Az ehhez hasonló közvetítések mind adományból jöhetnek létre

Kérlek ha teheted, adományoddal támogasd a
http://pvom.org oldalon

Tisztelettel Thay, Sakya Chan Khong iránt,

s tisztelettel az összes ősnek,
akik a generációk során tanítottak.

Drága közösség!

Ma augusztus hetedike van, a 2016-os évben,

A Wake up Earth! (Ébredj Fel Föld!) elvonulásunkon vagyunk.

A Still Water (Mozdulatlan Víz) meditáció teremben, Upper Hamletben.

Igazi Odaadás (True Dedication) nővérnek neveznek,

s nem-én elemekből állok.

Szóval nem igazán "én" ülök itt ma,

hanem mindazok az elemek, amelyek alkotnak.

Beleértve csodálatos szanghánkat,

dharmatestvéreimet , tanárunkat,

s beleértve szüleimet, édesanyámat és édesapámat.

Angliából jöttem, s mikor a szanghának módjában állt

meglátogatni a szüleimet Angliában,

sok testvérem mondta ezután, hogy

"Áh...!

"Már értem ..."

Most már értem, miért vagy olyan, amilyen!"

Az édesanyánkból és az édesapánkból jöttünk létre.

Sokunknak van az a gyönyörű törekvése, hogy

saját életünk alatt átalakítsuk, meggyógyítsuk

és rendbehozzuk szüleink néhány gyengeségét.

A saját tapasztalatom az volt,

hogy nem töltöttem elég időt

az előnyös tulajdonságaik megbecsülésével.

Édesanyánk és édesapánk rengeteg

csodálatos tulajdonságot továbbított nekünk.

Azért ülhetek itt, mert édesapám bátorságot
adott tovább nekem.

S ahogy lélegeztem

a szívem dobogott és a lélegzetem nagyon rövid volt.

Van egy gyakorlatunk,

hogy lélegezzünk gyakran édesapánk tüdejével.

Thay meghív ennek a gyakorlására minket.

Ahogy ülve meditálunk
"Édesapám tüdejével lélegzem...

"...Édesapám hátával ülök..."

De az édesapám rövideket lélegzik.

Szóval ma reggel édesanyám tüdejével lélegeztem.

Édesanyámnak nagyon nagy a tüdeje,
ez sokat segít nekem.

Ugyanakkor itt vagyok a ma reggeli
napsütés energiájával is.

A csodálatos étellel amelyet ettünk,
s amelyet oly sokan készítettünk.

Szóval mi kölcsönösen áthatjuk egymást,
én kölcsönösen létezem mindannyiótokban.

Ti pedig mindannyian kölcsönösen egymást áthatva léteztek velem és minden mással a világegyetemben.

Thay-nak van egy gyönyörű sora amit nagyon
kedvelek.

Azt mondja:

"Nem létezhetsz egyedül egymagadban...

...az egész világegyetemmel kölcsönösen egymást
áthatva kell léteznetek..."

"Egymást kölcsönösen áthatva léteztek
az egész világegyetemmel.

Thay gyakran mutat a virágra az emelvényen

és azt mondja:
"Minden virág nem-virág elemekből épül fel."

Meg kell vallanom, az első reakcióm:

"Dehát én nem vagyok virág!"

De továbbra is igaz, hogy nem-én elemekből
épülünk fel.

Ez pedig a jó hír.

Ez egy gyönyörűség, egy öröm,

S ez valami amit felfedezhetünk
és megérinthetünk minden nap.

Nagyon megérintett, amikor Thay-tól
azt hallottam:

"Mindannyiunknak szükségünk van
spirituális dimenzióra az életünkben."

S ezt hallva azt gondoltam:

"Igen. Szomjazom egy spirituális dimenzióra az
életemben."

"A lelkem szomjas."

Az életünkben itt egy ilyen gyakorlóközpontban,
mint Plum Village,

oly sok lehetőségünk van, hogy életben tartsuk
az életünk spirituális dimenzióját.

Táplálva és összekapcsolódva.

Meditációs verseink vannak, amelyeket
a nap folyamán használunk.

Amikor folyó vizet érintünk,
talán hogy igyunk,

vagy azért nyitjuk ki a csapot,
hogy megmossuk az arcunkat,

s mi elmélkedünk/szemlélődünk
a vízzel kapcsolatban.

S van egy gyönyörű versünk

"A víz magas hegyek forrásaiból fakad

A víz a Föld mélyén folyik

Csodálatos módon
hozzánk érkezik a víz

s minden életet fenntart.

