Bámultam kifelé az ablakon, (Nevetés) figyeltem Földünk légkörét, vékony, kék vonal, ez minden, ami elválaszt bennünket a légüres űrtől. Szelfi! Szelfi! (Nevetés) Óhatatlanul azon töprengtem, hogy került oda a légkör? Hogyan fejlődött a földtörténeti idő alatt? Íme, amire eddig fény derült. Az egyik közismert dolog, hogy ez itt egy nemrégiben készült NASA grafikon. (Nevetés) Ezek a grafikonok tök jók, olyanok, mintha kézzel írták volna őket. Ez itt a földtörténeti idő ábrázolása a kezdetektől a jelenig. Itt a Föld, ez pedig itt a légköri nyomás, ami a Földön egy atmoszféra. Ez körülbelül ugyanaz, mint hogy egy láb 30,48 centi, csak mert valamely király azt mondta. Vagyis a Földön a légnyomás egy atmoszféra; de a Vénuszon, legközelebbi szomszédunkon száz; a Marson pedig a nyomás csupán a földi egyszázada. Tudjuk, hogy itt és most a Föld-szerű kőzetbolygókon a légköri nyomás sokkal magasabb és sokkal alacsonyabb is lehet, mint a földi légnyomás. A Mars esetében pedig ismeretes, hogy bizonyos mechanizmusok miatt a légköri nyomás csökkenhet. De mi volt azelőtt? A földtani leletekből nem sok derül ki a légkörről. A földtani leletek mindenféle elképesztő dolgot megőriznek a Földről és fejlődéséről, ám a légkörről nem. Azt feltételezik, hogy a Földet kezdetben a Vénuszéhoz hasonló légköri nyomás jellemezte, és ez tűrhető elképzelés, ha azt vesszük, hogy fogalmunk sincs róla, milyen volt valójában a légkör. És mi történt közben? A földtani leletek közt szinte semmilyen vagy csak hiányos bizonyíték található a légnyomásról; vagyis szinte bármilyen következtetést levonhatunk. A földtani leletek közt találunk közvetett bizonyítékokat a légkör összetételére, ám a nyomás nem egyenlő az összetétellel, és ha a nyomásra keresünk bizonyítékot, nem sok mindent találunk. Hol tartunk most? A geofizika és a kémia szilárd alapelveit alkalmazva a következő görbét kapjuk: Vénusz-szerű légkör esetében a nyomás gyorsan csökken a földtani idő múlásával. talán százmillió év alatt, majd kiegyenlítődik, és mire mindenfelé megjelentek a nagytestű teremtmények, úgy vesszük, hogy a földi légnyomás alapvetően nem különbözik a maitól. Mi a helyzet a múltból származó, egyéb nyomokkal? Van bármi más, amit közvetett bizonyítékként használhatunk, nem feltétlenül, hogy megtudjuk a pontos értéket, de valami, amiből következtethetünk légkörünkre az idő függvényében? Így jutottam el az ősi teremtményekig, amelyek talán bizonyítékul szolgálhatnak az egykori légkörre. E lények az óriás pteroszauruszok. Elképesztően nagyok voltak. Néhányuk szárnyfesztávolsága elérte egy Boeing 737-esének felét – hatalmas repülő lények. Sokféle volt belőlük. Ezek Pteranodonok, a rajz precíz NASA-eszközök szerint méretarányos. (Nevetés) Látják: a Pteranodonok emberméretűek, ám nézzék, a Quetzalcoatlus hatalmas lény – több mint 15 méteres szárnyfesztáv, 110–140 kg-os súly. Ezek embernél nagyobb, repülő lények voltak. Mit lehet tudni róluk? Mindenféle szakirodalmat találni róluk, különösen a pteroszauruszokról: biomechanikájukról, anyagcseréjükről, aerodinamikai paramétereikről, röpképességükről vagy röpképtelenségükről. Ha a jelent vesszük, itt vannak a madarak. Nagyszerű dolog madarakat tanulmányozni, és tucatjával írtak a madarak repülésével foglalkozó könyveket; továbbá sok száz tanulmány, tudományos és műszaki tanulmány foglalkozik a madarak repülésével, és a