Három és fél évvel ezelőtt
meghoztam életem egyik legjobb döntését.
Újévi fogadalomként,
feladtam a fogyókúrázást,
és a súlyom miatti aggódást,
és megtanultam tudatosan étkezni.
Most akkor eszem, amikor éhes vagyok,
és már leadtam 4,5 kg-ot.
Ez itt én vagyok, 13 évesen,
amikor nekiálltam az első fogyókúrámnak.
Most ránézek a képre és azt gondolom:
nem fogyókúrára volt szükségem,
hanem divattanácsokra.
(Nevetés)
De úgy gondoltam, hogy fogynom kell,
és mikor
visszajött a súlyfelesleg,
természetesen magamat okoltam.
És az elkövetkező három évtizedben
különböző diétákat próbáltam.
Nem számított, hogy mivel próbálkoztam,
a leadott súlyfelesleg mindig visszajött.
Biztos vagyok benne hogy, Önök közül
sokan ismerik ezt az érzést.
Idegtudósként
elgondolkoztam, hogy miért is
ilyen nehéz ez?
Nyilván, a súlyunk azon múlik, hogy
mennyit eszünk,
és mennyi energiát használunk fel.
A legtöbb ember nem veszi figyelembe,
hogy az éhséget, és az
energiafelhasználást is az agy irányítja:
a legtöbb esetben a tudtunk nélkül.
Az agyunk rengeteget dolgozik a háttérben,
és ez egy jó dolog,
mivel a tudatos gondolkodásunk --
hogyan is tudnám finoman kifejezni? --
nagyon könnyen elterelhető.
Nagyon jó, hogy nem kell
emlékeztetni magunkat
a légzésre, amikor
elmélyedünk egy filmben.
Nem feledkezünk meg a járásról
csak azért,
mert azon gondolkozunk,
hogy mit fogunk vacsorázni.
Agyunknak ugyanígy megvan fogalma arról,
hogy mi a megfelelő súly számunkra,
a tudatos véleményünktől függetlenül.
Ezt úgy hívjuk, hogy szabályzási pont,
de ez egy félrevezető elnevezés,
mert valójában ez egy tartomány,
ami 4,5 - 7 kg között mozog.
Életstílusunk átalakításával
változtathatjuk súlyunkat
ezen a tartományon belül le vagy fel,
viszont nagyon nehéz
a tartományon kívül maradni.
A hipotalamuszban, mely agyunk
súlyunkért felelős része,
több mint egy tucat kémiai jelzés van,
melyek azt jelzik testünknek,
hogy hízzunk,
míg több mint egy tucat másik azt jelzi,
hogy faragjunk le súlyunkból.
Ez a rendszer úgy működik,
mint egy termosztát,
mely testünk jelzéseire reagálva
módosítja éhségérzetünket,
mozgásigényünket és anyagcserénket
azért, hogy súlyunk állandó maradjon
a változó körülmények ellenére is.
Ezt csinálja egy termosztát is, nemde?
A házunk hőmérsékletét szinten tartja,
ahogy odakint változik az időjárás.
Megpróbálhatjuk csökkenteni
a hőmérsékletet télen
azzal, hogy kinyitunk egy ablakot,
de az nem fogja a termosztát
beállításait megváltoztatni:
a rendszer fokozott fűtéssel fog reagálni,
hogy újra felmelegítse a házat.
Az agyunk pontosan ugyanígy működik.
Komoly eszközökkel küzd azért,
hogy súlyvesztés után
visszaállítsa
az általa normálisnak ítélt súlyt.
Ha sokat fogyunk,
az agy azt úgy kezeli mintha éheznénk,
és teljesen mindegy,
soványan vagy kövéren kezdtük,
agyunk reakciója pontosan ugyanaz lesz.
Gondolhatnánk, hogy az agyunk
képes megmondani,
kell-e fogynunk vagy sem,
de sajnos nem képes.
Ha sokat fogyunk,
akkor éhesek leszünk,
és a testünk kevesebb
energiát használ fel.
Dr. Rudy Leibel a Columbia Egyetemről
rájött, hogy azok, akik
testsúlyuk 10 százalékát leadták,
akár 250-400 kalóriával is
kevesebbet égetnek,
mert anyagcseréjük visszalassul.
Az nagyon sok táplálék.
Ez azt jelenti,
egy sikeres fogyókúrázónak
ennyivel kevesebbet kell ennie
élete hátralévő részében,
míg egy eredetileg
vékony személynek
semmit nem kell változtatnia.
