Szia, Valerie Lapointe vagyok, egy sztoriíró a Pixarnál. Én foglak kalauzolni a történet mesélésről szóló első leckében, amit azért készítettünk, hogy bemutassuk neked, hogyan is mondunk el történeteket a Pixarnál. Az elkövetkező 6 leckében lehetőséged lesz saját történeteket gyártani, és végigmehetsz majd egy alapötletből kiindulva egy valódi storyboardig, amilyeneket mi használunk itt a Pixarnál. Valamennyi lecke bemutat majd sztoriírókat, akik mesélnek a történet fejlesztés folyamatáról. Domee Shi vagyok, sztoriíró. Hello, Sanjay Patel vagyok, animátor és storyboard (képes forgatókönyv) rajzoló. Kristen Lester vagyok, storyboard rajzoló. Hello, Mark Andrews vagyok, a Pixar Animációs Stúdió egyik igazgatója. Ennek a videónak az a célja, hogy emlékeztessen arra, hogy te magad is már egy történetmesélő vagy. Olyasmi ez, amit természetesen csinálunk már gyerekkorunktól kezdve. Indításként hallgassuk meg, hogy Pixaros sztoriírók hogyan kezdték elmesélni a saját történeteiket. A játszótéren vagy az udvaron kitalálunk meséket, egész világokat építünk fel. Én már akkortól fogva elkezdtem rajzolni saját képregényeket és betegnek tettettem magam, hogy otthon maradhassak az iskolából és rajzolhassam a képregényeimet és bemutathassam a történeteimet. Azt csináltam, hogy mondjuk vettem Bettyt és Veronicat egy képregényből átmásoltam és felöltöztettem őket és úgy hívtam őket, hogy Betty és Veronica Divatja. Valahol anyukám pincéjében megvan még ez az ezer és ezer rajz Bettyről és Veronicaról. Azok a poszter készítési feladatok, amiket a művészet tanáromtól kaptam középiskolában, sőt már korábban is, mindig olyan témáról szóltak, amik az amerikai történelmet érintették, tehát az ötlet, hogy a házi feladatokban valahogy az amerikai történelmet vizuálisan jelenítsem meg, ez volt az első kísérlet, hogy egyetlen képben elmeséljek egy történetet. Már amikor egészen kicsi voltam, elkezdtem rajzolni és megmutogattam embereknek, és hatott rájuk, tetszett nekik. És mivel imádom, ha reakciót váltok ki emberekből azzal, hogy dolgokat rajzolok, történeteket mesélek el és egyre több hatást akartam kelteni, egyre többet és többet rajzoltam. Meg kell mondanom, hogy ahogy felnőttem, úgy éreztem, hogy egyáltalán nincsenek ötleteim, minden eredetiséget nélkülöző vagyok és azt képzeltem, hogy minden művésznek tengernyi ötlete van, végtelen mennyiségű ötlet és nekem meg semmi. Így a legtöbb történetemet és ötletemet a saját életemből vettem. Egy csomó mindenre gondolok, ami történt velem, például mikor voltam utoljára boldog? Mikor éreztem magam igazán szomorúnak? Mikor sírtam utoljára vagy voltam szörnyen dühös? A legtöbb történetem a saját tapasztalataimból indul és azt hiszem van egy próbakő, amit nagyon fontos hogy megtaláljon a történet mesélő, mert ettől válik őszintévé. Nem egyszerűen összeszedem az ötleteket és összegyúrom őket és már kész is van a történet. Semmilyen történet sem születik készen. Egy módszer az, hogy hosszan és elmélyülten gondolok egy tapasztalatomra és pillanatokra az életemben, amelyekre úgy tekinthetek, mint egyféle revelávióra. Valamiféle betekintést nyertem vagy megtanultam valamit, amiről úgy érzem, hogy nagyon fontos megosztanom a világgal. Én azt hiszem, hogy ezek azok a történetek, amik igazán szórakoztatóak, mert ezek jönnek belülről és a tapasztalataidból. Senki másnak nem lehet pont ugyanaz az intuíciója, mint neked, hiszen nem ugyanazt az életet élték, mint te. Semelyik két ember sem tapasztalhatja meg az életét ugyanúgy, szóval két ember nem fog ugyanúgy elmondani egy történetet. Úgy gondolj erre, mint egy szupererőre, amellyel mindannyian rendelkezünk. a te egyedi perspektívádra. Csak te látod így a világot. Most azt szeretném, ha felidéznéd egy emlékedet. Lehet ez a legkínosabb emléked, egy rémisztő emlék vagy egy pillanat, amikor nagyon meglepődtél. Bármi olyan emlék, amire élénken emlékszel. Ebben az első gyakorlatban lehetőséged lesz különböző módokon kifejezni ezt az emléket.