szakirodalom egységes abban, hogy az óriás pteroszauruszok túl nagyok voltak a repüléshez. Túl nagyok, hogy repüljenek! [Pteroszauruszok – túl nagyok, hogy repüljenek?] Úgy feltételezik, opportunista mód repültek, vitorlázó teremtmények voltak; ültek egy sziklaorom tetején, és várták a termikeket, hogy felemelkedhessenek, várták a szelet, hogy elrugaszkodhassanak és repülhessenek. Ez tökéletesnek tűnő feltételezés, ha nincs más ötletük, hogy miként repülhettek. [Energia – testtömeg] Ez a rajz mutatja meg a lényeget, miért voltak túl nagyok a repüléshez. Az energiát ábrázolja a testtömeg függvényében Két fontos görbét figyelhetünk itt meg. Az egyik a repüléshez szükséges energia, ez a szakirodalomból való adat, a "nagy repülési diagram"-okból, amelyeken átesési sebességet és energiákat stb. mértek, a legkisebb madarakétól egészen a legnagyobbakéig, majd hozzávették az ember alkotta gépeket, repülőket és hasonlókat. e görbék egészen a 747 Jumbo Jetig terjednek. Így megtudhatjuk, mennyi energia kell a repülésükhöz. Aztán ott az anyagcsere során keletkező energia, amelyet egérétől kezdve egészen az elefántéig ábrázoltak. Ezek a melegvérű gerincesek anyagcseréje során keletkező energia görbéi, a legkisebb cickányétól kezdve a legnagyobb elefántéig, a lény tömegének függvényében. Ebből megközelítőleg megtudjuk, mennyi lehet az anyagcsere során keletkező energia. Figyeljék meg, van egy metszéspont, amely fölött az élőlény a repüléshez túl kevés energiát termel az anyagcseréje során. Lehet, hogy nincs ínyükre, de a következő dián számokat látnak, a szakirodalomból származó, valós számokat, – és ezen a rendezvényen itt vagyunk nagy nyugisan szombat délután, és számokkal teli diát mutatni talán nem jó ötlet, ám íme egy tipp tőlem: ne akarják megérteni a számokat, csak érezzék őket, hagyják, hogy a számok szóljanak önökhöz, lehet, olyan lesz, mint a pszichés dolgok, amiket láttunk már itt. Csak érezzék a számokat. Csak 30 másodpercig fog tartani. Készen állnak? Íme. Ez a repülés energiaszükséglete wattban, összevetve a testtömeggel kilóban, 20 kilóval bezárólag. Két fontos görbe van itt: a repüléshez szükséges energia, amely a szakirodalmi, nagy repülési diagramból való. Ez meg az anyagcserével keletkező energia, amely az egér–elefánt görbéből való. A metszéspont 13 kilogrammnál van. Az összes ismert röpképes élőlényünk. itt van: kormorán, fehérfejű rétisas, keselyű, albatrosz, kondorkeselyű, óriástúzok – utóbbit óvatosan, jól artikulálva ejtsék. (Bustard – bastard – fattyú) (Nevetés) Figyeljék meg... Ó, 36 másodperc a számokra. Nem is rossz. Vegyék észre, nincs olyan ma élő teremtmény, amely röpképes lenne a metszéspont fölött. Azon gondolkodom, talán van ennek valami köze Darwinhoz, de ki tudja. Most mutatok még egy diát, csak még egyet, ehhez hasonlót, de kiterjesztve, hogy a tömegtartomány magába foglalja a Quetzalcoatlusét is. Íme. Láttuk már ezt: az energia wattban, a tömeg kilóban, egészen 120 kg-ig. Ez a vonal a repüléshez kellő energia, ez pedig az anyagcseréből való energia, és itt a metszéspont az óriástúzoknál, 13 kg-nál. A Pteranodontól kezdve a Quetzalcoatlusig az összes itt helyezkedik el. E nagy, szárnyas lények nemcsak kicsit, hanem nagyon is híján vannak a repüléshez szükséges energiának. E teremtmények minden szempontból röpképesnek tűnnek, ám mi, emberek, nem vagyunk elég okosak, hogy rájöjjünk, hogyan. Így