Tudod mit?
Ezer dologhoz futhatunk,
gyorsan felhívhatunk valakit a telefonunkon.
Majdnem mindenkinek
van telefon a zsebében
vagy a pénztárcájában.
Nehéz szomorkodni,
amikor egyszerre csak
kapsz egy üzenetet,
és gyorsan válaszolsz...
Úgy értem, amikor
elkövetted a bűnt,
és épp elkezdesz
érezni valamit,
és lenne valami mély,
valós kapcsolatod az Úrral.
Hirtelen meghallod a telefont csörögni,
és válaszolsz is rá.
Elmondom az egyik okát,
miért nem megyünk
olyan mélyre, szomorúságban,
miért nem sírunk annyira keserűen,
és nem fontoljuk meg
a dolgokat úgy,
ahogy Dávid tette.
Azért, mert elveszünk az köznapiságban,
Tudod mit?
Van idő arra is,
hogy kikapcsoljuk a számítógépünket
és a telefonunkat is.
Figyeljetek,
amikor tinédzser voltam,
a telefonoknak zsinórjai voltak,
amik a falban végződtek.
Nem is voltak telefonjaink,
amivel a házban tudtunk volna járkálni.
Nem voltak telefonok az autókban sem.
Mobiltelefonok
azok a Star Trek-ben voltak csak.
Ezt azért mondom, mert
az emberek valójában
egy hosszú ideig
ezek nélkül éltek.
Van ideje annak,
hogy kikapcsoljuk ezeket,
hogy egyedül legyünk az Úrral.
Ha ezt nem tudod megtenni,
akkor nem fogod ismerni a győzelmeit
azoknak az embereknek, akik nagyon mély kapcsolatba kerültek az Úrral.
Ez az igazság.
Ha föl is kell venned
egy sörétes puskát,
hogy lyukat lőjj
a tévéden át,
hogy egyedül tudj lenni az Úrral, akkor tedd azt!