Hálám színültig van tele."

Tehát megvannak az egyszerű
cselekvések, hogy vizet szolgáljunk fel,

hogy vizet merítsünk,

de valami módon mélyen betekintünk s
tudatos jelenlétünkkkel

összekapcsoljuk magunkat a víz igaz természetével.

A hegyekből érkezett,

az óceánokból érkezett,

most pedig a részünkké válik.

Amikor egy irodában dolgoztam,

a vízhűtő berendezésnél mondtam
el ezt a verset.

A 6. emeleten voltam

London központjában

s úgy éreztem az egész világegyetemhez
kapcsolódom.

Lehetett egy varázslatos percem.

Senki sem tudta, hogy ezt teszem.

Egy varázslatos perc, ahogy a vizemet iszom.

Amikor zuhanyozunk, megkérdezhetjük
magunktól:

Kinek a teste ez?

Honnan érkezett?

Mi volt az anyaméhe, az eredeti méh,
amely ezt a testet alkotta?

Generációról generációra adták át,

és sosem hűlt ki.

Angol vagyok és szeretek teát inni.

Szóval kitaláltam egy verset a
vízforraláshoz.

Gyakran, amikor nehéz pillanatunk van,

kulturálisan feltesszük a vizet forrni a
kannában.

Ez az első reakciónk :)

Szóval az, hogy a kanna víz felforralása számomra a spiritualitással való kapcsolódás pillanata lett, gazdagította az életemet.

Amikor egy ilyen verset írunk, rátekintünk
az összes egymástól különböző elemre

amelyek összeérnek az élet csodájában,
hogy bennünket támogassanak.

Szóval ott van a víz;
ott van az energia az elektromosságban,

Honnan jött?

S ott vagyok én... és én honnan érkeztem?

Mindannyian kezdet nélküli idő óta utaztunk,

hogy megérkezzünk ebbe a pillanatba,
a pillanatba, amelyben egy csésze teát készítünk.

Szóval mindannyiunkat arra hívom, hogy
megírjuk a saját verseinket.

Válassz egy vagy két dolgot a napodban,

mindennapi cselekvéseket,

melyek szeretnéd, ha spirituális pillanatokká
válnának a számodra a napodban.

Ahol tudatos jelenlét van, ahol mély
belátás van.

Thay azt mondta, hogy bármely cselekedet
amit végzünk, szentté válhat,

ha rendelkezünk a tudatos jelenlét energiájával,
hogy gazdagítsa azt.

Kora reggelenként itt lehetőségünk van, hogy együtt
gyakorolhassuk az ülő meditációt,

s hogy együtt élvezhessük a szépséges sétáló meditációt a reggel csendjében.

Néhány éve az egyik téli elvonuláson

Thay a kunyhójában maradt a domb oldalában.

Azt mondta, hogy azon a reggelen kilépve a kunyhóból
meglátta a csillagokkal megtöltött eget

s ő olyan nagy szeretet érzett a Föld, e bolygó és a gyönyörű világegyetem iránt.

S a követő napon amikor
a Dharma-beszédet adta, azt mondta,

beleszeretett a Földbe.

Felismerte, hogy szerelmes volt a Földbe.

Gyakran megkérdezem magamtól

"Szerelmes vagyok már a Földbe?"

Az élet csodáiról beszélünk

s mikor mélyen betekintek és látom
a földi megnyilvánulások csodálatos változatosságát..

Hány millió vagy milliárd évbe telt, hogy
kifejlődjenek..

egyfajta ámulat van bennem..

S az élet törékenysége és szépsége..

Képezem magam, hogy ezt megbecsüljem
amennyire csak tudom.

De néha ez nem olyan könnyű.

Azt hiszem egy meglehetősen cinikus környezetben
nőttem fel, ami a társadalmamat és a generációmat illeti.

Valahogy egy fa egyszerűen nem tűnt izgalmasnak.

De tanulom, hogy a csodálkozás szemeivel lássak,

s hogy lássam azt a csodát, amit egy fa valójában jelent, vagy egy bogár, vagy bármilyen fajta élőlény.

Vagy akár bármilyen emberi lény is.

Szóval képezem magam,
hogy szerelembe essek a Földdel,

hogy többet tanuljak a Földről.

Thay azt mondta, ha eléggé szeretjük a Földet, tudni fogjuk, hogyan segíthetünk megvédeni a Földet.

S rendelkezünk majd azzal az energiával, ami ahhoz kell, hogy megvédjük a Földet.

Mert a szeretet az energia egy csodálatos forrása.

