Szervusztok, nyelvészek!
Üdvözöllek benneteket a mai angol
nyelvhasználat egyik legnehezebb terepén.
A kérdés az, hogy a„who” (ki, aki) vagy a
„whom” (kit, akit) szót használjuk-e
egy mondatban vonatkozó névmásként.
Általában a „who” az alanyi,
a „whom” pedig a tárgyas forma.
Azaz, ha olyan valakiről beszélünk,
aki tesz valamit,
akkor a „who”-t használjuk.
Példa: „the spy who loved me”
(a kém, aki szeretett engem).
Ellentétben azzal, akivel
csinálnak valamit, a tárggyal.
Példa: „the spy whom I loved”
(a kém, akit szerettem).
Mivel ebben a mondatban
a „who” az alany.
Míg ebben a mondatban „I” az alany.
Itt a „me” a tárgy.
Itt pedig a „whom” a tárgy.
„I loved whom?”(Kit szerettem?)
Ebben a mondatban,
én vagyok az, aki szeret.
Míg ebben a mondatban a kém
az, aki szeret.
Ez az alapszabály.
Azonban nem tükrözi teljességében,
hogy miképp használjuk és használtuk
a mi kultúránkban
a whom” és a „who” szavakat.
Sok esetben megengedett,
hogy a „who”-t tárgyként használjuk.
Mindjárt megmutatom, hogy mire gondolok.
Ne feledd,
hogy az alapszabály egyirányú utca.
Mert ahogy a nyelv változik,
a „whom” alak kiszorulóban van.
Szerintem 50 vagy 75 év múlva
talán már nem is használjuk.
Szomorú ez?
Igen, valamennyire.
Engem elszomorít, hogy a „whoso” (bárki)
névmást már senki nem használja.
Mint: „whoso pulleth this sword from this stone”
(bárki húzza ki a kardot ebből a kőből,
„is rightwise born king of England”
(Anglia királya lesz).
Így már nem beszélünk.
Elavult stílus.
Most „whoso”helyett azt mondjuk,
hogy „whoever”,
és ez így van jól.
Tudjuk, hogy az alapszabály szerint
a „who” az alany,
és a „whom” a tárgy.
Most viszont már a„who” is lehet tárgy.
A „whom” viszont soha nem lehet alany.
Nem szabad elfelejtened,
hogy a „whom” használata nem bővül,
hanem szűkül.
A „who” átveszi
a „whom” néhány funkcióját.
Térjünk vissza a kém példájához!
Itt van tehát négy lehetőség, ugye?
„The spy who loved me”,
„the spy whom loved me”,
„the spy who I loved”,
és „the spy whom I loved”.
Ezek közül csak ez az egy helytelen.
Mert a „whom” szót
alanyként próbáljuk használni.
Ebben: „the spy who I loved”
a „who” ugyan tárgy,
de a mai nyelvtan nem
hivatalos szabályai szerint
mégis rendben van.
Mindkét változat jó.
Az egyetlen, amelyik
nem jó, az itt van.
„The spy whom loved me.”
Mert ez a nyelvtani változás
egyirányú,
tehát a „whom” szót ritkábban használjuk.
A „whom” eredeti szerepe tehát nem bővül.
A „who” szerepe igen.
Ha legközelebb elbizonytalanodsz,
hogy mi a teendő,
a „who are you talking to”
mondat esetében,
„who” vagy „whom” legyen-e a névmás,
ez inkább stílus,
mint nyelvhelyesség kérdése.
Mert mindkét változat
egyformán érthető.
Ha tényleg nagyon
szabálykövetők akarunk lenni,
azt mondanánk:
„whom are you talking to”,
vagy „you are talking to whom”,
mert a whom a „to”
elöljárószó tárgya.
A kifejezés a „to whom”, tehát
a tárgyas formát használnánk.
Viszont amikor
ezt a két szót szétválasztjuk,
és a „to” hátulra kerül,
a whom kérdő névmás
pedig előre,
az „m” egyszerűen kiesik.
A „whom” formát inkább akkor használjuk,
amikor közvetlenül előtte
áll egy elöljárószó.
Más esetben viszont valószínűleg
a „who”-t használjuk.
Ezért mondhatjuk nyugodtan, hogy:
„who are you talking to”.
Nem igazán szabályos,
de már olyan régóta használjuk,
hogy teljesen elfogadott.
A „you are talking to who”
már szabályszerűbb szerkezet,
ezért valószínűleg
a „whom” formát választanánk.
Nem túl gyakran mondjuk,
hogy „talking to who”.
A szabályszegés ingoványában viszont
egy szigorú nyelvtani szabályra
mindenképpen oda kell figyelni.
A „whom” sosem lehet alany.
A whom szerepe a
névmások között csökken
és nem nő.
A who egyre inkább átveszi
a whom helyét.
És mivel a who az alany,
a whom nem lép a helyébe.
A „whom” tárgy szerepű névmás,
és akkor használjuk,
amikor kedvünk van hozzá.
Bármit megtanulhatsz.
Vége.