♪ [zene] ♪
- [Alex] Most azt fogjuk megvizsgálni
mélyebben,
hogyan oldja meg az árrendszer
a nagy gazdasági problémát.
Itt a már nagyon ismerős diagram
az olaj piacáról.
Figyeljék meg, hogy az olajnak
minden piaci áron felüli felhasználása
nagyobb értékű felhasználás,
és kielégített kereslet.
Az olaj piaci áron aluli felhasználásai
kisebb értékű felhasználások,
és kielégítetlen keresletek.
Vessenek egy pillantást arra
a felhasználásra, ami pontosan egyenlő
vagy nagyon, nagyon közel van
a piaci árhoz, pont itt.
Két különböző módon
gondolhatunk erre a felhasználásra.
Gondolhatunk rá úgy, mint
a legnagyobb értékű
kielégítetlen kereslet értéke
vagy ami nagyjából pont ugyanaz,
ez a legkevésbé értékes
kielégített kereslet.
Az ár így egyenlő a határértékkel.
A határérték a legkisebb értékű
kielégített kereslet
vagy a legnagyobb értékű
kielégítetlen kereslet.
Azt is mondhatjuk, hogy az ár egyenlő
a társadalmi alternatív költséggel.
Mire gondolok?
Vessünk erre egy pillantást.
Nézzük az egyik felhasználót itt fenn.
Össze fogják hasonlítani
az olaj értékét a saját felhasználásukban
a piaci árral.
De ez azt jelenti,
hogy összehasonlítják az olaj értékét
az ő felhasználásukban
az olaj következő legértékesebb
felhasználásával.
Ha ők nem használnák fel
ezt a hordónyi olajat,
az olaj következő
legértékesebb felhasználása itt lenne.
Azzal, hogy összehasonlítják
az értéküket a piaci árral és azt mondják:
"Az én értékem nagyobb,
ezért én fogom felhasználni az olajat,"
az olaj a legtöbbre értékelt
felhasználókhoz áramlik.
Nem az elégedetlen felhasználókhoz jut,
mivel számukra az olaj értéke
túl alacsony.
A legtöbbre értékelt felhasználókhoz jut.
Ugyanez a helyzet velük itt lent.
Alacsonyra értékelt a felhasználásuk.
Összehasonlítják az olaj értékét
az ő felhasználásukban
a piaci árral.
Azt mondják: "Én nem fogom felhasználni
ezt a hordó olajat."
És ez is jó,
mivel ha felhasználnák azt a hordó olajat,
akkor az már nem lenne elérhető
a jelenleg kielégített
legkisebb értékű kereslet kielégítésére.
Összehasonlítva az olaj értékét
az ő felhasználásukban
a piaci árral,
még egyszer, valójában azt teszik,
tudtukon kívül,
hogy összehasonlítják az olajhasználatukat
az olaj társadalmi alternatív költségével,
és pontosan ezt akarjuk,
hogy tegye a piaci rendszer.
Pontosan így oldjuk meg
a nagy gazdasági problémát.
Hogy tényleg megértsük,
nézzük meg, mi történik,
ha megnő az olaj beszállítói költsége.
Hogyan reagál a piac?
Az olajtermelés költségének növekedésével
a kínálati görbe fefelé mozdul el.
Figyeljék meg, hogy az ár felmegy,
a felhasznált olaj mennyisége
pedig csökken.
Figyeljék meg, hogy most ezek lesznek
a kielégített keresletek:
a legnagyobb értékű keresletek,
amelyeket még ki tudunk elégíteni
a lecsökkent mennyiségű
rendelkezésre álló olajjal.
A kielégítetlen keresletek
ezek a keresletek lesznek.
Most több van belőlük,
de figyeljék meg,
melyik keresletek lesznek kielégítetlenek.
Ezek a legkevésbé értékes keresletek,
adott lévén a mennyiség,
amely kielégítetlen lesz.
Sőt, hagyjuk, hogy több millió ember
megtegye saját választását.
Hagytuk, hogy körülnézzenek,
és azt mondják:
"Ezzel a magasabb olajárral,
hogyan reagáljak?
Mit tudok az olaj helyettesítőiről?
Mit tudok az olaj alternatíváiról
az én felhasználásomban?
Mit tudok az olaj értékéről
az én felhasználásomban?"
Ezek az emberek, bárkik is legyenek,
nem kell tudnunk, kik ők,
önállóan döntenek
a saját információikat felhasználva:
"Igen, tudom, hogy az olaj értéke
alternatív felhasználásokban magasabb,
fel kellene adnom az olaj használatát."
Milyen felhasználásokat adnak fel?
Az olaj legkevésbé értékes felhasználásait
például a kocsibejárónk leaszfaltozását.
A kulcs az, hogy hagyjuk az embereket
dönteni, a saját információikat használva,
az olaj minden helyettesítőjéről
a sok-sok felhasználásban,
édesség előállítása, aszfalt a felhajtóra,
téglák vagy akármi.
Ezek az olajfelhasználók úgy döntenek,
hogy feladják az olajukat
a magasabb árra reagálva,
és pontosan ezt akarjuk, hogy tegyék.
