Három és fél évvel ezelőtt meghoztam életem egyik legjobb döntését. Újévi fogadalomként, feladtam a fogyókúrázást, és a súlyom miatti aggódást, és megtanultam tudatosan étkezni. Most akkor eszem, amikor éhes vagyok, és már leadtam 4,5 kg-ot. Ez itt én vagyok, 13 évesen, amikor nekiálltam az első fogyókúrámnak. Most ránézek a képre és azt gondolom: nem fogyókúrára volt szükségem, hanem divattanácsokra. (Nevetés) De úgy gondoltam, hogy fogynom kell, és mikor visszajött a súlyfelesleg, természetesen magamat okoltam. És az elkövetkező három évtizedben különböző diétákat próbáltam. Nem számított, hogy mivel próbálkoztam, a leadott súlyfelesleg mindig visszajött. Biztos vagyok benne hogy, Önök közül sokan ismerik ezt az érzést. Idegtudósként elgondolkoztam, hogy miért is ilyen nehéz ez? Nyilván, a súlyunk azon múlik, hogy mennyit eszünk, és mennyi energiát használunk fel. A legtöbb ember nem veszi figyelembe, hogy az éhséget, és az energiafelhasználást is az agy irányítja: a legtöbb esetben a tudtunk nélkül. Az agyunk rengeteget dolgozik a háttérben, és ez egy jó dolog, mivel a tudatos gondolkodásunk -- hogyan is tudnám finoman kifejezni? -- nagyon könnyen elterelhető. Nagyon jó, hogy nem kell emlékeztetni magunkat a légzésre, amikor elmélyedünk egy filmben. Nem feledkezünk meg a járásról csak azért, mert azon gondolkozunk, hogy mit fogunk vacsorázni. Agyunknak ugyanígy megvan fogalma arról, hogy mi a megfelelő súly számunkra, a tudatos véleményünktől függetlenül. Ezt úgy hívjuk, hogy szabályzási pont, de ez egy félrevezető elnevezés, mert valójában ez egy tartomány, ami 4,5 - 7 kg között mozog. Életstílusunk átalakításával változtathatjuk súlyunkat ezen a tartományon belül le vagy fel, viszont nagyon nehéz a tartományon kívül maradni. A hipotalamuszban, mely agyunk súlyunkért felelős része, több mint egy tucat kémiai jelzés van, melyek azt jelzik testünknek, hogy hízzunk, míg több mint egy tucat másik azt jelzi, hogy faragjunk le súlyunkból. Ez a rendszer úgy működik, mint egy termosztát, mely testünk jelzéseire reagálva módosítja éhségérzetünket, mozgásigényünket és anyagcserénket azért, hogy súlyunk állandó maradjon a változó körülmények ellenére is. Ezt csinálja egy termosztát is, nemde? A házunk hőmérsékletét szinten tartja, ahogy odakint változik az időjárás. Megpróbálhatjuk csökkenteni a hőmérsékletet télen azzal, hogy kinyitunk egy ablakot, de az nem fogja a termosztát beállításait megváltoztatni: a rendszer fokozott fűtéssel fog reagálni, hogy újra felmelegítse a házat. Az agyunk pontosan ugyanígy működik. Komoly eszközökkel küzd azért, hogy súlyvesztés után visszaállítsa az általa normálisnak ítélt súlyt. Ha sokat fogyunk, az agy azt úgy kezeli mintha éheznénk, és teljesen mindegy, soványan vagy kövéren kezdtük, agyunk reakciója pontosan ugyanaz lesz. Gondolhatnánk, hogy az agyunk képes megmondani, kell-e fogynunk vagy sem, de sajnos nem képes. Ha sokat fogyunk, akkor éhesek leszünk, és a testünk kevesebb energiát használ fel. Dr. Rudy Leibel a Columbia Egyetemről rájött, hogy azok, akik testsúlyuk 10 százalékát leadták, akár 250-400 kalóriával is kevesebbet égetnek, mert anyagcseréjük visszalassul. Az nagyon sok táplálék. Ez azt jelenti, egy sikeres fogyókúrázónak ennyivel kevesebbet kell ennie élete hátralévő részében, míg egy eredetileg vékony személynek semmit