A feketelyuk közelében az idő is a tér nagyon furcsán viselkedik, mert a feketelyukak talán
a legádázabb jelenségek, amit ismerünk az univerzumban. Ez a folyó jól szemlélteti hogy mi történik
a térrel és az idővel ahogy közelebb és közelebb kerülsz a feketelyukhoz.
A folyó felső folyása most igen lassú.
Képezld hogy három kilóméter per órával folyik, és
én 4 km per órával tudok úszni, tehát könnyedén kiszabadulhatok.
De ahogy minél távolabb mész, távolabb a folyón lefelé a
a vízesés irányába, a víz egyre gyorsabban és gyorsabban folyik.
Képezeld el hogy én úgy döntök hogy beugrok a folyóba pont a vízesés előtt.
Itt a víz gyorsabban folyna, mint amilyen gyorsan én úszni tudok.
Szóval mindegy hogy mit csinálnék, akárhogy is próbálkoznék,
nem tudnék vísszafelé, úszni a folyásiránnyal ellentétesen.
Tehetetlenül hánykolódnék, a vízesés széle felé, és végül eltűnnék a habokban.
Hát, a feketelyuk közelében is ilyesmi lehet,
mert a tér gyorsabban és gyorsabban sodródik
a feketelyuk felé.
Szó szerint, ez a tér amiben én vagyok a feketelyukba folyik.
És akkor egy különleges ponton, az úgynevezett eseményhorizonton,
a tér a fénysebességgel folyik a feketelyukba.
A fény, a maga 300 000 km per órás sebességével nem halad elég gyorsan hogy kiszabaduljon a sodrásból,
és a fény végül eltűnik a feketelyukban.
Miközben te a feketelyukba esel, eseményhorizonton keresztül, lábbal a feketelyuk felé
a lábad gyorsabban gyorsul mint a felyed, tehát megnyúlsz,
és szószerint spagettivé válsz.
Most ahogy eléred a középpontot
A jelenleg megalkotott fizikai tövényeink haszontalanná válnak.
A legjobb elméletünk a térről és az időről, Einstein általános relativitás elmélete azt mondja,
hogy az ídő és a tér végtelen mértékben torzul, annyira hogy
a feketelyuk közepén végtelen sűrűvé válik.
Ezt a helyet pedig szingularitásnak nevezzük, és e ponton
ér véget az ismeretünk az univerzumról.