Evolúciós szempontból
testünk válasza
a súlyvesztésre teljesen érthető.
Felmenőink túlélése
az energiatakarékosságon múlt,
mikor kevés volt a táplálék.
Ugyanígy,
súlyuk visszanyerése volt a kulcs,
mely védte őket a következő ínség idején.
Az emberi történelem során
az éhezés sokkal nagyobb probléma volt,
mint a túlevés.
Ez megmagyarázhat egy szomorú tényt.
Szabályozási pontunk felfelé mehet,
de lefelé ritkán.
Ha valaha is mondta Önöknek az édesanyjuk,
hogy az élet nem igazságos,
akkor az ilyen típusú dolgokra gondolt.
(Nevetés)
A sikeres diéta
nem viszi le a szabályozási pontot.
Még ha sikeresen megtartjuk
a súlyunkat, akár hét éven át,
az agyunk továbbra is szeretné
visszanyerni az eredeti súlyunkat.
Ha ez a súlyveszteség
egy hosszú éhínség következménye,
akkor ez egy teljesen
érthető reakció lenne.
Gyorsétteremekkel teli modern világunkban,
ez sokunknak nem jelent jót.
A múltunk és bővelkedő jelenünk
közötti különbség az,
amiért Dr. Yoni Freedhoff
az Ottawai Egyetemről
szeretné visszavinni pácienseit
egy olyan korba, ahol
a táplálék kevésbé volt elérhető.
Ugyanígy beláthatjuk,
hogy a táplálékkörnyezet megváltoztatása
lenne a leghatásosabb megoldás
az elhízás ellen.
Sajnos egy ideiglenes súlygyarapodás
állandóvá válhat.
Ha túl sokáig hagyunk magunkon
súlyfelesleget
-- ami legtöbbünk esetében pár év --,
akkor agyunk dönthet úgy,
hogy az az új normális.
A pszichológusok két csoportra
osztják az embereket,
azokra akik éhség miatt esznek,
és azokra akik szabályozzák étkezésüket,
mint a legtöbb fogyókúrázó.
Hívjuk őket ösztönös
és irányított evőknek.
Az érdekesség az, hogy az ösztönös evők
kevésbé hajlamosak az elhízásra,
és kevesebbet gondolnak az evésre.
Az irányított evők
sokkal befolyásolhatóbbak,
hogy többet fogyasszanak a reklámok,
extra-menük és svédasztalok hatására.
Csupán egy kis kényeztetés,
mint mondjuk egy gombóc fagyi hatására
is kialakulhat a nassolás szokása
az irányított evőknél.
A gyerekek a leginkább befolyásolhatóak
a nassolás és fogyókúrázás ördögi körével.
Több hosszútávú kutatás is bizonyította,
hogy a már tinédzser
korukban diétázó lányok
háromszor nagyobb eséllyel
lesznek túlsúlyosak
öt évvel később,
még akkor is,
ha átlagos volt a kiinduló súlyuk.
Ezen kutatások mindegyike bizonyította,
hogy ugyanazok a tényezők
jelzik előre a súlygyarapodást
és a táplálkozási rendellenességek
kialakulását.
Egyébként a másik tényező
-- ez a szülőknek szól --
a család általi piszkálás volt
a súlyukat illetően.
Tehát ne tegyék.
(Nevetés)
Az összes grafikonomat otthon hagytam,
de ezt az egyet nem bírtam kihagyni,
mert egy stréber vagyok.
(Nevetés)
Ez egy halálozási kockázatot
vizsgáló tanulmány,
egy 14 éven át tartó időszakot vizsgált
négy egészséges szokás alapján:
elég zöldség és gyümölcs fogyasztása,
heti háromszori edzés,
dohányzásmentesség,
és mértékletes alkoholfogyasztás.
Kezdjük az átlagos súlyú
vizsgálati alanyokkal.
A sávok mutatják a halálozási kockázatot,
és az alsó tengelyen
szereplő számok mutatják
az egészséges szokások számát
az egyes alanyoknál.
És ahogy gondolnánk, minél egészségesebb
az életmód, annál
kevésbé valószínű az alany
elhalálozása a vizsgálat során.
Most pedig nézzük
mi történik a túlsúlyosak esetében.
Akiknek nem voltak egészséges szokásaik
azoknak a halálozási kockázata
megemelkedett.
Akár egy egészséges
szokás is elég, a túlsúlyos alanyok
az átlagosak közé sorolásához.