nem kell változtatnia. Evolúciós szempontból testünk válasza a súlyvesztésre teljesen érthető. Felmenőink túlélése az energiatakarékosságon múlt, mikor kevés volt a táplálék. Ugyanígy, súlyuk visszanyerése volt a kulcs, mely védte őket a következő ínség idején. Az emberi történelem során az éhezés sokkal nagyobb probléma volt, mint a túlevés. Ez megmagyarázhat egy szomorú tényt. Szabályozási pontunk felfelé mehet, de lefelé ritkán. Ha valaha is mondta Önöknek az édesanyjuk, hogy az élet nem igazságos, akkor az ilyen típusú dolgokra gondolt. (Nevetés) A sikeres diéta nem viszi le a szabályozási pontot. Még ha sikeresen megtartjuk a súlyunkat, akár hét éven át, az agyunk továbbra is szeretné visszanyerni az eredeti súlyunkat. Ha ez a súlyveszteség egy hosszú éhínség következménye, akkor ez egy teljesen érthető reakció lenne. Gyorsétteremekkel teli modern világunkban, ez sokunknak nem jelent jót. A múltunk és bővelkedő jelenünk közötti különbség az, amiért Dr. Yoni Freedhoff az Ottawai Egyetemről szeretné visszavinni pácienseit egy olyan korba, ahol a táplálék kevésbé volt elérhető. Ugyanígy beláthatjuk, hogy a táplálékkörnyezet megváltoztatása lenne a leghatásosabb megoldás az elhízás ellen. Sajnos egy ideiglenes súlygyarapodás állandóvá válhat. Ha túl sokáig hagyunk magunkon súlyfelesleget -- ami legtöbbünk esetében pár év --, akkor agyunk dönthet úgy, hogy az az új normális. A pszichológusok két csoportra osztják az embereket, azokra akik éhség miatt esznek, és azokra akik szabályozzák étkezésüket, mint a legtöbb fogyókúrázó. Hívjuk őket ösztönös és irányított evőknek. Az érdekesség az, hogy az ösztönös evők kevésbé hajlamosak az elhízásra, és kevesebbet gondolnak az evésre. Az irányított evők sokkal befolyásolhatóbbak, hogy többet fogyasszanak a reklámok, extra-menük és svédasztalok hatására. Csupán egy kis kényeztetés, mint mondjuk egy gombóc fagyi hatására is kialakulhat a nassolás szokása az irányított evőknél. A gyerekek a leginkább befolyásolhatóak a nassolás és fogyókúrázás ördögi körével. Több hosszútávú kutatás is bizonyította, hogy a már tinédzser korukban diétázó lányok háromszor nagyobb eséllyel lesznek túlsúlyosak öt évvel később, még akkor is, ha átlagos volt a kiinduló súlyuk. Ezen kutatások mindegyike bizonyította, hogy ugyanazok a tényezők jelzik előre a súlygyarapodást és a táplálkozási rendellenességek kialakulását. Egyébként a másik tényező -- ez a szülőknek szól -- a család általi piszkálás volt a súlyukat illetően. Tehát ne tegyék. (Nevetés) Az összes grafikonomat otthon hagytam, de ezt az egyet nem bírtam kihagyni, mert egy stréber vagyok. (Nevetés) Ez egy halálozási kockázatot vizsgáló tanulmány, egy 14 éven át tartó időszakot vizsgált négy egészséges szokás alapján: elég zöldség és gyümölcs fogyasztása, heti háromszori edzés, dohányzásmentesség, és mértékletes alkoholfogyasztás. Kezdjük az átlagos súlyú vizsgálati alanyokkal. A sávok mutatják a halálozási kockázatot, és az alsó tengelyen szereplő számok mutatják az egészséges szokások számát az egyes alanyoknál. És ahogy gondolnánk, minél egészségesebb az életmód, annál kevésbé valószínű az alany elhalálozása a vizsgálat során. Most pedig nézzük mi történik a túlsúlyosak esetében. Akiknek nem voltak egészséges szokásaik azoknak a halálozási kockázata megemelkedett. Akár egy egészséges szokás