Drága Nagyikám!

Tudom, hogy rég voltam otthon.

Te ott vagy Mexikóban,
a bájos kis házunkban,

én pedig itt az Egyesült Államokban

harcolok a jövőnkért.

Valószínűleg öntözöd a rózsákat,

gondozod a barackokat,

és figyelsz arra is,
hogy a teknőseid jóllakjanak.

Ez az egyik dolog,
amit leginkább hiányolok otthonról:

ott lenni a virágok közt,

miközben a gyerekkorodról mesélsz.

Ahogy te is tudod,
2015 óta élünk New Yorkban.

De az élet teljesen megváltozott
az elmúlt egy évben.

Először New York a múzeumokról szólt

és a parkokról,

az iskoláról és a barátokról.

Most hálóként szolgál,

ami összeköt engem más emberekkel,

akik azért küzdenek,
hogy megmentsék a bolygót.

Tudod, hogy kezdődött ez számomra?

Apu volt és a bölcsessége.

Mindent, amit tanítottál neki,
továbbadott a világnak.

Rám is rám ragadt minden szava:

emberként felelősek vagyunk azért,

hogy egyensúlyban éljünk a természettel.

Észrevettem az egyetemes szakadékot
köztünk és a bolygónk között,

és emlékeztem,
hogy mit mondtál nekem egyszer:

"Hagyj mindent jobb állapotban,
mint ahogy megtaláltad."

Tudom, hogy az edényekről beszéltél,

de persze ez igaz a bolygónkra is.

Először nem tudtam, mit csináljak.

A világ olyan nagy,

és olyan sok rossz szokása van.

Nem tudtam, hogy egy 15 éves
hogyan változtathatna meg akármit,

de meg kellett próbálnom.

Hogy ezt a gyakorlatban is
megvalósíthassam,

csatlakoztam az iskolai
környezetvédelmi klubhoz.

De észrevettem, hogy az osztálytársaim
az újrahasznosításról beszélnek,

és filmeket néznek az óceánról.

Olyan környezetvédelmi
szemlélet volt ez,

ami a klímaaktivizmus
hatástalan módját emelte ki:

azt, ami a fogyasztót hibáztatja
a klímaválság miatt,

és arról prédikál, hogy azért
emelkedik a hőmérséklet,

mert elfelejtettünk
újrafelhasználható táskát hozni a boltba.

Megtanítottál arra, hogy ahhoz,
hogy törődjünk az Anyafölddel,

minden döntés fontos, amit együtt hozunk.

Örömmel mondhatom, Nagyikám,

hogy mindenki gondolkodásmódját
megváltoztattam a klubban.

Ahelyett, hogy az újrahasznosításról
beszélnénk,

leveleket kezdtünk írni
a politikusainknak,

hogy tiltsák be végleg
az egyszer használatos műanyagokat.

Aztán történt valami,
amire nem számítottunk:

sztrájkoltunk az iskolatársaimmal.

Tudom, hogy valószínűleg
láttad a hírekben,

és talán ez már nem is olyan különleges.

De akkoriban óriási
dolognak számított, Nagyikám.

Képzeld el: a gyerekek azért nem mennek
iskolába, hogy megmentsék a világot.

(Video) Tömeg: Egy új világért!
Megállíthatatlanok vagyunk!

Xiye Bastida: Az első globális sztrájkon,

amelyet Greta Thunberg hívott össze,

600 iskolatársammal együtt vonultunk.

Greta Thunberg volt az első tinédzser,
aki a klímáért sztrájkolt.

A bátorsága inspirált,

és megdöbbenten ébredtem rá,
hogy a fiatalok

megváltoztathatják a társadalmi
témákról alkotott közvéleményt.

A mozgalom kirobbant.

(Videó) Tömeg: Állítsátok le!

XB: És így lettem az egyik főszervező

New Yorkért, az Egyesült Államokért
és a világért.

(Video) XB: Mit akarunk?
Tömeg: Klímavédelmet!

XB: Mikor akarjuk?
Tömeg: Most!

XB: Elkezdtem felszólalni
a klímavédelemért,

a bennszülöttek jogaiért
és a generációk közötti együttműködésért.

És ez csak a kezdet volt.

Életem legmozgalmasabb hete mindörökké

2019. szeptember 20-i hete marad.

A barátaim és én 300 000 emberrel
sztrájkoltunk a klímáért New Yorkban.

Bárcsak te is ott lehettél volna!

Végigsétáltunk a Wall Streeten
klímavédelmet követelve.

(Videó) Tömeg: Se olaj, se szén,
a szén maradjon a földben!