Fenntart bennünket. Táplál bennünket.

Megtart bennünket boldogan, megtartja az
elménket frissnek és örömtelinek.

Akkor jöttem Plum Village-be amikor majdnem
22 éves voltam,

és rengeteg kérdésem volt.

Épp csak lediplomáztam, és azt éreztem, hogy
az oktatásom átvert.

Azt kérdeztem magamtól:

"Ki vagyok én?"

...és valahogy az egyetemi diplomám, az iskolám
nem mondta meg nekem.

Azt kérdeztem magamtól:

"Mit akarok? Mit akarok úgy igazán az életemben?"

Természetesen feltettem a kérdést:
"...és miért vagyok itt?"

Abban az értelemben,
hogy miért vagyok ezen a bolygón?

Mit kell itt tennem?

Miért vagyok itt?

De a tény az, hogy még nem gyakoroltam
a tudatos jelenlétet,

szóval nem nagyon voltam jelen semmilyen szinten :)

Szóval azt hiszem azt sem mondhatom igazán, hogy
"itt" jelen voltam amikor azt kérdeztem:

"Miért vagyok itt?"

De lassan tanulom, hogyan legyek jelen egyre jobban.

Azt is tudni akartam, mi az amiben megbízhatok?

Mi az amire számíthatok?
Mi az amire támaszkodhatok?

Anyatermészet gyakran mosolyog nekünk.

Általában támaszkodhatunk arra a tényre,
hogy a természet mosolyog ránk.

S különösen a nehéz helyzetekben
- a krízis pillanataiban, a pillanatokban amikor

elárasztottak az érzelmek, tudni akartam
mi az amire támaszkodhatok.

Azt is tudni akartam "Hová megyek?"

úgy mint "Mi az irány?"

Az volt az érzésem, hogy egy futószalagon vagyok

és most ezt a sor vizsgát kell megcsinálnom,

aztán ebbe az iskolába kell menned
és azt a sor vizsgát kell végigcsinálnod

aztán be kell kerülnöd egy egyetemre

és úgy éreztem, mintha kiköptek volna 22 évesen

és a futószalagnak még mindig sok energiája volt

megmondva, hogy "OK, most ezt kell csinálnod,

ilyen fajta karriered kell, hogy legyen;
oda kell menned, tanuld meg ezt."

Azt éreztem, hogy még nem álltam meg,

hogy valóban megkérdezzem magam:

"Hová megyek Én,
és hová akarok menni?"

Ennek az iránynak mennyi része voltam idáig Én,
és mennyi volt ebből minden más ami körülöttem volt és tolt engem ebbe az irányba?

Van egy történetünk a buddhista hagyományban

egy lovon ülő valakiről,

aki rettentő gyorsan vágtat át a kereszteződéseken.

Van ott egy ember, azt mondja:

"Hová mész ilyen gyorsan?"

A lovas azt mondja:

"Én nem tudom, kérdezd a lovat!"

:)

Szóval...egy lovon vagyunk?

Tudjuk, merre megy a lovunk?

Mik az elemek amelyek energiát adtak a lónak?

Mi sürget minket?

Képesek vagyunk már irányítani a lovat?

Mióta Plum Village-be jöttem és itt élek,

megtanultam, hogy eltart egy ideig, amíg megtanulod,
hogyan kell lovagolni.

Némi képzést igényel, de utána meg tudjuk csinálni.
Képesek leszünk uralni a lovat.

Egy másik kérdés ami foglalkoztatott:
"Hogyan tudok segíteni?"

Az volt az érzésem, hogy "Van némi energiám,
és látom, hogy gondok vannak a világban,

s tudni akarom mit tehetek én, hogy segítsek?"

Szóval lassan itt - azt hiszem van egy költő,
aki egyszer azt mondta:

"Megéljük a saját utunkat a válaszokig."

- Rilke - azt hiszem.

Szóval élem az utam, hogy megválaszoljam
ezeket a kérdéseket.

S remélem, hogy mi mindannyian tevékenyen
tudjuk élni az utunkat,

hogy választ adjunk ezekre a kérdésekre.

Néhányan talán tudják közületek,

hogy van egy 5 éves szerzetesi képzésprogramunk Plum Village-ben, és...

ilyen opció nem létezett, amikor engem felszenteltek,

szóval - ahogy tegnap megtanultuk -
nem kellett attól szenvednem,

hogy túl sok választási lehetőségem van.

Egyszerűen csak hoztam egy élethosszig tartó elköteleződést...