is elég, a túlsúlyos alanyok az átlagosak közé sorolásához. Az egészséges szokások nélküli, erősen túlsúlyosak esetében a kockázat hétszeresére emelkedik a legegészségesebb életet élőkhöz képest. De az egészséges életmód segít az erősen túlsúlyosaknak is. Sőt, ha azt a csoportot nézzük, akik mindegyik egészséges szokást gyakorolják, akkor láthatják, a súly nem jelent nagy különbséget. Gondoskodhatunk egészségünkről a megfelelő életmóddal, még ha nem is tudunk lefogyni, vagy megtartani súlyunkat. A fogyókúrák nem megbízhatóak. Öt évvel a fogyókúrák után, a legtöbb ember visszanyeri súlyfeleslegét. Negyven százalék még többet szedett magára. Ha jobban belegondolunk, a fogyókúra várható eredménye hosszútávon inkább a súlygyarapodás, mint a súlyvesztés. Ha meggyőztem Önöket, hogy a fogyókúrázás lehet a probléma, akkor azt kérdezhetik: mit lehet tenni? A válaszom csupán egy szó: odafigyelés. Nem mondom, hogy meditáljanak vagy kezdjenek jógázni. Az evésnél való odafigyelésre gondolok: meg kell értenünk testünk jelzéseit, hogy akkor együnk mikor éhesek vagyunk, és megálljunk, ha már tele vagyunk. Mert a súlygyarapodást egy dolog okozza: akkor eszünk, mikor nem vagyunk éhesek. Hogyan csináljuk? Engedjünk az éhségünknek amennyire szeretnénk, és próbáljuk megérezni, hogy mikor érzi jól magát a testünk. Üljünk le étkezni bármiféle figyelemelterelés nélkül. Figyeljünk a testünk jelzéseire, mikor elkezdünk enni, és mikor abbahagyjuk, és hagyjuk, hogy az éhségünk döntsön mennyi elég számunkra. Körülbelül egy évembe telt megtanulni, de megérte. Sokkal nyugodtabb vagyok étkezéseknél, mint valaha voltam. Sokszor nem is gondolok rá. Elfelejtem, hogy van otthon csoki. Olyan, mintha űrlények irányítanák az agyam. Teljesen más. Azt el kell mondanom, hogy ez a megközelítés nem egy fogyókúra, hacsak nem eszünk sokszor, mikor nem vagyunk éhesek. Az orvosok nem tudnak semmilyen megközelítésről, amely jelentős súlyveszteséget eredményezhet sokaknál, és ezért most már sokan fókuszálnak a súlygyarapodás megelőzésére, mintsem a súlycsökkentésre. Be kell látnunk: Ha a fogyókúrázás működne, már mind vékonyak lennénk. (Nevetés) Miért várjuk, hogy ugyanazzal a dologgal más eredményt fogunk elérni? A fogyókúrák ártalmatlannak tűnhetnek, de valójában sok gondot okoznak. A legrosszabb, hogy életeket tesznek tönkre. A testsúlyt övező rögeszmék táplálkozási rendellenességekhez vezetnek, főleg a fiataloknál. Az Egyesült Államokban a 10 éves lányok 80%-a állítja, hogy már fogyókúrázott. A lányaink a rossz mérlegen tanulták meg lemérni a saját értéküket. A legjobb estben is, a fogyókúra csak idő- és energiapazarlás. Akaraterőt igényel, melyet másra is fordíthatnánk. Segíthetnénk a gyerekeknek a házival, befejezhetnénk egy munkahelyi projektünket, és mivel az akaraterőnk korlátozott, bármilyen stratégia, mely annak folyamatos felhasználásán alapul, többnyire garantáltan kudarcba fullad, amint másra kezdünk el figyelni. Engedjenek meg egy záró gondolatot. Mi lenne, ha a fogyókúrázó lányoknak megmondanánk, hogy természetes enni, mikor éhesek? Mi lenne ha megtanítanánk őket az éhségükkel együttműködni, ahelyett, hogy tartanának tőle? Szerintem sokkal egészségesebbek és boldogabbak lennének, és felnőttként sokuk vékonyabb is lenne. Bárcsak nekem mondta volna valaki ezt, mikor én voltam 13 éves. Köszönöm. (Taps)