoláshoz,

ami nekik biztos valami újmódi dolog,

ami "bezzeg az én időmben" nem volt.

Tehát ha nagyi előveszi az okostelefont,

hogy feltöltsön egy képet a műfogsoráról

vagy az unokáiról,

az iróniát eredményez.

A helyzetből fakadó észszerű várakozások
nem felelnek meg a valóságnak.

Az az irónia.

Amíg a tortaejtő nem ironikus,

egy csomó olyan élethelyzet van, ami igen.

Menj, és fedezd fel
az irónia valódi példáit.