:)

De amikor eljött az ötödik év,
- és Thay-nak az volt a meggyőződése, hogy

5 év több, mint elég arra, hogy képes légy rengeteg dolgot megtanulni,

utána pedig kimenni a világba és folytatni a
világi társadalomban tanítóként -

szóval amikor eljutottam az öt évhez,
ellenőriznem kellett a valóságot,

és megkérdeztem magamtól: "Mit tanultam?"

...és ez az amit felfedeztem:

megtanultam,

hogyan kell
enni...

:)

Nehezebb, mint gondolod!

Hogyan figyeljek a testemre?

Hogyan válasszam a megfelelő ételeket?

Hogyan érezzem az összekapcsolódást,
amikor eszem?

Hogyan tápláljam az örömöt a saját magam
és mások számára is az étellel?

Hogyan becsüljem meg az életet
míg eszem?

Hogyan tápláljam az együttérzésem
amíg eszem?

Szóval talán még nem sajátítottam el
teljesen... :)

de érdemi előrehaladást értem el.

Hogyan kell aludni?

Azt hiszem csak azáltal fedeztem fel,
mennyire instabil volt az életem korábban,

hogy megérkeztem a kolostorba és itt éltem,

és úgy képzelem ez a helyzet sokunk számára.

Eleget alszol?

Jó minőségű az alvásod?

Tudod, hogyan készítsd fel magad,
hogy nyugodtan aludj éjjel?

Hogyan ébredj fel anélkül,
hogy fejfájásod lenne?

Hogyan mosolyogj magadra, ahogy reggel
fölébredsz?

Ezen a téren sokat fejlődtem :)

De még nem vagyok mester,

ahogy ezt a nővéreim a múlt héten elmondhatják.

Valamit megtanultam arról is valamilyen módon,

hogyan viseljem gondját a testemnek
és az elmémnek,

hogyan bánjak a testemmel és az elmémmel,

hogyan figyeljek a testemre és az elmémre.

Szóval ez valami, ami az energiával kapcsolatos.
Az élet energia.

Az a ló, amely hajt minket,
az is egyfajta energia.

S megtanultuk - e, hogyan figyeljünk
a mi egyedülálló energiakombinációnkra?

Azért, hogy képesek legyünk uralni őket,
mintha lovagolnánk.

Azért, hogy gyönyörűen, békésen,
boldogan élhessünk, amennyire csak lehetséges.

S ez az amit Thay mondott:

Mi fontosabb annál, mint ismerni önmagunkat,

azt, hogy hogyan hozhatunk létre
boldogságot a mindennapi életünkben,

és hogy hogyan kezeljük a nehézségeket,
szenvedést.

Thay biztosított minket, hogy ez lehetséges.

Meg tudjuk tanulni, hogyan hozzuk
létre a boldogság pillanatait a napunkban,

s azt is megtanulhatjuk, hogyan kezeljük
a szenvedésünket, a nehézségeinket.

Hogyan ne érezzük, hogy elborítanak bennünket,

S hogyan tanuljuk meg, hogy mit
tegyünk a nehéz pillanatokban?

Mikor először ide jöttem, - (majdnem) 22 évesen -
ezek közül egyiket sem tudtam.

Nem tudtam hogyan kell boldogságot létrehozni,

és nem tudtam hogyan kezeljem a szenvedésemet.

S néha a szenvedésünk talán korábbi generációktól
érkezett hozzánk.

Nem pontosan a miénk.

Talán a szomorúság vagy kétségbeesés magja -

- ez az amit felfedeztem -

a kétségbeesésem és szomorúságom magja
továbbítódott hozzám.

Én is hozzáadtam egy szép kis részt,
hogy segítsem a növekedését,

de olyan magokat kaptam a szüleimtől, a nagyszüleimtől, és valószínűleg az ő szüleiktől is, amelyek már erősek voltak

mert még a szüleink sem csak maguk vannak,

ők az ő szüleik is,

s mindannyiunknak van egy kincsestára
az elemekből, melyeket az őseinktől kaptunk,

és tudnunk, hogy mik ezek,
s tudnunk kell

hogyan kezeljük őket.

Legalábbis nekem tudnom kellett mik voltak ezek.
és tudnom kellett, hogyan kezeljem őket.

Szóval így szabadnak érezhettem magam
az életemben

s így megválaszolhattam néhányat
ezekből a kérdésekből.

Azt tanuljuk itt, hogy sok különböző
részből állunk.

Szeretnék valamit a táblára rajzolni, hogy
ezt illusztráljam.

Szóval láthatjuk magunkat
5 különböző folyóként.

