Szia, Valerie Lapointe vagyok, egy sztoriíró a Pixarnál.
Én foglak kalauzolni a történet mesélésről szóló
első leckében, amit azért készítettünk, hogy bemutassuk neked,
hogyan is mondunk el történeteket a Pixarnál.
Az elkövetkező 6 leckében
lehetőséged lesz saját történeteket gyártani,
és végigmehetsz majd egy alapötletből kiindulva
egy valódi storyboardig, amilyeneket mi használunk itt a Pixarnál.
Valamennyi lecke bemutat majd sztoriírókat,
akik mesélnek a történet fejlesztés folyamatáról.
Domee Shi vagyok, sztoriíró.
Hello, Sanjay Patel vagyok,.
animátor és sztoriboard író.
Kristen Lester vagyok,
sztoriboard író.
Hello, Mark Andrews vagyok,
a Pixar Animációs Stúdió igazgatója.
Ennek a videónak az a célja, hogy emlékeztessen arra,
hogy te magad is már egy történetmesélő vagy.
Olyasmi ez, amit természetesen csinálunk
már gyerekkorunktól kezdve.
Indításként hallgassuk meg,
hogy Pixaros sztoriírók
hogyan kezdték elmesélni a saját történeteiket.
A játszótéren vagy az udvaron
kitalálunk meséket,
egész világokat építünk fel.
Én már akkortól fogva elkezdtem rajzolni saját képregényeket
és betegnek tettettem magam, hogy otthon maradhassak az iskolából
és rajzolhassam a képregényeimet és bemutathassam a történeteimet.
Azt csináltam, hogy mondjuk vettem
Bettyt és Veronicat egy képregényből
átmásoltam
és felöltöztettem őket és úgy hívtam őket, hogy
Betty és Veronica Divatja.
Valahol anyukám pincéjében
megvan még ez az ezer és ezer
rajz Bettyről és Veronicaról.
Azok a poszter készítési feladatok,
amiket a művészet tanáromtól kaptam középiskolában,
sőt már korábban is,
mindig olyan témáról szóltak,
amik az amerikai történelmet érintették, tehát az ötlet,
hogy a házi feladatokban valahogy
az amerikai történelmet vizuálisan jelenítsem meg,
ez volt az első kísérlet,
hogy egyetlen képben elmeséljek egy történetet.
Már amikor egészen kicsi voltam, elkezdtem rajzolni
és megmutogattam embereknek,
és hatott rájuk, tetszett nekik.
És mivel imádom, ha reakciót váltok ki emberekből azzal,
hogy dolgokat rajzolok, történeteket mesélek el
és egyre több hatást akartam kelteni,
egyre többet és többet rajzoltam.
Meg kell mondanom, hogy ahogy felnőttem, úgy éreztem,
hogy egyáltalán nincsenek ötleteim, minden
eredetiséget nélkülöző vagyok és azt képzeltem, hogy minden művésznek
tengernyi ötlete van,
végtelen mennyiségű ötlet és nekem meg semmi.
Így a legtöbb történetemet és ötletemet a saját életemből vettem.
Egy csomó mindenre gondolok, ami történt velem,
például mikor voltam utoljára boldog?
Mikor éreztem magam igazán szomorúnak?
Mikor sírtam utoljára vagy voltam szörnyen dühös?
A legtöbb történetem a saját
tapasztalataimból indul és azt hiszem
van egy próbakő, amit nagyon fontos
hogy megtaláljon a történet mesélő, mert ettől válik őszintévé.
Nem egyszerűen összeszedem az ötleteket
és összegyúrom őket és már kész is van a történet.
Semmilyen történet sem születik készen.
Egy módszer az, hogy hosszan és elmélyülten
gondolok egy tapasztalatomra
és pillanatokra az életemben, amelyekre
úgy tekinthetek, mint egyféle revelávióra.
Valamiféle betekintést nyertem
vagy megtanultam valamit, amiről úgy érzem, hogy
nagyon fontos megosztanom a világgal.
Én azt hiszem, hogy ezek azok a történetek,
amik igazán szórakoztatóak,
mert ezek jönnek belülről és a tapasztalataidból.
Senki másnak nem lehet pont ugyanaz az intuíciója,
mint neked, hiszen nem ugyanazt az életet élték, mint te.
Semelyik két ember sem tapasztalhatja meg az életét ugyanúgy,
szóval két ember nem fog ugyanúgy elmondani egy történetet.
Úgy gondolj erre, mint egy szupererőre, amellyel mindannyian rendelkezünk.
a te egyedi perspektívádra.
Csak te látod így a világot.
Most azt szeretném, ha felidéznéd egy emlékedet.
Lehet ez a legkínosabb emléked,
egy rémisztő emlék vagy egy pillanat, amikor nagyon meglepődtél.
Bármi olyan emlék, amire élénken emlékszel.
Ebben az első gyakorlatban lehetőséged lesz
különböző módokon kifejezni ezt az emléket.