A DNS szerkezetének felfedezése

a múlt század, sőt tulajdonképpen 
a történelem egyik legfontosabb

tudományos eredménye volt.

A híres kettős spirál, azaz inkább hélix 
szinte rokon értelmű Watson és Crick,

a felfedezéséért Nobel-díjjal jutalmazott 
tudósok közül kettőnek a nevével.

Van azonban egy másik név is,
talán ismerik:

Rosalind Franklin.

Azt hallhatták: Watson és Crick pompás 
ötletét az ő adatai támasztották alá,

vagy hogy ő egy egyszerűen öltözött, 
harcias tudós volt,

ahogy Watson "A kettős spirál" című 
könyvében jellemezte.

De hála Franklin életrajzíróinak,

akik az életét kutatták és sok, 
hozzá közel álló emberrel beszéltek,

ma már tudjuk, hogy ez az értékelés 
messze nem igaz,

és hogy tudományos munkásságát 
mérhetetlenül háttérbe szorították.

Halljuk a valódi történet.

Rosalind Elsie Franklin Londonban 
született 1920-ban.

Serdülőkora óta tudós akart lenni,

de ez akkoriban nem volt megszokott 
vagy könnyű karrier lányok számára.

Ő mégis kiváló volt 
a tudományos tárgyakban.

Kémiai tanulmányaihoz 
ösztöndíjat nyert Cambridge-be,

ahol doktori végzettséget szerzett,

majd később a szén szerkezetével 
kapcsolatban végzett kutatásokat.

Ezek alapján a britek jobb gázmaszkokat
fejlesztettek ki a II. világháborúban.

1951-ben csatlakozott 
a King's College-hoz,

hogy röntgentechnikával tanulmányozza 
a DNS szerkezetét;

akkor ez volt a tudomány egyik 
legdivatosabb témája.

Franklin feljavította a röntgenlabort,
és munkához látott:

nagy energiájú röntgensugarakat irányított
az apró, nedves DNS-kristályokra.

Akkoriban a tudományos társadalom 
nem volt túl barátságos a nőkkel,

és Franklin elszigetelődött a kollégáitól.

Összeveszett Maurice Wilkinsszel,

laborbeli kollégájával, aki azt hitte, 
Franklint az ő asszisztensének vették fel.

De Franklin folytatta a munkát,

és 1952-ben elkészítette az 51. számú 
fényképet, a DNS leghíresebb röntgenképét.

Csupán a kép elkészítése száz órába telt,

az elemzéséhez szükséges számítások 
egy évig tartottak.

Eközben James Watson amerikai biológus

és Francis Crick brit fizikus

szintén a DNS szerkezetének 
felderítésén dolgoztak.

Franklin tudta nélkül

Wilkins elvette az 51. sz. fényképet, 
és megmutatta Watsonnak és Cricknek.

Ők ahelyett, hogy kiszámolták volna 
minden egyes atom pontos helyzetét,

gyorsan kielemezték Franklin adatait,

és felhasználták arra, hogy megépítsenek 
néhány lehetséges szerkezetet.

Végül elérkeztek az igazihoz.

A DNS két, ellentétes irányban
tekeredő hélixből áll,

középen létrafokokhoz hasonló
bázisok találhatók.

Watson és Crick 1953 áprilisában 
tették közzé a modellt.

Közben Franklin befejezte a számításokat,

ugyanerre a következtetésre jutott,

és benyújtotta a kéziratát.

A folyóirat együtt jelentette meg 
a két kéziratot,

de Franklinét tette a végére,

s ezért úgy tűnt, mintha az ő kísérletei 
csak megerősítenék Watsonék felfedezését,

nem pedig inspirálták.

De Franklin már abbahagyta 
a DNS-sel végzett munkát,

és 1958-ban meghalt rákban;

sosem tudta meg, hogy Watson és Crick 
látták a fényképeit.

Watson, Crick és Wilkins Nobel-díjat 
kapott 1962-ben

a DNS-sel kapcsolatos munkáért.

Gyakran mondják, hogy Franklint 
Nobel-díjjal kellett volna jutalmazni,

még akkor is, ha csak posztumusz 
kaphatná meg.

Voltaképpen kétszer nyerhette volna el.

A vírusszerkezetet érintő munkája alapján
egy kollégája 1982-ben kapott Nobel-díjat.

Ideje elmondani egy bátor, a tudományban
dúló szexizmus ellen küzdő nő történetét,

akinek munkája megújította a biológiát, 
az orvostudományt és a mezőgazdaságot.

Ideje, hogy tisztelettel adózzunk 
Rosalind Elsie Franklin,

a kettős spirál el nem ismert anyja előtt.