Szervusztok, nyelvészek!

Üdvözöllek benneteket a mai angol 
nyelvhasználat egyik legnehezebb terepén.

A kérdés az, hogy a„who” (ki, aki) vagy a 
„whom” (kit, akit) szót használjuk-e

egy mondatban vonatkozó névmásként.

Általában a „who” az alanyi,

a „whom” pedig a tárgyas forma.

Azaz, ha olyan valakiről beszélünk,

aki tesz valamit,
akkor a „who”-t használjuk.

Példa: „the spy who loved me” 
(a kém, aki szeretett engem).

Ellentétben azzal, akivel 
csinálnak valamit, a tárggyal.

Példa: „the spy whom I loved”
(a kém, akit szerettem).

Mivel ebben a mondatban
a „who” az alany.

Míg ebben a mondatban „I” az alany.

Itt a „me” a tárgy.

Itt pedig a „whom” a tárgy.

„I loved whom?”(Kit szerettem?)

Ebben a mondatban, 
én vagyok az, aki szeret.

Míg ebben a mondatban a kém
az, aki szeret.

Ez az alapszabály.

Azonban nem tükrözi teljességében,

hogy miképp használjuk és használtuk
a mi kultúránkban

a whom” és a „who” szavakat.

Sok esetben megengedett,

hogy a „who”-t tárgyként használjuk.

Mindjárt megmutatom, hogy mire gondolok.

Ne feledd, 
hogy az alapszabály egyirányú utca.

Mert ahogy a nyelv változik,

a „whom” alak kiszorulóban van.

Szerintem 50 vagy 75 év múlva 
talán már nem is használjuk.

Szomorú ez?

Igen, valamennyire.

Engem elszomorít, hogy a „whoso” (bárki) 
névmást már senki nem használja.

Mint: „whoso pulleth this sword from this stone”
(bárki húzza ki a kardot ebből a kőből,

„is rightwise born king of England”
(Anglia királya lesz).

Így már nem beszélünk.

Elavult stílus.

Most „whoso”helyett azt mondjuk,
hogy „whoever”,

és ez így van jól.

Tudjuk, hogy az alapszabály szerint

a „who” az alany,

és a „whom” a tárgy.

Most viszont már a„who” is lehet tárgy.

A „whom” viszont soha nem lehet alany.

Nem szabad elfelejtened,

hogy a „whom” használata nem bővül,

hanem szűkül.

A „who” átveszi 
a „whom” néhány funkcióját.

Térjünk vissza a kém példájához!

Itt van tehát négy lehetőség, ugye?

„The spy who loved me”,

„the spy whom loved me”,

„the spy who I loved”,

és „the spy whom I loved”.

Ezek közül csak ez az egy helytelen.

Mert a „whom” szót
alanyként próbáljuk használni.

Ebben: „the spy who I loved”

a „who” ugyan tárgy,

de a mai nyelvtan nem 
hivatalos szabályai szerint

mégis rendben van.

Mindkét változat jó.

Az egyetlen, amelyik 
nem jó, az itt van.

„The spy whom loved me.”

Mert ez a nyelvtani változás 
egyirányú,

tehát a „whom” szót ritkábban használjuk.

A „whom” eredeti szerepe tehát nem bővül.

A „who” szerepe igen.

Ha legközelebb elbizonytalanodsz,
hogy mi a teendő,

a „who are you talking to”
mondat esetében,

„who” vagy „whom” legyen-e a névmás,

ez inkább stílus,
mint nyelvhelyesség kérdése.

Mert mindkét változat
egyformán érthető.

Ha tényleg nagyon
szabálykövetők akarunk lenni,

azt mondanánk: 
„whom are you talking to”,

vagy „you are talking to whom”,

mert a whom a „to” 
elöljárószó tárgya.

A kifejezés a „to whom”, tehát
a tárgyas formát használnánk.

Viszont amikor
ezt a két szót szétválasztjuk,

és a „to” hátulra kerül,

a whom kérdő névmás
pedig előre,

az „m” egyszerűen kiesik.

A „whom” formát inkább akkor használjuk,

amikor közvetlenül előtte 
áll egy elöljárószó.

Más esetben viszont valószínűleg
a „who”-t használjuk.

Ezért mondhatjuk nyugodtan, hogy:

„who are you talking to”.

Nem igazán szabályos,

de már olyan régóta használjuk,
hogy teljesen elfogadott.

A „you are talking to who”

már szabályszerűbb szerkezet,

ezért valószínűleg
a „whom” formát választanánk.

Nem túl gyakran mondjuk,
hogy „talking to who”.

A szabályszegés ingoványában viszont

egy szigorú nyelvtani szabályra 
mindenképpen oda kell figyelni.

A „whom” sosem lehet alany.

A whom szerepe a 
névmások között csökken

és nem nő.

A who egyre inkább átveszi 
a whom helyét.

És mivel a who az alany,

a whom nem lép a helyébe.

A „whom” tárgy szerepű névmás,

és akkor használjuk,
amikor kedvünk van hozzá.

Bármit megtanulhatsz.

Vége.