A magasabb ár jelzi, mit kellene tenniük
az olajfelhasználóknak,
és ad nekik egy ösztönzést,
hogy pontosan azt tegyék.
Emlékezzenek rá,
a nagy gazdasági probléma megoldásához
meg kell oldanunk
az információs problémákat
és az ösztönzési problémákat.
Vessünk egy közelebbi pillantást arra,
hogyan teszi ezt a piac, az árrendszer.
Hogyan oldja meg az árrendszer
az információs problémát?
A piac minden releváns információt
egy számba sűrít - ez a piaci ár.
Ahelyett, hogy összegyűjtene
minden szükséges információt
egy központi helyre,
a piac csak egy kicsi információt közvetít
mindenkinek, decentralizált módon.
Friedrich Hayek
Nobel-díjas közgazdász azt mondta:
"A legjelentősebb tény
erről a rendszerről [árrendszer]
a tudás gazdasága, amellyel müködik,
egyfajta jelkép [az ár] útján
csak a leglényegesebb információt adja át,
és csak az érintetteknek adja át...
Az a csoda, hogy egy olyan esetben,
amikor hiány van egy nyersanyagból,
rendelet kiadása nélkül,
anélkül, hogy talán
egy maréknyi embernél több
ismerné a hiány okát,
több tízezer ember,
akiknek a személyazonossága
nem lenne kideríthető
több hónap nyomozással sem,
rá van kényszerítve,
hogy az anyagot vagy a termékeit
takarékosabban használja,
azaz a jó irányba mozduljon."
Az árrendszer takarékoskodik
az információval.
Képes arra, hogy decentralizált módon
helyezze ki az erőforrásokat,
minden rendelkezésre álló
információt felhasználva,
de anélkül,
hogy összegyűjtené mindezt az információt,
anélkül, hogy továbbítania kellene
mindezt az információt,
mert az információt
decentralizált módon használja.
Azt az információt használja,
ami az emberek fejében van.
Ahogyan Tyler meg én
szeretjük ezt összegezni,
az ár egy ösztönzőbe burkolt jel.
Az olajár növekedése
jelzi a felhasználóknak,
hogy az olaj értékesebbé vált
alternatív felhasználásaiban.
De ez önmagában nem elég.
Azt is akarjuk,
hogy az emberek jó irányba mozduljanak,
hogy komolyan vegyék a jelet,
hogy a megfelelő módon
igazodjanak a jelhez.
A magasabb ár pontosan ezt teszi.
Az olaj felhasználóinak ösztönzést ad,
hogy reagáljanak a jelre.
Úgy reagálnak,
hogy kevesebbet használnak,
hogy olcsóbb alternatívákkal
helyettesítik.
És a beszállítókat is ösztönzi a jel,
hogy többet fektessenek be a kutatásba,
alternatív forrásokat keressenek,
többet építsenek, stb.
Egy utolsó pont, mielőtt befejeznénk.
A politikusok és a fogyasztók
néha nem értik
az árak jelző szerepét.
Egy hurrikán után például
nagyon gyakori, hogy a jég, a generátorok,
a láncfűrészek ára az égbe szökik.
A fogyasztók árfelhajtásra panaszkodnak.
A politikusok árszabályozást követelnek.
De valójában ez csak a piac lejáratása,
amiért az teszi a dolgát.
Azt jelzi,
hogy erőforrásokra van szükségünk.
A magasabb árak
a hurrikán által sújtott régióban
azt jelzik:
"Hozzátok az erőforrásokat ide!"
A magas ár egy jel,
ami jelzi, hogy a jég értéke,
a generátorok értéke,
a láncfűrészek értéke
valóban magas ezen a helyen,
ebben az időben.
A magasabb ár pedig ösztönzőként működik.
A vállalkozóknak azt mondja:
“Profitálhattok abból,
ha erőforrásokat hoztok
onnan, ahol keveset érnek,
oda, ahol sokat érnek.”
Az árrendszer pontosan a dolgát teszi.
Jelez, és ösztönzi az embereket,
hogy reagáljanak ezekre a hiányokra.
Oké. Összegezzük egy kicsit,
mit tanultunk.
A piacok össze vannak kötve,
földrajzilag keresztül a világon.
Különböző árukon keresztül
vannak összekötve.
És amúgy az időn keresztül is.
Ezt valójában még még nem tárgyaltuk.
A következő néhány előadásban fogjuk
megtárgyalni,
amikor a spekulációról beszélünk.
És a piac egyfajta
óriási számítógépként működik,
amely elosztja a korlátozott
erőforrásainkat térben, időben,
és különböző árukon át, hogy a lehető
legtöbb szükségletünket tudjuk
kielégíteni.
Az árak a jelek,
amelyek koordinálják
mindezt a gazdasági tevékenységet.
Köszönjük.
- [Narrátor] Ha szeretné magát tesztelni,
kattintson a kérdésekre.
Ha pedig készen áll a folytatásra,
kattintson a következő videóra.
♪ [zene] ♪