A kedvenc sportolód diadalmas győzelemhez közeledik. A tömeg visszafojtja a lélegzetét, és ő a döntő pillanatban elvéti az ütést. A versenyző ekkor tapasztalhatta meg a leblokkolásként ismert jelenséget, mely során a hónapokon, sőt éveken át tartó gyakorlás ellenére az ember pont a legfontosabb pillanatban sül fel. A jelenség a sportban gyakori, hiszen a sportolóknak gyakran erős nyomás alatt kell teljesíteniük, és e kritikus pillanatokon múlik minden. Ugyanakkor lámpaláz kísérti a szónokokat is, a betűzőversenyek résztvevőit is, sőt még a világhírű zenészeket is. A legtöbb ember ezt ösztönösen az izgulásra fogja, de vajon az idegesség miért ássa alá a szakmai teljesítményünket? Válaszként két elméletcsoport létezik, melyek szerint a nyomás alatti leblokkolás főként a koncentrációban gyökerezik. Az első csoport a zavartságelméleteké. Ezek azt feltételezik, hogy a teljesítmény romlik, ha az embert gondok, kétségek vagy félelmek gyötrik, ahelyett hogy a szóban forgó feladat teljesítésére koncentrálna. Amikor a fontos és a kevésbé fontos gondolatok versengenek a figyelmünkért, valamelyiknek meg kell adnia magát. Az agy csak ennyi információt tud egyszerre feldolgozni. A munkamemóriát próbáló feladatok és a mentális „notesz", amelyet telefonszámok és bevásárlólisták ideiglenes tárolására használunk, különösen érzékenyek erre a nyomásra. Egy 2004-es kutatásban egyetemistákat kértek meg, hogy oldjanak meg matekfeladatokat; könnyebb és összetettebb, memóriaigényes példákat is. A diákok fele mindkét feladatfajtát tét nélkül oldotta meg, míg a többiek nyugodtan és nyomás alatt is megoldották őket. Míg az egyszerű feladatokat mindenki könnyen megoldotta, a feszült diákok rosszabbul teljesítettek a nehezebb, memóriaigényesebb példákban. Az explicit megfigyelési elméletek alkotják a nyomás alatti leblokkolás magyarázatainak második csoportját. Vizsgálják, hogy a nyomás miatt hogyan bonyolítják túl az adott feladatot az emberek. Itt, a logika szerint, ha egy készség egyszer automatikussá válik, a pontos működéséről való gondolkodással hátráltatjuk a megvalósítását. Úgy tűnik, a tudatalatti tevékenységek a legérzékenyebbek e leblokkolásra. Golfversenyzőkön végzett kutatás összehasonlította, hogyan teljesítenek, ha csak azt az utasítást kapták, hogy a lehető legpontosabban üssenek, és amikor az volt a feladat, hogy pontosan tisztában legyenek gurító ütésük mechanikájával. A golfjátékosok ezt általában nem tudatosítják magukban, így azok, akik hirtelen a mozdulataik pontos részleteire kezdtek koncentrálni, kevésbé pontosan ütöttek. A leblokkolást azonban nem kerülheti el mindenki. Kutatások szerint egyesek jobban hajlamosak rá, mint mások, különösen azok, akik feszengnek, szoronganak, és félnek attól, hogy mások negatívan ítélik meg őket. Hogyan lehet tehát a fontos pillanatokban elkerülni a leblokkolást? Először is, nagy segítség, ha stresszhelyzetben gyakorlunk. Profi dartsjátékosokon végzett kutatás kimutatta, hogy akik nem stresszhelyzetben gyakoroltak, idegesen rosszabbul teljesítettek, mint azok, akik már hozzászoktak a rájuk nehezedő nyomáshoz. Másrészt sokan magasztalják a fellépés előtti rituálék előnyeit, legyen az pár mély lélegzetvétel, kulcsszavak ismételgetése, vagy éppen egy ritmikus mozdulatsor végrehajtása. Golffal, bowlinggal és vízilabdával kapcsolatos kutatások szerint rövid rituálék sokkal kiegyensúlyozottabb és pontosabb nyomás alatti teljesítményt eredményezhetnek. Harmadrészt, kutatók kimutatták, hogy a külső összpontosítás a végső célra eredményesebb, mint a belső fókusz, azaz mint az, ha arra koncentrálunk, hogy miként tesszük, amit teszünk. Tapasztalt golfjátékosokon végzett kutatás kimutatta, hogy akik rövid ütéskor a labda repülésére koncentráltak, jóval jobban teljesítettek, mint azok, akik az ütőmozdulatra koncentráltak. Ez alapján talán módosíthatnánk a régi mondást: a gyakorlat, melyet nyomás alatt, koncentrálva, szemünkkel a dicső célra figyelve végzünk, teszi a mestert.