Az egészséges szokások nélküli,
erősen túlsúlyosak esetében
a kockázat hétszeresére emelkedik
a legegészségesebb életet
élőkhöz képest.
De az egészséges életmód segít
az erősen túlsúlyosaknak is.
Sőt, ha azt a csoportot nézzük,
akik mindegyik egészséges szokást
gyakorolják,
akkor láthatják, a súly
nem jelent nagy különbséget.
Gondoskodhatunk egészségünkről
a megfelelő életmóddal,
még ha nem is tudunk lefogyni,
vagy megtartani súlyunkat.
A fogyókúrák nem megbízhatóak.
Öt évvel a fogyókúrák után,
a legtöbb ember
visszanyeri súlyfeleslegét.
Negyven százalék
még többet szedett magára.
Ha jobban belegondolunk,
a fogyókúra várható eredménye hosszútávon
inkább a súlygyarapodás,
mint a súlyvesztés.
Ha meggyőztem Önöket,
hogy a fogyókúrázás lehet a probléma,
akkor azt kérdezhetik: mit lehet tenni?
A válaszom csupán egy szó: odafigyelés.
Nem mondom, hogy meditáljanak
vagy kezdjenek jógázni.
Az evésnél való odafigyelésre gondolok:
meg kell értenünk testünk jelzéseit,
hogy akkor együnk mikor éhesek vagyunk,
és megálljunk, ha már tele vagyunk.
Mert a súlygyarapodást egy dolog okozza:
akkor eszünk, mikor nem vagyunk éhesek.
Hogyan csináljuk?
Engedjünk az éhségünknek
amennyire szeretnénk,
és próbáljuk megérezni,
hogy mikor érzi jól magát a testünk.
Üljünk le étkezni
bármiféle figyelemelterelés nélkül.
Figyeljünk a testünk jelzéseire,
mikor elkezdünk enni,
és mikor abbahagyjuk,
és hagyjuk, hogy az éhségünk döntsön
mennyi elég számunkra.
Körülbelül egy évembe telt megtanulni,
de megérte.
Sokkal nyugodtabb vagyok étkezéseknél,
mint valaha voltam.
Sokszor nem is gondolok rá.
Elfelejtem, hogy van otthon csoki.
Olyan, mintha űrlények
irányítanák az agyam.
Teljesen más.
Azt el kell mondanom,
hogy ez a megközelítés nem egy fogyókúra,
hacsak nem eszünk sokszor,
mikor nem vagyunk éhesek.
Az orvosok nem tudnak
semmilyen megközelítésről,
amely jelentős súlyveszteséget
eredményezhet sokaknál,
és ezért most már sokan fókuszálnak
a súlygyarapodás megelőzésére,
mintsem a súlycsökkentésre.
Be kell látnunk:
Ha a fogyókúrázás működne,
már mind vékonyak lennénk.
(Nevetés)
Miért várjuk, hogy ugyanazzal
a dologgal más eredményt fogunk elérni?
A fogyókúrák ártalmatlannak
tűnhetnek, de valójában
sok gondot okoznak.
A legrosszabb,
hogy életeket tesznek tönkre.
A testsúlyt övező rögeszmék táplálkozási
rendellenességekhez vezetnek,
főleg a fiataloknál.
Az Egyesült Államokban
a 10 éves lányok 80%-a
állítja, hogy már fogyókúrázott.
A lányaink a rossz mérlegen tanulták meg
lemérni a saját értéküket.
A legjobb estben is,
a fogyókúra csak idő- és energiapazarlás.
Akaraterőt igényel,
melyet másra is fordíthatnánk.
Segíthetnénk a gyerekeknek a házival,
befejezhetnénk egy munkahelyi
projektünket,
és mivel az akaraterőnk korlátozott,
bármilyen stratégia,
mely annak folyamatos
felhasználásán alapul,
többnyire garantáltan kudarcba fullad,
amint másra kezdünk el figyelni.
Engedjenek meg egy záró gondolatot.
Mi lenne, ha a fogyókúrázó lányoknak
megmondanánk,
hogy természetes enni, mikor éhesek?
Mi lenne ha megtanítanánk őket
az éhségükkel
együttműködni, ahelyett,
hogy tartanának tőle?
Szerintem sokkal egészségesebbek
és boldogabbak lennének,
és felnőttként
sokuk vékonyabb is lenne.
Bárcsak nekem mondta volna valaki ezt,
mikor én voltam 13 éves.
Köszönöm.
(Taps)