♪ [zene] ♪
- [Alex] Most azt fogjuk megvizsgálni mélyebben,
hogyan oldja meg az árrendszer a nagy gazdasági problémát.
Itt a már nagyon ismerős diagram az olaj piacáról.
Figyeljék meg, hogy az olajnak minden piaci áron felüli felhasználása
nagyobb értékű felhasználás, és kielégített kereslet.
Az olaj piaci áron aluli felhasználásai
kisebb értékű felhasználások, és kielégítetlen keresletek.
Vessenek egy pillantást arra a felhasználásra, ami pontosan egyenlő
vagy nagyon, nagyon közel van a piaci árhoz, pont itt.
Két különböző módon gondolhatunk erre a felhasználásra.
Gondolhatunk rá úgy, mint
a legnagyobb értékű kielégítetlen kereslet értéke
vagy ami nagyjából pont ugyanaz,
ez a legkevésbé értékes kielégített kereslet.
Az ár így egyenlő a határértékkel.
A határérték a legkisebb értékű kielégített kereslet
vagy a legnagyobb értékű kielégítetlen kereslet.
Azt is mondhatjuk, hogy az ár egyenlő
a társadalmi alternatív költséggel.
Mire gondolok? Vessünk erre egy pillantást.
Nézzük az egyik felhasználót itt fenn.
Össze fogják hasonlítani az olaj értékét a saját felhasználásukban
a piaci árral.
De ez azt jelenti, hogy összehasonlítják
az olaj értékét az ő felhasználásukban
az olaj következő legértékesebb felhasználásával.
Ha ők nem használnák fel ezt a hordónyi olajat,
az olaj következő legértékesebb felhasználása itt lenne.
Azzal, hogy összehasonlítják az értéküket a piaci árral és azt mondják:
"Az én értékem nagyobb, ezért én fogom felhasználni az olajat,"
az olaj a legtöbbre értékelt felhasználókhoz áramlik.
Nem az elégedetlen felhasználókhoz jut,
mivel számukra az olaj értéke túl alacsony.
A legtöbbre értékelt felhasználókhoz jut.
Ugyanez a helyzet velük itt lent.
Alacsonyra értékelt a felhasználásuk.
Összehasonlítják az olaj értékét az ő felhasználásukban
a piaci árral.
Azt mondják: "Én nem fogom felhasználni ezt a hordó olajat."
És ez is jó,
mivel ha felhasználnák azt a hordó olajat,
akkor az már nem lenne elérhető
a jelenleg kielégített legkisebb értékű kereslet kielégítésére.
Összehasonlítva az olaj értékét az ő felhasználásukban
a piaci árral,
még egyszer, valójában azt teszik,
tudtukon kívül, hogy összehasonlítják az olajhasználatukat
az olaj társadalmi alternatív költségével,
és pontosan ezt akarjuk, hogy tegye a piaci rendszer.
Pontosan így oldjuk meg a nagy gazdasági problémát.
Hogy tényleg megértsük, nézzük meg, mi történik,
ha megnő az olaj beszállítói költsége.
Hogyan reagál a piac?
Az olajtermelés költségének növekedésével
a kínálati görbe fefelé mozdul el.
Figyeljék meg, hogy az ár felmegy,
a felhasznált olaj mennyisége pedig csökken.
Figyeljék meg, hogy most ezek lesznek a kielégített keresletek:
a legnagyobb értékű keresletek, amelyeket még ki tudunk elégíteni
a lecsökkent mennyiségű rendelkezésre álló olajjal.
A kielégítetlen keresletek ezek a keresletek lesznek.
Most több van belőlük,
de figyeljék meg, melyik keresletek lesznek kielégítetlenek.
Ezek a legkevésbé értékes keresletek, adott lévén a mennyiség,
amely kielégítetlen lesz.
Sőt, hagyjuk, hogy több millió ember
megtegye saját választását.
Hagytuk, hogy körülnézzenek, és azt mondják:
"Ezzel a magasabb olajárral, hogyan reagáljak?
Mit tudok az olaj helyettesítőiről?
Mit tudok az olaj alternatíváiról az én felhasználásomban?
Mit tudok az olaj értékéről az én felhasználásomban?"
Ezek az emberek, bárkik is legyenek,
nem kell tudnunk, kik ők,
önállóan döntenek a saját információikat felhasználva:
"Igen, tudom, hogy az olaj értéke alternatív felhasználásokban magasabb,
fel kellene adnom az olaj használatát."
Milyen felhasználásokat adnak fel?
Az olaj legkevésbé értékes felhasználásait
például a kocsibejárónk leaszfaltozását.
A kulcs az, hogy hagyjuk az embereket dönteni, a saját információikat használva,
az olaj minden helyettesítőjéről a sok-sok felhasználásban,
édesség előállítása, aszfalt a felhajtóra,
téglák vagy akármi.
Ezek az olajfelhasználók úgy döntenek, hogy feladják az olajukat
a magasabb árra reagálva,
és pontosan ezt akarjuk, hogy tegyék.