Van a mi (fizikai) testünk,

s Thay gyakran kedveli ezt a (Clementine fajta) mandarin szeleteivel felrajzolva megjeleníteni.

Szóval van a mi testünk,

mely számos generációtól örökítődött
tovább hozzánk,

melyet táplálunk mindennel, amit eszünk,

- bárcsak egy 360°-os tábla lenne,
de nem az... :) -

t e s t

A következő szelet:
az érzéseink.

Lehet, hogy a testből érkeznek,
vagy az érzelmeinkből.

Az észleleteink.

Szóval az észleleteink azok,
ahogyan érzékeljük a dolgokat,

ahogyan észleljük a világot,

magunkat,
más embereket,

helyzeteket,

Általánosan
a legtöbbjük hibás.

:)

S azután vannak az elmebeli képződményeink.

Szóval az észleleteink és az érzéseink alapján

előidézünk egy elmeállapotot,
egy elmebeli képződményt.

Lehet ez olyasmi, mint a frusztráció,

vagy düh,

vagy depresszió, szomorúság.

Vagy öröm - néhány pozitívat említve -.
Remény.

Azután van tudatosságunk.

Amely a lényünk alapja.

Szóval, hogy egy kicsit többet osszak meg
a tudatosságról -

a tanítónk szeret egy kört rajzolni...

de én nem vagyok valami jó a
körök rajzolásában...

szóval van egy kis segítségem :)) ...

Azt hiszem ez inkább az angol felmenőimtől jön,
mint a vietnámiaktól...

Szóval a testünk
és az elménk.

Thay gyakran beszél az elme
két szintjéről.

Tehát van az elménk felső része

és egy alsó része

a felső részt elmetudatosságnak hívjuk

és az alsót pedig raktár(tudatosság)nak.

Szóval itt sokat beszélünk
a raktártudatosságról

és ez az ahol az összes mag található

ezek az elemek amelyek hozzánk továbbítódtak

amelyeket hordozunk

és amelyek szunnyadó lehetőségek az életben

Szóval vannak magjaink, mint..

az öröm

és remény,

tudatos jelenlét,

béke,

és még néhány, mint

düh

félelem

aggodalom

bármi más ami eszünkbe jut?

Féltékenység, -nagyon jó.

Szomorúság,

együttérzés,

vágy, sóvárgás.

Néha sóvárgunk ...
ami után általában sóvárgunk azok az érzéki örömök -

de talán a pénz után is sóvárgunk,
a státusz, hírnév, hatalom után.

Sóvárgás. Sóvárgás.

Ez egy picit nagyobb,
mint a többi, ahogy látjátok...

:)

Még valami ezeken kívül?

Kételkedés,

és.. Ó, büszkeség! Csodálatos...

...mekkora az? ... :)

Rendben, és van büszkeségünk.

Szóval rengeteg magunk van

és valamilyen módon a raktártudatunk

egyszerre egyéni és kollektív.

Meg is osztjuk.

Szóval amikor a félelem magja a társadalomban
nagyon erős,

akkor a mi saját félelemmagunk

több helyet fog kapni,
aktívabb lesz.

S hogyha a szüleink egy erős
magot adtak át nekünk itt lent,

akkor talán erősebb lesz, mint más emberekben.

Az elménk információt kap

az érzékelési kapuinktól:

a szemeinktől, a füleinktől, az orrunktól,
a nyelvünktől, és a testünktől

Szóval információ jön be állandóan

tehát amikor egy hírösszefoglalót nézünk,
vagy a rádiót hallgatjuk,

az be fog jönni, és talán
a félelem magját öntözi bennünk.

Vagy a harag magját (öntözi) bennünk.

S az a mag azután feljön, és
megnyilvánul a tudat felső szintjén.

Szóval amikor meg akarjuk tanulni,
hogyan kezeljük az elménket,

tudnunk kell, mit tegyünk, amikor ez 
(a felső szinten való felbukkanás) megtörténik.

Először is tudnunk kell:
"Harag jött föl."

"Félelem jött föl."

"Szomorúság jött föl."

Szóval fel kell ismernünk,
azonosítanunk kell, hogy ez történt.

Ezért van szükségünk a tudatos
jelenlét energiájára.

A tudatos jelenlét segít nekünk,
hogy tudjuk mi történik.

Tehát a tudatos jelenlét energiája
egy másik mag

s ha azt mondjuk, hogy ez a harag magja,
amely feljött,

azt mondhatjuk, a tudatos jelenlét feljön

és átöleli a haragot.

Szóval van egy energiád, amely a harag,

és van a másik energiánk, amely az együttérzésünk.