XB: Ebben a hónapban elmentem
az Egyesült Nemzetek klímatalálkozójára.

Egy színpadon beszéltem Al Gore-ral.

Megismertem Jay Inslee-t,
Naomi Kleint, Bill McKibbent

és az Egyesült Nemzetek elnökét.

Életem legcsodálatosabb hete volt,

mert mindenki, akit ismerek egybegyűlt:

a tanáraim, az osztálytársaim –

még a kedvenc üzleteim némelyike is
bezárt tüntetésként.

Ha megkérdezted volna,
miért tettem mindezt,

a válaszom csak az lenne:

Mi mást tehetnék?

Egy év telt el, mióta mindez elkezdődött,

és néha fárasztó tud lenni.

De ha bármit is megtanultam
tőled, az a kitartás.

Emlékszem, hogy 30 éven keresztül
minden nap felmentél Mexikóvárosba,

hogy legyen elég pénze a családnak.

És tudom, hogy nagypapa 
20 éve azon dolgozik,

hogy megvédje a szent földet 
a nagy cégektől, akik el akarják venni.

Egy év semmiség ahhoz képest,

amin a családunk keresztülment.

És ha a mi küzdelmünk 
jobb hellyé varázsolja a világot,

akkor mi is jobb emberek leszünk.

Voltak megpróbáltatások, Nagyikám.

Kint a nagyvilágban,

az emberek elvárják, hogy mi,
gyerekek mindent tudjunk.

Vagy legalábbis ezt szeretnék.

Ők kérdeznek, én válaszolok,

mintha tényleg érteném a világot.

Reményt akarnak, és mi megadjuk.

Szerveztem, írtam, beszéltem
és olvastam a klímáról és a politikáról,

szinte minden nap az elmúlt év során.

És egy kicsit aggódom,

hogy nem leszek képes
eleget tenni, Nagyikám.

Számomra 18 évesnek lenni

és a világ megmentésén dolgozni
azt jelenti, hogy klímaaktivista vagyok.

Régen ezért az ember
inkább orvosnak tanult,

vagy politikusnak, vagy kutatónak.

De nem várhatok arra, hogy felnőjek,
és ezek valamelyike legyek.

A bolygó szenved,

és nincs több vesztegetni való időnk.

A világ megmentése kamaszként azt jelenti,
hogy jól tudunk beszélni,

hogy megértjük a klímaválság
tudományos hátterét,

egyedi rálátással tekintünk a problémára,

és félreteszünk majdnem minden mást.

De néha szeretnék újra
más dolgokkal is foglalkozni.

Szeretnék énekelni, táncolni és tornázni.

Úgy gondolom, ha mindenki
odafigyelne a Földre,

és ez a mindennapjaink,

a kultúránk része lenne,

senkinek nem kellene főállású
aktivistának lennie.

Ha a vállalkozások fenntarthatóak lesznek,

ha az áramszolgáltatók megújuló
energiát használnak,

ha az iskola arra tanít minket,

hogy a Föld gondozása
az emberiség feladata,

talán tornázhatok újra.

Nem gondolod, Nagyika?

Meg tudjuk csinálni.

Az egyetlen, amit el akarok érni az,

hogy az emberek optimistábban 
lássák a dolgokat.

De ez nem könnyű.

Kapzsiság van,

büszkeség,

pénz

és anyagiasság.

Az emberekhez beszélni nagyon könnyű,

de nagyon nehéz
megtanítani őket bármire is.

Azt akarom, hogy bízzanak magukban,
hogy mindig a legtöbbet nyújthassák.

Szeretném, ha lenne szívük és bátorságuk,

hogy szeressék a világot –

pont, ahogy te tanítottad nekem.

Ezt a levelet köszönetül írom.

Köszönöm, hogy születésem
pillanatától kezdve arra biztattál,

hogy szeressem a világot.

Köszönöm, hogy mindenen nevettél,

köszönöm, hogy megtanítottál,

hogy a remény és az optimizmus
a leghatékonyabb fegyverek

bármilyen probléma legyőzésére.

Azért csinálom mindezt,
mert te megmutattad nekem,

hogy a kitartás, szeretet és tudás

elegendőek a változáshoz.

Vissza akarok menni Mexikóba,
hogy meglátogathassalak.

Szeretném megmutatni a képeket 
mindenről, amit eddig tettem.

Szeretném megmutatni a klímatörvényt,

amit sikerült érvénybe léptetnünk.

Szeretném beszívni a virágok illatát,

és veled együtt harcolni
a klímavédelemért.

(Spanyol) Nagyon szeretlek.

Szeretlek.

Xyie.

(Spanyol) [Nagyon szeretlek. Xyie.]