Hunter Főiskola, Tribeca

Közeli New Yorkból

Alejandro Almanza Pereda, Művész

A "Menekülés New Yorkból"
gyermekkorom filmje.

- Nem vagyok bolond, Plisskin.

- Szólítson Snake-nek!

New York volt a keménység végső határa.

- Hé, Snake! Mikor jöttél ide?

Snake Plisskinnek 
el kell mennie New Yorkba,

egy időzített bombával a testén,

hogy megmentse az elnököt,
aztán kijuttassa,

de New York egy börtön.

Egyszerűek a szabályok: Ha egyszer bemész,
nem jössz ki.

Ez nagyon hasonlít ahhoz,
amin én megyek keresztül.

Manhattan szerintem...
most nem egy börtön,

csak a nagyon kiváltságosak
játszótere lett.

Ami elszomorít New Yorkban az az,

hogy szerintem egy várost
azok határozzák meg, akiket ismersz ott.

És én láttam a kollégáimat,

mind küzdenek, hogy stúdiókat találjanak.

Sokan depressziósak, mert nem kapnak

elég nagy stúdiókat a pénzükért.

Az a baj, hogy

mindenki elkötelezett valami mellett,

Ezért is csodálom annyira ezt a várost.

Sokan nagyon hevesek.

Azért jöttek,
hogy nagy dolgokat vigyenek véghez,

és őrült emberek között legyenek.

De mivel mindenki ezt akarja csinálni,

mindenki folyton dolgozik,

ezért sosem találkozol velük.

Nehéz megtalálni őket az utcákon,

vagy összefutni velük,

lehetetlen, mert...

"Most nem jó..."

"Most dolgozom..."

"Más dolgom van..."

Szóval az idő és a tér

nem igazán találkoznak.

Eldöntöttem, hogy elköltözöm.

Azt mondtam:
"Oké, elköltözök New Yorkból."

"Mexikóvárosba kéne mennem
új életet kezdeni."

["Alejandro Almanza Pereda
Elmenekül New Yorkból]

[Alejandro lakása]

Jaj ne, nagy a rumli!

Nem vagyok jó a tervezésben.

Mindig az utolsó pillanatig várok,

mert sose tudni, mi lesz.

Az elköteleződés...

az nem megy.

Az elköteleződés a halálom.

De most van egy jegyem Mexikóvárosba.
Csak oda.

Amikor megvettem a jegyet,
volt három hetem összepakolni a lakásból

és a stúdiómból.

Meg eladni a dolgokat. Pápá!

De amint megérkeztem Mexikóba,

fel kellett pörögnöm,

mert be kellett fejeznem egy új adag fotót
és videót,

a mexikói galériámba.

És az jutott eszembe:

"Most végeztem a Hunteren,"

"itt kéne megcsinálnom."

"És még van három hetem."

"Egy kiváló hely New Yorkban."

"Van egy stúdiód, használd!"

[Jobb ismerni a szerelmet, és elveszíteni,
mint soha nem szeretni." (2014)]

Volt egy ötletem egy projekthez.

Egy kísérlet különböző tárgyakkal
és anyagokkal a víz alatt.

Úgyhogy a nyáron Phoenixbe mentem,

mert ott volt hozzáférésünk medencékhez.

A kedvenc festőim a holland
vanitas csendélet festői voltak.

Szorosan kapcsolódik a munkámhoz,

mert tárgyakat használtak,

és egyfajta kapcsolatot
alakítanak ki közöttük.

Tele vannak apró részletekkel.

"Ott egy légy."

A halálról szól.

Az idő múlásával foglalkozik.

Szépséggel, bomlással.

Nincs medence.

Körbekérdeztem.

"Tudsz valakit, akinek van medencéje?
Jacuzzija?"

És... nem, nincs senki.

Oké, csináljuk!

Azt mondtam: "Mennyire lenne nehéz
építeni egy tartályt?"

Szétnéztem a neten,

és voltak, akik furnérlemezből csináltak
akváriumot.

Csinálnak egy szép, erős dobozt.

És fel lehet tölteni vízzel.

Remélem, hogy jó lesz.

Egy csomó szilikon van benne, és...

majd meglátjuk.

Jól van!

Teletöltöttem.

Féltem, hogy a stúdiómat

elárasztja majd a víz, mint a Ragyogásban.

Istenem, itt szivárog!

Tök mindegy.

Szivárogni fog.

És lesz itt egy folyó,

és forgatáskor...

nedves lesz a padló.

Úgy tűnik...

az időkorlátok

és a technikai nehézségeim mostanra...

úgy állok hozzá, hogy

"Oké, Alejandro, koncentrálj csak néhány,

három vagy kettő tárgyra!
Legyen egy minimum az alkotáshoz."

Be kell vallanom, ez nagyon felvillanyoz.

A rohadt életbe, mekkora!

Kaphatnék fél kilót?

Ez mennyibe kerül?

$3.50.

Oké, miért is ne!

Vettem padlizsánt is...
fallikus szimbólum.

Padlizsán, banán, cseresznye...

Az utóbbi szerintem nem lebeg a vízen.

A kínai negyed a kedvencem New Yorkban.

Az egyik legérintetlenebb hely.

Saját hozzáállása van.

Ha egy darab szöget akarsz venni,
itt megteheted.

Nem kell nagy üzletekben...

A kínai negyed inkább olyan,
mint Mexikóváros belvárosa.

Annyi szabályt szegnek meg...

mármint New York városi szabályait.

Rendetlen. Mozgalmas.

Amilyennek egy városnak lennie kell.

Kamaszként volt egy akváriumom,

és imádtam.

Imádtam, ahogy a dolgok
a víz alatt viselkedtek.

Mindig is érdekeltek

a hajók, a tengeralattjárók,

Jacques Cousteau.

Itt, a felszínen minden
egy helyben marad...

a gravitációtól.

A vízben ki lehet használni ezt a...

lebegést, hogy bizonyos értelemben
szobrokat készíts belőlük.

Elég látványos.

Itt kezd egy kicsit uncsi lenni.

egy szobor olyan helyhez kötött,
mint egy emlékmű.

Ezért akartam egy szobrot,
ami lebeg a vízben.

Lebegni fog.

A költözés napja.

Azt kell, hogy mondjam,
szerintem a világon mindenkinek

élnie kéne New Yorkban egy vagy két évet,

hogy rálássanak a dolgokra.

Rendben, azt hiszem,
nagyjából kész vagyok.

De nem ez az egy életmód létezik.