Szia, Valerie Lapointe vagyok, rajzoló a Pixarnál. Én foglak kalauzolni a történetmesélésről szóló első leckében, amit azért készítettünk, hogy bemutassuk neked, hogyan is mondunk el történeteket a Pixarnál. Az elkövetkező hat leckében lehetőséged lesz saját történeteket gyártani, és egy alapötletből kiindulva egy olyan valódi képes forgatókönyvig fogsz eljutni, mint amilyeneket mi használunk itt a Pixarnál. Mindegyik lecke bemutat majd rajzolókat, akik mesélnek a történetfejlesztés folyamatáról. Domee Shi vagyok, rajzoló. Hello, Sanjay Patel vagyok, animátor és storyboard- (képesforgatókönyv-) rajzoló. Kristen Lester vagyok, storyboard rajzoló. Hello, Mark Andrews vagyok, a Pixar Animációs Stúdió egyik igazgatója. Ennek a videónak az a célja, hogy emlékeztessen arra, hogy te magad is már történetmesélő vagy. Olyasmi ez, amit természetesen csinálunk már gyerekkorunktól kezdve. Indításként hallgassuk meg, hogy Pixaros művészek hogyan kezdték elmesélni a saját történeteiket. „Hogyan kezdtél történeteket mesélni?” A játszótéren vagy az udvaron találjuk ki a meséket, egész világokat építünk fel. Én már akkortól fogva elkezdtem rajzolni saját képregényeket, és betegnek tettettem magam, hogy otthon maradhassak az iskolából és rajzolhassam a képregényeimet és kitalálhassam a történeteimet. Azt csináltam, hogy mondjuk vettem Bettyt és Veronicat egy képregényből, átmásoltam és felöltöztettem őket és úgy hívtam őket, hogy Betty és Veronica Divatja. Valahol anyukám pincéjében megvan még ez az ezer és ezer rajz Bettyről és Veronicaról. Azok a poszterkészítési feladatok, amiket a művészet tanáromtól kaptam középiskolában, sőt már korábban is, mindig olyan témáról szóltak, amik az amerikai történelmet érintették, tehát az az ötlet, hogy a házi feladatokban valahogy az amerikai történelmet vizuálisan jelenítsem meg, volt az első kísérletem arra, hogy egyetlen képben elmeséljek egy történetet. Már amikor egészen kicsi voltam, elkezdtem rajzolni és megmutogattam másoknak, és hatott rájuk, tetszett nekik. És mivel imádom, ha reakciót váltok ki emberekből azzal, hogy dolgokat rajzolok, történeteket mesélek el, és mivel egyre több hatást akartam kelteni, így egyre többet és többet rajzoltam. „Honnan veszed az ötleteidet?” Meg kell vallanom, hogy ahogy felnőttem, úgy éreztem, hogy egyáltalán nincsenek ötleteim, minden eredetiséget nélkülöző vagyok, és azt képzeltem, hogy minden művésznek tengernyi ötlete kell, hogy legyen, végtelen mennyiségű ötlete, és nekem meg semmi nincs. A legtöbb történetemet és ötletemet a saját életemből veszem. Egy csomó mindenre gondolok, ami történt velem, például mikor voltam utoljára boldog? Mikor éreztem magam igazán szomorúnak? Mikor sírtam utoljára vagy voltam szörnyen dühös? A legtöbb történetem a saját tapasztalatomból származik, és azt hiszem, van egy próbakő, amit nagyon fontos, hogy megtaláljon a történetmesélő, mert ettől válik őszintévé. Nem egyszerűen összeszedem az ötleteket és összegyúrom őket és már kész is van a történet. Semmilyen történet sem születik készen. Az egyik módszer az, hogy hosszan és elmélyülten gondolok egy tapasztalatomra és pillanatokra az életemben, amelyekre úgy tekinthetek, mint egyféle revelációra. Valamiféle betekintést nyertem vagy megtanultam valamit, amiről úgy érzem, hogy nagyon fontos megosztanom a világgal. Én azt hiszem, hogy ezek azok a történetek, amik igazán élvezhetőek, mert ezek jönnek belülről és a tapasztalataidból. Senki másnak nem lehet pont ugyanaz a meglátása mint neked, hiszen nem ugyanazt az életet élték, mint te. Semelyik két ember sem tapasztalhatja meg az életét ugyanúgy, így két ember sem fog ugyanúgy elmondani egy történetet. Úgy gondolj erre, mint egy szupererőre, amellyel mindannyian rendelkezünk. A te egyedi perspektívádra. Csak te látod így a világot. Most azt szeretném, ha felidéznéd egy emlékedet. Lehet ez a legkínosabb emléked, egy rémisztő emlék vagy egy pillanat, amikor nagyon meglepődtél. Bármi olyan emlék, amire élénken emlékszel. Az első feladatban lehetőséged lesz különböző módokon kifejezni ezt az emléket.