Azt mondtam együttérzés,
mert a harag ellenszere az együttérzés.

Szóval van a tudatos jelenlét,
mely átöleli a haragot

és ha képesek vagyunk létrehozni
az együttérzés energiáját,

az segíteni fog lehűteni a haragot.

Szóval amit itt tanultam,
az az, hogy legyen egy stratégiám arra,

amikor különféle elmebeli képződmények
jönnek fel, és

hogy tudjam hogyan hívjak bizonyos
magokat, hogy feljöjjenek,

azért, hogy átöleljék azt az egyet, amely megnyilvánult.

Szóval sok különböző magnak 
különböző ellenszerei vannak.

Így ..

azt is mondhatnánk, hogy amikor
nyugtalanság van bennünk,

az ellenszer talán a relaxáció lenne.

Ha nyugtalanságot érzünk,

talán eltölthetnénk 10 vagy 20 percet azzal
hogy relaxálunk.

Ha szomorúságot érzünk,

talán 5 vagy 10 perces fürdőzés
a jelen pillanatban

felfrissít minket, táplálhatjuk
magunkat az élet csodáival.

De ha a szomorúság egy kicsit erősebb,

s a kétségbeesés formáját ölti,

akkor kell, hogy legyen egy még erősebb stratégiánk.

S megtanultam, hogy a kétségbeesés ellenszere-

van egy bódhiszattvánk

aki félelemnélküli és állhatatos-

szóval van a reményünk energiája, s mi félelemnélküliek vagyunk és nem adjuk fel.

Ez az ahogyan kezeljük a kétségbeesésünk magját

Ez az ahogyan én megtanultam, hogyan kezeljem
a kétségbeesésem magját

S rengeteg csodálatos gyakorlatunk van,
hogy a félelemnélküliséget ápoljuk.

Mint az Öt Emlékezés

Tudatában lenni, hogy a természetünkhöz tartozik
megöregedni,

megbetegedni

meghalni
s azoktól elválasztva lenni akiket szeretünk.

Van egy kontemplációnk ezen, mely segít
a félelemnélküliségünket erősíteni.

Elfogadjuk a valóságot és bátorságot és
félelemnélküliséget művelünk.

S néha a magok amelyek feljönnek
nagyon nagyok és túláradóak.

Néhányunknak talán volt ez az élménye.

Még a tudatos jelenlét számára sincs tér (ilyenkor),
hogy közbeavatkozhasson.

Ezek azok a pillanatok amikor

egyfajta "vészhelyzet gyakorlatot" kell alkalmaznunk.

Nekem, az én vészhelyzet gyakorlatom valami,
amit Thay mondott nekünk, hogy csináljuk,

ez pedig a
mély hasi légzés.

Szóval mikor az elménk "féktelen őrült" magot hoz,

le kell jönnünk innen, - ami egy zivatar káoszává vált -

s le kell hoznunk az energiánkat a légzésünkhöz.

Szóval lehozzuk energiánkat a tudatunk felső szintjéről

s egyszerűen csak lélegzünk és bízunk abban,

hogy az idelent lévő jó magoknak lesz némi terük

ami segíti a helyzetre való válaszadást.

Szóval ha szükséges akkor lefekszünk,

kivonjuk magunkat a helyzetből, ami

kiváltotta a haragunkat, vagy szomorúságunkat, vagy
kétségbeesésünket

s a kezünket..azaz én a kezemet a hasamra helyezem,

és az össsszes figyelmemet, a teljes 100%-ot

a hasi terület emelkedésére és süllyedésére fordítom.

Gyakran adom magamnak a kihívást:

végig követnem kell a légzésemet a teljes hosszán,
oda és azután újra vissza.

Szigorúan gondolkodás nélkül!
...

... és ez nem túl egyszerű.

De ha a kezünket a hasunkon tartjuk,

s elbűvöl minket a belégzésünk és a kilégzésünk
megtapasztalása,

azt fedeztem fel, hogy -gyakorlással-
lehetséges tízszer be - és kilélegezni

anélkül, hogy egy árva gondolat megjelenne.

S úgy csinálom, mint a Kígyók és létrák társasjátékban,

tehát ha jön egy gondolatom akkor újra kell kezdenem a számolást 1-től.

Azért kezdtem el ezt csinálni, mert azt gondoltam:

Ha még a légzésemet sem tudom uralni,

ki vagyok én, hogy tudjam,
mit kell tennem ebben a helyzetben?

Az elmém nem tiszta.

Nincs fogásom az elmémen.

