Mitől boldogok? Mi jut eszükbe, mikor ezt kérdezem? Azonnal beugrik valami, vagy gondolkozniuk kell rajta? Eléggé egyszerű kérdésnek tűnik, ugye? Mitől boldogok? Természetes emberi állapot, hogy vágyunk a boldogságra, de néha a válasz e kérdésre nem letisztult. Pár éve többet elmélkedem a boldogságról. Eltöprengtem az életemen. Kérdéseket fogalmaztam meg a boldogságról. Az egyik alapvető kérdés, ami foglalkoztatott: "A lehető legboldogabb vagyok-e most?" Latolgattam a dolgot, s ha őszinte voltam magammal, akkor elismertem, hogy nem. Nem voltam maradéktalanul boldog. Eltűnődtem az okáról. Ha végiggondoljuk az életünket, kiderül, hogy hivatalosan soha nem tanítják nekünk, miként legyünk boldogok. Gondolkozzanak el ezen! Iskolás éveik alatt tanultak matekot, természettudományt, de nem oktatják, hogyan legyünk boldogok. Egymást kergették a gondolatok a fejemben, e kérdéseken rágódtam, miközben orvosi disszertációmat írtam. Mivel nem tudtam megválaszolni a boldogságról szóló kérdéseket, ahhoz folyamodtam, amihez kutatók szoktak: kutatni kezdtem. Ismereteket gyűjtöttem a boldogságról. Olyan lenyűgöző volt, amit találtam, hogy végül abbahagytam más kutatásaim, és nekiláttam a boldogság tanulmányozásának. Disszertációt írtam róla. Rengeteg adat támasztja alá a boldogság fontosságát. Ha végiggondolják és megvizsgálják az életüket, bármennyire boldogok is, kutatásaink rámutattak, hogy lehetnének még boldogabbak. Ha nem maradéktalanul boldogok, akkor lehet, hiányt szenvednek, és nem a lehető legboldogabb életet élik. Gondolkozzanak el ezen! Ha életük nem a lehető legboldogabb, akkor csak imitálják az életet, ahelyett, hogy igazából megélnék. Boldogságkutató lévén sok kérdéssel fordulnak hozzám. Az első számú kérdés ez: "Gillian, mit kell tudjak, tegyek, gondoljak, észrevegyek, mi az az egy dolog, az egyetlen dolog, ami boldoggá tesz?" Az az igazság, hogy nincs egyetlen dolog. Nincs kész varázslatos boldogságbogyó. Önök a gyógyszerészek, önöktől függ. Csak önök állíthatják össze személyre szabott boldogságreceptjüket. Boldogságkutatóként sem írhatom össze ezt önöknek. Csupán elmondhatom önöknek a kutatásaim során talált két leghatásosabb dolgot, melyek segítenek boldogabbá válni. Az első az, hogy ne csak reménykedjünk a boldogságban. Nem szimplán megtörténik: tenni kell érte, eltökélten törekedni kell rá. A boldogság nem a cél, hanem maga az út. A kutatások is ezt támasztják alá, és kutatási adataim is ezt mutatták. A Berkeley Egyetemen írtam a doktorim, és négyhetes online tanfolyamokat tartottam az ottani diákoknak. A diákokkal hetente videókat nézettem. Ismertettem, miért fontos a boldogság, mi a hála, tudatosság, barátság, párkapcsolat, társadalmi kapcsolatok. A tanulmányomhoz diákokat kellett toborozzak. A minta méretének kiszámolásakor arra az eredményre jutottam, hogy 60 diákra van szükségem a kutatásaimhoz. Az egyetem összes diákjának küldtem ímélt. 1282-en jeleztek vissza, hogy részt kívánnak venni a kutatásomban. Nemcsak a boldogságvágy miatt jelentkeztek, hanem statisztikailag szignifikánsan változott a diákok boldogsága, a kutatásom alatt. A kutatás kezdetét és végét összehasonlítva a grafikonon látható, hogy a végén boldogabbak voltak a diákok. Nem elég csak remélni a boldogságot, megfontolt tettek is szükségesek hozzá. A másik dolog, amire rájöttem: számít a környezet. Pontosan mire gondolok? A Missouri Egyetemen tanulmányt készítettek. A kutatás alanyaival laborban zenét hallgattattak. Az első csoport Sztravinszkij Tavaszi áldozatát hallgatta meg. A mű hedonikus szemszögből semlegesnek tekinthető. Azt jelenti, hogy nem ébreszt sok pozitív, boldog vagy kellemes érzést. Meg is mutatom önöknek. Így hangzik. (Zene) A csoport fele tehát Sztravinszkij Tavaszi áldozatát hallgatta, a másik felének pedig Copland Rodeó című darabját játszották. Ez a mű pozitív hangulatú, vidám zenemű. Így hangzik. (Zene) Mit gondolnak? Boldogabbak lettek tőle? (Nevet) Miután a résztvevők bent voltak, és zenét hallgattak – a zavaros semlegest vagy a vidámat –, tovább osztották őket. Felének csak annyit mondtak, hogy hallgassák a zenét. Felének azt mondták: hallgassák a zenét, és próbálják boldogabbnak érezni magukat. A négy csoport közül csak az érezte boldogabbnak magát, amely pozitív zenét hallgatott, és igyekezett boldogabbnak érezni magát. A zavaros semleges zenét hallgatók hiába próbálták boldogabbnak érezni magukat. Mi derül ki ebből? Fontos a környezet, nem elég a szándék. Nem elég akarni a boldogságot. Meg kell teremteni környezetünkben a boldogság feltételeit. Ha most számba veszik az életüket, gondoljanak a környezetükre is. Kikkel és mivel veszik körül magukat? Kiket követnek a közösségi médiában? Milyen zenét, hangoskönyvet vagy közvetítéseket hallgatnak? Rendszeresen követik a híradókat? Hogy érzik magukat tőlük? Ezek feltétlenül meghatározók, és befolyásolják a boldogságukat. Végezetül kérem, mérjék fel, hogyan érzik magukat most. Mennyire boldogok? Boldogabbak vagy tán kevésbé azok? Akárhogy is érzik magukat, ígérem, hogy lehetnek ennél még boldogabbak. Tartsanak észben két dolgot: először is, ne csak vágyjanak a boldogságra, nem pottyan az ölükbe. A boldogság nem a cél, hanem az oda vezető út. Foglalkoznunk kell vele naponta, hogy működjön. Másodsorban, meghatározó a környezetünk. Amikor lehetőségünk van, szabadon kialakíthatjuk magunknak a boldogságot elősegítő környezetünket, figyelembe véve e két dolgot, s akkor biztosak lehetünk benne, hogy jó úton haladunk a boldogabb élet felé. Nincs kész varázslatos boldogságbogyó. Mi állítjuk össze. Köszönöm. (Taps)