(Taps) (Ének) (Taps) Házigazda: Az imént Claron McFaddent ismerhették meg. Ő egy világhírű szoprán énekesnő, aki Rochesterben tanult, New York államban. Nagyszámú és sokszínű híres operaszerepeket játszott. 2007 augusztusában megkapta az Amszterdami Művészeti Díjat, elismerést nyerve ragyogásáért, a csodálatos és hihetetlenül széles repertoárjáért és eleven színpadi személyiségéért. Kérem, üdvözöljék Claron McFaddent. (Taps) Claron Mc Fadden: Az emberi hang: misztikus, spontán, ősi. Számomra az emberi hang az a hajó, amin minden érzelem utazik - kivéve talán a féltékenység. És a lélegzet, a levegő a kapitánya ennek a hajónak. Egy gyermek megszületik, megtörténik az első levegővétel – (levegőt vesz) és bepillantást nyerünk az emberi hang csodálatos megnyilvánulásaiba - misztikus, spontán és ősi. Néhány évvel ezelőtt visszavonultam meditálni Thaiföldre. Egy olyan helyet akartam, ahol teljes csöndben és magányban lehetek. Két hetet töltöttem ezen a lelkigyakorlaton a saját kis kunyhómban – semmi zene, csak a természet hangjai – próbálva megtalálni az összpontosítás lényegét, a pillanatban élni. Az utolsó napomon a nő, aki a helyet felügyelte, odajött hozzám és beszélgettünk egy percet, aztán azt mondta nekem: „Énekelne nekem valamit?” De hát, ez a hely maga a teljes csend és némaság. Nem csinálhatok zajt. Azt mondta, „Kérem, énekeljen nekem”. Úgyhogy behunytam a szemem, levegőt vettem, és az első, ami jött a „Summertime” volt a Porgy és Bess-ből. ♫ Nyáridő, így könnyű az élet ♫ ♫ Halak ugrálnak és a gyapot magas ♫ ♫ Az apád gazdag és az anyád jól néz ki ♫ ♫ Hát csitt, kicsi babám ♫ ♫ Ne sírj ♫ És akkor kinyitottam a szemem, és láttam, hogy ő is behunyta a szemét. Egy pillanat múlva kinyitotta a szemét, rám nézett és azt mondta, „Olyan, mint a meditáció.” És abban a pillanatban megértettem mindent, amiért Thaiföldre mentem, amit kerestem, már benne volt az éneklésemben – a nyugalom, de éberség, az összpontosítás, de tudatosság, és csak a pillanatban lenni. Amikor a pillanatban vagy, amikor én a pillanatban vagyok, a kifejezés hajója nyitva van. Az érzések szabadon áramolhatnak tőlem hozzád, és vissza. Hihetetlenül mély élmény. Van egy darabja egy zeneszerzőnek, egy John Cage nevű amerikai zeneszerzőnek. A címe „Ária”. Egy csodálatos énekesnek, Cathy Berberian-nek írta. És ami annyira különleges ebben a darabban – ha látják mögöttem – hogy egyáltalán nincsenek hangjegyek. Nincsenek hangok, bé-k, keresztek. De van egy struktúrája, és az énekes ebben a struktúrában teljes szabadsággal rendelkezik, hogy kreatív, spontán lehessen. Például különböző színek vannak, és minden szín másfajta éneklési stílust kap – pop, country és western, opera, jazz – és csak következetesnek kell lenni az adott színnel. Látják, hogy különböző sorok vannak: a saját tempódban és módodban választhatod ki, hogy követed a sort, de tiszteletben kell tartanod, többé-kevésbé. És ezek a kis pontok, ezek azt ábrázolják, hogy ezek a hangok nem énekelve vannak, nem szöveggel fejezik ki a hangot. A testet használva – lehet tüsszentés, köhögés, állathangok – (köhögés) pontosan – taps, bármi. És különböző szövegek vannak. Van örmény, orosz, francia, angol, olasz. Tehát ebben a struktúrában szabadak vagyunk. Számomra ez egy óda a hanghoz, mert misztikus – ahogy láthatjuk – elég spontán, és ősi. Szeretném megosztani Önökkel ezt a darabot. "Ária" John Cage-től. (Ének) ♫ Nincs más mód ♫ ♫ A térben, szóval segítsen ♫ (Ének) ♫ Megkapni a gyümölcsöket ♫ (Ének) (Taps)