A célvonalat megpillantva 
még egy utolsó hajrába kezdünk.

Ahogy szaporázzuk lépéseinket,
a légzésünk mélyebb lesz,

a szívünk gyorsabban dobog,

az izzadság lefolyik bőrünkön.

Honnan jelenik meg hirtelen ez az anyag,

és mi is pontosan a feladata?

Az izzadás beindulásának
több lehetséges forgatókönyve létezik:

csípős étel fogyasztása,

idegesség,

vagy betegség.

Talán a testedzés a legismertebb 
és leggyakoribb ok.

Ilyenkor az izzadás 
a mozgásra adott válaszreakció,

melyet sejtjeink aktiválnak.

Ahogy nekiiramodunk,
izmaink erősebben dolgoznak,

energiaigényük megnő.

A sejtlégzésnek nevezett folyamat során

glükóz és oxigén felhasználásával
ATP termelődik a szervezetünkben,

ez a sejtek energiatárolója.

A folyamat nagyrészt
a mitokondriumban megy végbe.

Minél többet mozgunk,

a mitokondrium annál intenzívebben 
dolgozik testünk energiaellátásért.

Ennek azonban megvan az ára.

Amikor a sejtek lebontják az ATP-t, 
hőt szabadítanak fel.

A hő ingerli a test hőérzékelőit:

a receptorok érzékelik 
az izmok által termelt plusz hőt,

és továbbítják az információt
a hipotalamuszba,

ami a testhőmérséklet szabályozását végzi.

A hipotalamusz

a szimpatikus idegrendszeren keresztül

válaszol a bőrben található
verejtékmirigyeknek.

Ezek megtalálhatóak 
az egész testfelületen,

de koncentrációjuk nagyobb a tenyerünkben,

a talpunk egyes részein,

és a fejünkön.

Mikor a verejtékmirigyhez 
megérkezik a jel,

annak csomós végében
a sejteket körülvevő folyadék

nagy mennyiségű nátrium- 
és kloridiont tartalmaz.

A sejtek ezeket az ionokat

a verejtékmirigy üreges
belső részébe pumpálják.

Mivel így a csőben megnő a sókoncentráció,

ozmózissal víz áramlik be kintről.

Ez az úgynevezett elsődleges váladék
felgyűlik a cső alján,

a víz nyomása pedig felnyomja azt
a cső egyenes, hosszú részébe.

Mielőtt kiszivárog a bőrre,

a csövet körülvevő sejtek
visszaszippantanak annyi sót,

amennyi lehetővé teszi
a folyamat fenntartását.

Az izzadságban található víz 
hőenergiát vesz el testünktől,

majd a felszínre jutva elpárolog,

ezáltal csökkenti hőmérsékletünket.

Ez a folyamat a párologtató hűtés,

amely őseink egyik fontos
alkalmazkodóképessége volt.

A hűtőhatás nem csak 
testmozgáskor hasznos.

Izzadunk más helyzetekben is.

Erősen csípős ételtől az arcunk megizzad.

A fűszerek ugyanazt az idegi választ
aktiválják az agyban,

melyet a hőreceptorok is,
amikor nő a hőmérséklet.

Az izzadás az "üss vagy fuss"
reakciónak is része,

melyet stresszes helyzetek váltanak ki:
mint például találkára hívni valakit,

vagy egy állásinterjú.

Oka az adrenalin által kiváltott
izomtevékenység,

amitől a vérerek kitágulnak,

ez a két reakció hőemelkedést okoz
és beindítja az izzadást.

Betegen is izzadunk.

Mikor lázasak vagyunk,

a fertőzések stimulálják a hipotalamuszt, 
hogy növelje az izomtevékenységet,

ami miatt több hőenergia szabadul fel.

Ez hőmérséklet-emelkedést okoz
az egész testünkben;

ez a védekező mechanizmus
elriasztja szervezetünkből a kórokozókat.

Akárcsak a futáskor, az izzadás 
itt is segít elvezetni a hőt.

Mikor vége a láznak,
vagy megnyertük a versenyt,

hőérzékelőink érzékelik
a hőmérséklet-csökkenést,

és a hipotalamusz leállítja 
az izzadási reakciót.

Egyes esetekben, mint futás után,

a hipotalamusz jelzi a testnek,

hogy pótolni kell a vízveszteségünket.

Tehát legközelebb a célegyenesben

gondolj úgy az izzadásra, 
mint tested önszabályozására,

mely segít megtenni az utolsó mérföldet.