Szóval nem kellene megbíznom az elmémben
ebben a helyzetben.

Nincs joga megszólalni, amíg nem lélegzett tízszer.

:)

S az az elképesztő, hogy 10 légzés után

letisztultság van, stabilitás van.

Egy rossz napon talán 20 percbe telik,

vagy 25 percbe

hogy 10 teljesen tiszta légzésed legyen

De utána letisztultság van.

S tudjuk, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk.

Szóval valahogy megtanultam,
hogy ne bízzam az elmémben,

de bízzam a légzésemben.

Ha kétségben vagy...
lélegezz!...

...és ez még sohasem hagyott cserben.
S ez egy valódi biztos alapot adott,

valamit amiben mindig tudom, hogy megbízhatok,

és nem kell félnem.

Mert mindig tudom, hogy a légzés

- amikor teljesen, 100 % -ban lélegzem -

Segíteni fog lenyugodni, letisztultan látni
és bátorságot ad nekem.

Szóval amit beviszünk
az érzékszerveinken keresztül

az egyfajta étel.

S ez befolyásolja majd azt, ahogyan
az elménk működni fog.

Szóval az érzékszervi benyomásaink -

amit nézünk:
filmek, weboldalak,

amit hallgatunk:
zene vagy akár társalgások is

amit szagolunk:

észre fogod venni, hogy nagyon érzékeny vagy
bizonyos fajta illatokra.

amit eszünk:
szóval a különféle ételfajták

ehető ételek amiket elfogyasztunk

- ezek valamit táplálnak bennünk.

Tehát ha ételt fogyasztunk amelyben
erőszak vagy szenvedés van

akkor ez utána valamilyen módon a részünkké válik

és ez befolyásolja azt, hogy kik vagyunk.

De ha képesek vagyunk együttérzéssel enni,

akkor itt az együttérzésünk magja növekedni fog.

Szóval minden húsmentes napod lehet

azt mondhatod magadnak, ma tápláltam
a bennem lévő együttérzés magját

s nem tápláltam az erőszakom magját,
vagy a szenvedését.

Tudjuk, hogy az állatok mélységesen szenvednek
amikor megölik őket.

S ez pedig az amit mi elfogyasztunk.

Amikor húst eszünk az pusztítja a bolygónkat, 
(hogy megtermeljük a húst)

s ekkor megint valami olyasmit is fogyasztunk ami
nem egészséges.

Nem tápláljuk az együttérzésünket és a gondoskodásunkat.

Szóval négyféle táplálékról tanulhatunk.

Négy

Táplálék

Szóval az első az ehető ételek -

táplálkozásra alkalmas ételek és italok.

Tehát ez magában foglalja
a narancslevet és az alkoholt.

Szóval tudjuk, hogy sok gabona kell
hogy likőrt készítsünk.

S talán azt a gabonát fel lehetne használni
jobban valami másra.

A Földünknek szüksége van a segítségünkre.

Az érzékszervi benyomásaink -

Ez az összes film, az összes mozifilm,
zene és így tovább.

Még most is emlékszem olyan filmekre,
amiket 20 évvel ezelőtt néztem meg.

Feljönnek, néha még a meditáció során is

és arra gondolok
"Istenem, hogy engedtem, hogy bejöjjön?"

Mert ha egyszer bejut, valamilyen módon

ott van a memóriánkban.

S nagyon sok bizalmat adunk, amikor bemegyünk
egy moziba és még fizetünk is valaki másnak

azért a kiváltságért, hogy mindezt a dolgot belerakja
a tudatosságunkba, amely talán erőszakos

vagy zavaró, kellemetlen.

Szóval nagyon óvatosnak kell lennünk,
amikor kiválasztjuk, hogy mit nézzünk meg.

S bátran sétálj ki (a moziból)

- azt hiszem nekem nem volt elég bátorságom, hogy kisétáljak mozikból, vagy kikapcsoljam a filmeket -

De azt hiszem képesnek kell lennünk,
hogy ki tudjuk őket kapcsolni.

A harmadik fajta táplálék
az akarat.

A szó - akarat - az akarat/szándék szóból fakad
(mint a francia "volonté")

Egyfajta technikai szó, de csak annyit jelent

"a legmélyebb vágyunk"

Tudod, mit akarsz kezdeni az életeddel?

Mi az amit tényleg, igazán szeretnél kezdeni
az életeddel?

Mi a legmélyebb vágyad?

S a legmélyebb vágyunk olyan, mint egy mag

amelyet elültettünk a tudatosságunkba.

