Gyakran mondják, hogy bár
sokszor háborúban állunk,

mégis mindannyian
ugyanazt a vért ontjuk.

Szép gondolat,
de nem teljesen pontos.

Valójában vérünk
különböző típusokba sorolható.

Vörösvértestjeink hemoglobin nevű
fehérjét tartalmaznak,

amely megköti az oxigént,

így tudják azt a sejtek
a testen belül szállítani.

Ám a sejt membránjának külsején

van egy másik komplex fehérje is.

Ezek, az antigéneknek nevezett fehérjék
kommunikálnak a fehér vérsejtekkel,

az immunsejtekkel, amelyek
fertőzésekkel szemben védekeznek.

Az antigének olyan azonosító jelek,
amelyek segítik,

hogy az immunrendszer felismerje
a test saját sejtjeit,

ne kezelje őket idegenként,
és ne támadja meg őket.

A két fő antigén típus, 
A és B határozza meg a vércsoportunkat.

De hogyan lesz a két antigénből
négyféle vércsoport?

Hát úgy, hogy az antigéneket
három különböző allél,

azaz génváltozat határozza meg.

Míg az A és B allél
az A és B antigéneket kódolja,

addig a 0 egyiket sem.

Mivel mindkét szülőnktől öröklünk
minden génből egy kópiát,

minden személy két allélt hordoz,
ami a vércsoportját meghatározza.

Ha ezek különbözőek,
akkor az egyik elnyomja a másikat,

egymáshoz viszonyított
dominanciájuktól függően.

Vércsoport esetében az A és B is domináns,
míg a 0-ás recesszív.

Így az A+A A típusú vércsoportot, míg a 
B+B B típusú vércsoportot eredményez.

Ha mindkettőből egyet öröklünk,

a kodominancia eredményeként
A és B antigén is termelődik,

ami AB vércsoportot jelent.

A 0-ás allél recesszív,

így a két másik elnyomja,

A vagy B vércsoportot eredményezve.

Azonban ha esetleg két 0-ásat öröklünk,

az utasítás alapján A és B antigén nélküli
vörösvértestek képződnek.

E kölcsönhatások alapján,

ha ismerjük mindkét szülő vércsoportját,
megjósolhatjuk

gyerekeik vércsoportjának
előfordulási valószínűségét.

Miért fontos a vércsoport?

Vérátömlesztéskor élet-halál kérdése,

hogy megtaláljuk a megfelelőt.

Ha egy A vércsoportú embernek
B vércsoportú vért adunk, vagy fordítva,

az antitestjeik megtámadják
az ismeretlen antigéneket,

nagy valószínűséggel
a kapott vér alvadását okozva.

Mivel az AB vércsoportú emberek
A és B antigéneket is termelnek,

nem állítanak elő ellenük antitesteket,
mindkettőt biztonságosnak tekintik,

így ők univerzális recipiensek.

Másrészről,

a 0-ás vércsoportú emberek
nem termelnek antigéneket,

így ők univerzális donorok.

Ám emiatt immunrendszerük
olyan antitesteket termel,

amelyek minden más vércsoportot
megtámadnak.

Sajnos a donorok és recipiensek
egyezősége ennél kicsit komplikáltabb,

a további antigén-rendszereknek,

főképp az Rh-faktornak köszönhetően.

Ezt a Rhesus majmokról nevezték el,
melyekben először izolálták.

Az Rh+ és Rh- a D antigén jelenlétére,
vagy hiányára utal

az Rh vércsoport rendszerben.

Ez, bizonyos vérátömlesztések
lehetetlenné tétele mellett,

súlyos komplikációkat okozhat
a terhesség alatt.

Ha egy Rh- anyának Rh+ a gyermeke,

akkor a Rh-antitesteket termel,

amelyek a méhlepényen átjutva
megtámadhatják a magzatot.

Ezt a tünetegyüttest újszülöttkori
hemolitikus betegségnek nevezik.

Néhány kultúra szerint a vércsoport
hatással van a személyiségre,

bár ezt nem igazolják
tudományos tények.

És bár a különböző vércsoportok
előfordulás gyakorisága

a különböző népeknél különböző,

tudósok nem tudják,
ennek mi lehet az oka.

Talán védekezés a vérrel fertőző
betegségek ellen,

vagy véletlenszerű
genetikai sodródás okozza.

Végül, a különböző fajoknak
különböző antigén-csoportjaik vannak.

Valójában a köztünk, majomfélék között,
felelhető négy fő vércsoport

elhanyagolható a kutyákban előforduló
13 típushoz képest.