aztán feltételezésekbe bocsátkoztam. Az első feltételezésem, hogy igazi égenjárók voltak, valóban képesek voltak repülni; hogy bár Darwin előtt éltek, Darwin szabályai rájuk is vonatkoztak. Feltételezem azt is, hogy a mai melegvérűekhez hasonló anyagcseréjük volt. A sejtfiziológiájukról nincs információnk. Lehet, kifogytak a kriptonitból, (Nevetés) ám én úgy veszem, hogy a sejtfiziológiájuk a mai melegvérűekéhez volt hasonló, és azt is feltételezem, valamennyire értünk az aerodinamikához. Valószínűleg az aerodinamikai tudás a leggyengébb e három feltételezés közül. különösen az én aerodinamikai tudásom, ám most ez szórakoztat. Lássuk, mire jutunk. Íme, művészi képességeim kivetülése egy pterodaktilusz formájában; ha megnézik a repülés energiaszükségletének egyenleteit, van egy nyomással kapcsolatos tényező: ha a nyomás nő, a repülés energiaszükséglete csökken. Mi történik akkor, ha őskori légkörünk nyomása a dinoszauruszok idején magasabb volt, mint a mai légköré? Nézzük, mennyivel többnek kellett lennie. Itt az ábránk. Már láttuk: energia a tömeg függvényében, repüléshez szükséges energia, anyagcsere-energia, óriástúzok, metszéspont 13 kilogrammnál, Pteranodonoktól kezdve egészen a Quetzalcoatlusokig. Azt hiszem, így kell-e mondani többes számban. Ez a fekete vonal a repüléshez szükséges energia, feltesszük, hogy mindig egy atmoszféra nyomáson számítva, mert jelenleg ennyi a légnyomás itt, a Földön. Ám ha elkezdjük növelni a légnyomást, az egyenletek segítségével arra derül fény, hogy a repülés energiaszükséglete csökken. Addig számolgatok, míg a vonal el nem éri a metszéspontot a Quetzalcoatlus tömegtartományában. Az eredmény pedig itt látható. A lefelé tartó kék vonal eltolja a metszéspontot az óriástúzok 13 kg-jától egészen a Quetzalcoatlus tömegtartományáig, mégpedig 3,2 atmoszféra nyomásig. 3,2. Ha megnézik ezeket az egyenleteket, a paraméterek mindig sávosan értendők, és ha mindent figyelembe véve egy tartományra újraszámoljuk, az derül ki, hogy a kék egyenes, a repüléshez szükséges energia vonala a Quetzalcoatlus tömegtartományánál fog áthaladni, nagyjából 2,5 és 4 atmoszféra között. Nézzük meg újra a földi atmoszféra evolúciós ábráját. Ez a jelenlegi helyzet, a Földön 1 atmoszféra a légnyomás, a Vénuszon 100, a Marson 1/100, itt pedig a feltételezésünket láthatják, mégpedig a légkör változásának szakirodalmi megközelítésével összevetve. A pteroszaurusz aerodinamikai tulajdonságai alapján feltételezhetjük, hogy a dinoszauruszok korában a légkör sűrűsége akár háromszor nagyobb is lehetett a maihoz képest. Ilyen dedukciós módszerrel persze arról, mi lehetett a helyzet eme hatalmas, repülő teremtmények kora előtt, semmiféle következtetést nem vonhatunk le. Közvetett bizonyítékul szolgál a múltról, amely alapján akár méréseket is végezhetünk, ám az adatok bizonytalansága és a körülmények miatt lehetetlen direkt méréseket végezni, inkább csak további feltevésekre alkalmas. olyan közvetett bizonyíték, amely a paraméter tartományára engedhet következtetni. A pteroszaurusz és az aerodinamika segítésével elvégzett, a múltra vonatkozó közvetett mérésekkel következtethetünk arra, hogy a dinoszauruszok korában a földi légkör nyomása háromszorosa volt a mainak. A továbblépéshez fel kell tennünk a kérdést: mi történt ezzel a légnyomással azóta? De ez már egy másik előadás témája. (Nevetés) Köszönöm. (Taps)