S amikor azonosítani tudjuk,
és gondoskodunk róla

egy nagyszerű energiaforrás lesz majd az életünkben.

S tudnunk kell, mit akarunk csinálni.

Az élet becses. Nem tudjuk mennyink van belőle.

Azt szeretnénk gondolni, hogy mindannyian 80 éves
korunkig élünk, de talán nem ez lesz a helyzet.

Szóval mit akarsz csinálni? Van egy testünk,
van ez az életünk, és mit fogunk kezdeni vele?

Egy terrorista olyan valaki, akinek

az a szándéka,
hogy megtoroljon, bosszút álljon.

Ez a mély vágy egy fajtája.

Egy terroristában is megvannak az együttérzés,
a kedvesség, a béke, az öröm, a szeretet magvai.

De egy másfajta magot öntöztek

amely arra készteti őket, hogy valami nagyon
erőszakosat tegyenek.

Szóval láthatjuk ennek a fajta energiának az erejét.

S mindannyiunknak tudnunk kell,
mit akarunk kezdeni az életünkkel.

Hogyan szeretnénk élni?

Milyen - hozzánk továbbítódott - adottságainkat
szeretnénk művelni?

A Föld csodája vagyunk

s hogyan fogja elénekelni a mi különleges virágunk
az emberiség kertjében az ő dalát?

Mi a te éneked?

Hogyan leszel virág ezen a Földön?

Mit szeretnél művelni és felajánlani?

Ez a legmélyebb vágyunk, az akaratunk.

Azért jöttem ide, mert át akartam alakulni.

S hogy szikáran éljek

- csodálatos szavunk van erre angolul -

szikáran (soványan)

ez azt jelenti: egyszerűen.

Csak ami szükséges.

Annak érdekében,
hogy több energiám legyen cselekedni, segíteni,

hogy ne pusztítsak azzal a móddal ahogyan fogyasztok.

S az utolsó táplálék:
a tudatosság.

Szóval arról tanultunk,
hogy a tudatosság individuális és kollektív is.

S itt főleg a kollektív tudatosságról beszélünk.

Szóval...a környezetek amiknek ki vagyunk téve,

egyfajta táplálékot jelentenek,
amely a lényünkbe érkezik.

Ha voltál már valaha tiltakozáson a társadalmi igazságosságért,

amikor kollektív szinten
mindenkinek nagyon erős energiája van

néha a tiltakozáson
a harag, a követelés energiája is megjelenik

s talán azt érzed,
hogy ez a kollektív tudatosság visz téged.

Vagy mint most - rengeteg félelmünk és szorongásunk van a világban pillanatnyilag.

Szóval ez bejön

és kiváltja a saját félelmünket és szorongásunkat.

Vagy a családunkban -
ha valami történik a családunkban,

bizonyos magok talán erősebbek lesznek egy alkalommal mint egy másik -

féltékenység, vagy harag...

Vagy a munkában;
vagy a baráti csoportunkban

Ott van egy fajta kollektív energia,
s tudatában kell lennünk,

mi az ami bennünk kiváltódik
a környezetünk által.

Szóval meg kell tanulnunk:
mikor kell elsétálnunk?

Mikor kell kilépni a szobából?

Mikor kell kikapcsolni a tévét?

Ez a mi szabadságunk,

ez az ami képessé tesz minket
arra,

hogy olyan fajta személyek legyünk,
amilyenek lenni szeretnénk.

Ez az ahogyan megvédjük az elménket és a testünket.

Mert amikor olyan dolgaink vannak amik feszültté,
félőssé, szorongóvá tesznek,

akkor azt a testünkben is megéljük.

Ma este lesz egy előadás
az Öt Tudatosság Gyakorlatról,

ezek a gyakorlás csodálatos útját jelentik,

megmutatva, hogy a napi cselekvéseinkben
miként tudjuk művelni az elménket,

hogy olyan fajta személyek lehessünk,
amilyenek lenni szeretnénk.

Így több együttérzésünk lehet,

több belső terünk,

több szabadságunk,

több bátorságunk,

hogy képesek legyünk csodálatos módon használni
ezt az értékes életet amely megadatott,

s talán képesnek lenni, hogy szolgáljuk a Földet
olyan módokon, ahogyan szolgálni szeretnénk a Földet.

Szüksége van a segítségünkre.

Szükségünk van rá, de neki is szüksége van ránk.

Köszönöm a figyelmet!

A közvetítések, - mint ez - mind teljes egészében adományból jöhetnek létre.

adományozás lehetséges ezen az oldalon:
http://pvom.org

Köszönjük!