A célvonalat megpillantva
még egy utolsó hajrába kezdünk.
Ahogy szaporázzuk lépéseinket,
a légzésünk mélyebb lesz,
a szívünk gyorsabban dobog,
az izzadság lefolyik bőrünkön.
Honnan jelenik meg hirtelen ez az anyag,
és mi is pontosan a feladata?
Az izzadás beindulásának
több lehetséges forgatókönyve létezik:
csípős étel fogyasztása,
idegesség,
vagy betegség.
Talán a testedzés a legismertebb
és leggyakoribb ok.
Ilyenkor az izzadás
a mozgásra adott válaszreakció,
melyet sejtjeink aktiválnak.
Ahogy nekiiramodunk,
izmaink erősebben dolgoznak,
energiaigényük megnő.
A sejtlégzésnek nevezett folyamat során
glükóz és oxigén felhasználásával
ATP termelődik a szervezetünkben,
ez a sejtek energiatárolója.
A folyamat nagyrészt
a mitokondriumban megy végbe.
Minél többet mozgunk,
a mitokondrium annál intenzívebben
dolgozik testünk energiaellátásért.
Ennek azonban megvan az ára.
Amikor a sejtek lebontják az ATP-t,
hőt szabadítanak fel.
A hő ingerli a test hőérzékelőit:
a receptorok érzékelik
az izmok által termelt plusz hőt,
és továbbítják az információt
a hipotalamuszba,
ami a testhőmérséklet szabályozását végzi.
A hipotalamusz
a szimpatikus idegrendszeren keresztül
válaszol a bőrben található
verejtékmirigyeknek.
Ezek megtalálhatóak
az egész testfelületen,
de koncentrációjuk nagyobb a tenyerünkben,
a talpunk egyes részein,
és a fejünkön.
Mikor a verejtékmirigyhez
megérkezik a jel,
annak csomós végében
a sejteket körülvevő folyadék
nagy mennyiségű nátrium-
és kloridiont tartalmaz.
A sejtek ezeket az ionokat
a verejtékmirigy üreges
belső részébe pumpálják.
Mivel így a csőben megnő a sókoncentráció,
ozmózissal víz áramlik be kintről.
Ez az úgynevezett elsődleges váladék
felgyűlik a cső alján,
a víz nyomása pedig felnyomja azt
a cső egyenes, hosszú részébe.
Mielőtt kiszivárog a bőrre,
a csövet körülvevő sejtek
visszaszippantanak annyi sót,
amennyi lehetővé teszi
a folyamat fenntartását.
Az izzadságban található víz
hőenergiát vesz el testünktől,
majd a felszínre jutva elpárolog,
ezáltal csökkenti hőmérsékletünket.
Ez a folyamat a párologtató hűtés,
amely őseink egyik fontos
alkalmazkodóképessége volt.
A hűtőhatás nem csak
testmozgáskor hasznos.
Izzadunk más helyzetekben is.
Erősen csípős ételtől az arcunk megizzad.
A fűszerek ugyanazt az idegi választ
aktiválják az agyban,
melyet a hőreceptorok is,
amikor nő a hőmérséklet.
Az izzadás az "üss vagy fuss"
reakciónak is része,
melyet stresszes helyzetek váltanak ki:
mint például találkára hívni valakit,
vagy egy állásinterjú.
Oka az adrenalin által kiváltott
izomtevékenység,
amitől a vérerek kitágulnak,
ez a két reakció hőemelkedést okoz
és beindítja az izzadást.
Betegen is izzadunk.
Mikor lázasak vagyunk,
a fertőzések stimulálják a hipotalamuszt,
hogy növelje az izomtevékenységet,
ami miatt több hőenergia szabadul fel.
Ez hőmérséklet-emelkedést okoz
az egész testünkben;
ez a védekező mechanizmus
elriasztja szervezetünkből a kórokozókat.
Akárcsak a futáskor, az izzadás
itt is segít elvezetni a hőt.
Mikor vége a láznak,
vagy megnyertük a versenyt,
hőérzékelőink érzékelik
a hőmérséklet-csökkenést,
és a hipotalamusz leállítja
az izzadási reakciót.
Egyes esetekben, mint futás után,
a hipotalamusz jelzi a testnek,
hogy pótolni kell a vízveszteségünket.
Tehát legközelebb a célegyenesben
gondolj úgy az izzadásra,
mint tested önszabályozására,
mely segít megtenni az utolsó mérföldet.