Szervusztok, nyelvészek!

Üdvözöllek benneteket a mai angol 
nyelvhasználat egyik legnehezebb terepén.

A kérdés az, hogy a „who” (ki, aki) vagy a 
„whom” (kit, akit) szót használjuk-e

egy-egy mondatban vonatkozó névmásként.

Általában a „who” az alanyi,

a „whom” pedig a tárgyas forma.

Azaz, ha olyan valakiről beszélünk,

aki tesz valamit,
akkor a „who”-t használjuk.

Példa: „The spy who loved me” 
(A kém, aki szeretett engem).

Ellentétben azzal, akivel 
csinálnak valamit, a tárggyal.

Példa: „The spy whom I loved”
(A kém, akit szerettem).

Ebben a mondatban a „who” az alany.

Míg ebben a mondatban az „I” az alany.

Itt a „me” a tárgy.

Itt pedig a „whom” a tárgy.

„I loved whom?” (Kit szerettem?)

Ebben a mondatban, 
én vagyok az, aki szeret,

míg ebben a mondatban 
a kém az, aki szeret.

Ez az alapszabály.

Azonban nem tükrözi teljességében,

hogy miképp használjuk egy ideje
a mi kultúránkban

a whom” és a „who” szavakat.

Sok esetben megengedett,

hogy a „who”-t tárgyként használjuk.

Mindjárt megmutatom, hogy mire gondolok.

Ne feledd, hogy az alapszabály 
egyirányú utca.

Mert ahogy a nyelv változik,

a „whom” alak kiszorulóban van.

Szerintem 50 vagy 75 év múlva 
talán már nem is fogjuk használni.

Szomorú ez?

Igen, valamennyire.

Engem elszomorít, hogy a „whoso” (bárki) 
névmást már senki nem használja.

Mint: „whoso pulleth this sword 
from this stone (bárki húzza is ki a kardot e kőből,

is rightwise born king of England”
Anglia királya lesz).

Így már nem beszélünk.

Elavult stílus.

Most „whoso” helyett azt mondjuk,
hogy „whoever”,

és ez így van jól.

Tudjuk, hogy az alapszabály szerint

a „who” az alany,

és a „whom” a tárgy.

Most viszont már a„who” is lehet tárgy.

A „whom” viszont soha nem lehet alany.

Nem szabad elfelejtened,

hogy a „whom” használata nem bővül,

hanem szűkül.

A „who” átveszi 
a „whom” néhány funkcióját.

Térjünk vissza a kém példájához!

Itt van tehát négy lehetőség, ugye?

„The spy who loved me”,

„the spy whom loved me”,

„the spy who I loved”,

és „the spy whom I loved”.

Ezek közül csak ez az egy helytelen.

Mert a „whom” szót
alanyként próbáljuk használni.

Ebben: „the spy who I loved”

a „who” ugyan tárgy,

de a mai nyelvtan nem 
hivatalos szabályai szerint

mégis rendben van.

Mindkét változat jó.

Az egyetlen, amelyik 
nem jó, az itt van.

„The spy whom loved me.”

Mert ez a nyelvtani változás 
egyirányú,

tehát a „whom” szót ritkábban használjuk.

A „whom” eredeti szerepe tehát nem bővül.

A „who” szerepe igen.

Ha legközelebb elbizonytalanodsz,
hogy mi a teendő,

a „who are you talking to”
mondat esetében,

„who” vagy „whom” legyen-e a névmás,

ez inkább stílus,
mint nyelvhelyesség kérdése.

Mert mindkét változat
egyformán érthető.

Ha tényleg nagyon
szabálykövetők akarnánk lenni,

azt mondanánk: 
„whom are you talking to”,

vagy „you are talking to whom”,

mert a whom a „to” elöljárószó tárgya.

A kifejezés a „to whom”, tehát
a tárgyas formát használnánk.

Viszont amikor
ezt a két szót szétválasztjuk,

és a „to” hátulra kerül,

a whom kérdő névmás pedig előre,

az „m” egyszerűen kiesik.

A „whom” formát inkább akkor használjuk,

amikor közvetlenül előtte 
áll egy elöljárószó.

Más esetben viszont valószínűleg
a „who”-t használjuk.

Ezért mondhatjuk nyugodtan, hogy:

„who are you talking to”.

Nem igazán szabályos,

de már olyan régóta használjuk,
hogy teljesen elfogadott.

A „you are talking to who”

már választékosabb szerkezet,

ezért valószínűleg
a „whom” formát választanánk.

Nem túl gyakran mondjuk,
hogy „talking to who”.

A szabályszegés ingoványában viszont

egy szigorú nyelvtani szabályra 
mindenképpen oda kell figyelni.

A „whom” sosem lehet alany.

A névmások között
a whom szerepe csökken,

nem pedig nő.

A who egyre inkább átveszi 
a whom helyét.

És mivel a who az alany,

a whom nem lép a helyébe.

A „whom” tárgy szerepű névmás,

és akkor használjuk,
amikor kedvünk van hozzá.

Bármit megtanulhatsz.

Vége.