A magasabb ár jelzi, mit kellene tenniük az olajfelhasználóknak,
és ad nekik egy ösztönzést, hogy pontosan azt tegyék.
Emlékezzenek rá, a nagy gazdasági probléma megoldásához
meg kell oldanunk az információs problémákat
és az ösztönzési problémákat.
Vessünk egy közelebbi pillantást arra,
hogyan teszi ezt a piac, az árrendszer.
Hogyan oldja meg az árrendszer az információs problémát?
A piac minden releváns információt
egy számba sűrít - ez a piaci ár.
Ahelyett, hogy összegyűjtene minden szükséges információt
egy központi helyre,
a piac csak egy kicsi információt közvetít
mindenkinek, decentralizált módon.
Friedrich Hayek
Nobel-díjas közgazdász azt mondta:
"A legjelentősebb tény erről a rendszerről [árrendszer]
a tudás gazdasága, amellyel müködik,
egyfajta jelkép [az ár] útján
csak a leglényegesebb információt adja át,
és csak az érintetteknek adja át...
Az a csoda, hogy egy olyan esetben,
amikor hiány van egy nyersanyagból, rendelet kiadása nélkül,
anélkül, hogy talán egy maréknyi embernél több
ismerné a hiány okát,
több tízezer ember,
akiknek a személyazonossága nem lenne kideríthető
több hónap nyomozással sem,
rá van kényszerítve, hogy az anyagot vagy a termékeit
takarékosabban hasnálja, azaz a jó irányba mozduljon."
Az árrendszer takarékoskodik az információval.
Képes arra, hogy
erőforrásokat mozgasson, decentralizált modón minden információt figyelembe véve
ami elérhető, de anélkül, hogy összegyűjtené ezt a sok adatot, és anélkül, hogy
közvetítenie kelljen azt a sok adatot, mert az információt
decentralizált módon használja. Használja az információt ami az emberek fejében van.
Ahogyan Tyler meg én szeretjük ezt összegezni, az ár, egy jel, egy ösztönzésbe
burkolva. Az olajár növekedése minden olajfelhasználónak jelzi,
hogy az olaj alternatív felhasználási módjai értékesebbek lehetnek. De ez magában nem elég. Azt is akarjuk,
hogy az emberek jó irányba haladjanak, hogy komolyan vegyék a jelet, hogy igazodjanak
a megfelelő módon a jelhez. A magas ár pontosan ezt teszi. Az olaj felhasználóinak
ösztönzést ad, hogy reagáljanak a jelre. Úgy válaszolnak, hogy kevesebbet használnak, oly módon,
hogy olcsóbb alternatívákkal helyettesítik. Valamint a beszállítókat is ösztönzi ez arra,
hogy befektessenek a felfedezésbe, más alternatív források után nézzenek, építsenek többet
és így tovább. Egy utolsó pont mielőtt befejeznénk. Politikusok és fogyasztók
néha nem értik az árak jelző szerepét. Például mondjuk, egy hurrikán után
nagyon gyakori, hogy az egekbe szökik a jég, a generátorok, a láncfűrészek ára.
A fogyasztók mesterséges áremelésről beszélnek.
A politikusok árszabályozást szeretnének bevezetni. De valójában ez csak a piac lejáratása,
amiért az teszi a dolgát. Azt jelzi, hogy erőforrásra van szükségünk. Minél
nagyobbak az árak a hurrikán által sújtott régióban, ez annál inkább azt jelzi, hogy, "Hozzátok az
erőforrásokat ide!" A magas ár egy jel, ami jelzi, hogy a jég értéke,
a generátorok értéke, a láncfűrészek értéke magas ezen a helyen, ebben az
időben. A magasabb ár pedig ösztönzőként működik. Vállalkozóknak azt mondja,
“Profitálhattok abból, ha erőforrásokat hoztok onnan, ahol azok kevesebbet érnek
oda, ahol sokat.” Az árrendszer jól csinálja a dolgát. Jelez
és ösztönzi az embereket, hogy reagáljanak ezekre a hiányokra. Oké. Összegezzük, egy kicsit,
hogy mit tanultunk. A piacok összevannak kötve, földrajzilag
keresztül a világon, különböző árukon keresztül, és egyfajta módon az
időn keresztül is. Ezt még nem beszéltük át. Ki fogunk rá térni
a következő pár előadás alkalmával, amikor a spekulációról beszélünk majd. A piac, egyfajta
hatalmas számítógépként működik, ami elosztja a limitált erőforrásainkat térben, időben,
és különböző termékeken át, hogy a lehető legtöbb szükségletünket tudjuk kielégíteni.
Az árak a jelek, melyek koordinálják ezt a sok gazdasági tevékenységet. Köszönjük.
- [Bemondó] Ha tesztelni szeretnéd magad,
kattints a kvízkérdésekre vagy, ha
tovább szeretnél haladni, kattints a következő videóra.
A feliratot fordította: Simon Emese
Ellenőrizte: Viákter Blanka
Lektorálta: Mandel Kinga Magdolna