Üdvözlöm önöket.
Játékfejlesztéssel foglalkozom.
Mindig az volt az álmom, hogy eddig még
sosem látott játékokat találjak ki,
ezért kilenc évvel ezelőtt leszerződtem
egy játékgyártó céghez.
Kezdetben rengeteg ötletem volt,
és mindegyikkel szaladtam a főnökömhöz,
de ő mindig azt mondta:
"Van valami számadat arról,
hogy lenne erre kereslet?
Ha van, majd gondolkodom rajta."
Adat, adat, adat!
Fogtam hát a piaci elemzéseket,
és így kezdtem termékeken gondolkodni.
Csak az volt a baj, hogy így viszont
semmi új dolog nem jutott az eszembe.
(Nevetés)
Nem volt egyetlen eredeti gondolatom,
sőt, lassan semmilyen sem.
Már a gondolkodás is fájt.
Annyira utáltam az egészet,
hogy így lefogytam – látják?
(Nevetés)
Tényleg. (Taps)
Önökkel nem történt még ilyesmi?
Problémás a főnök, problémásak az adatok –
már gondolkodni is fáj.
Így hát fogtam és kihajítottam
az összes elemzést.
Nekem az volt az álmom,
hogy új játékokat találjak ki,
ezért hát adatok helyett
a szólánc nevű játék segítségével
kezdtem új ötleteket keresni.
Szeretném most elmondani önöknek,
hogy is működik ez.
A szóláncban, ahogy
a japán példa mutatja –
rinGO, GOriRA, RAppa –
alma, gorilla, trombita –,
a szavak utolsó szótagjával
mondunk új szót.
Nagyjából ugyanígy működik ez
európai nyelvekben is.
Ezt a játékot szabadon játszhatjuk
bármilyen szóval:
neKO, KOra, RAibu, BUrasu –
cica, kóla, élő adás, kefe – stb. stb.
Egy csomó szó jön így össze
véletlenszerűen.
A szóláncokat összekapcsoljuk azzal,
ami foglalkoztat bennünket,
hogy új ötleteket gyártsunk belőlük.
Mivel én elsősorban
játékokhoz keresek ötleteket,
azon gondolkodom, hogy milyen is
lehet például egy cicás játék.
Mondjuk olyan, ami bukfencet vetve
ugrik ránk a magasból.
És milyen játékot lehet kitalálni kólával?
Legyen egy kis puska, amiből
kólával locsoljuk le az áldozatunkat.
(Nevetés)
Mindegy, mekkora butaság, a lényeg,
hogy folyamatosan gyártsuk az ötleteket.
Minél több ötletünk van,
annál valószínűbb,
hogy lesz köztük használható.
Itt van például a fogkefe.
Hogy lehet egy fogkeféből játék?
Ha például egy fogkefét
összekombinálunk egy gitárral...
Dán-dán-dán-dá-dán-dá-dán.
Máris van valami, amivel
fogmosás közben lehet játszani.
(Nevetés) (Taps)
Így talán azok a gyerekek is megkedvelik
a fogmosást, akik egyébként utálják.
De vajon hogy lehet játékként
használni egy kalapot?
Mi lenne, ha a játékosok úgy tennék fel,
mintha orosz rulettet játszanának?
És egyszer csak...
egy félelmetes űrlény
bukkanna elő belőle: "Áááá!"
Szerintem házibulikban
lenne igény ilyesmire.
Azok az ötletek, amik fel sem merültek,
mikor a számokat néztem,
így szépen lassan előjönnek.
Akár még ebből az olcsó csomagolóanyagból,
a buborékfóliából – pukk-pukk –
is készíthetünk játékot.
A "Végtelen pukkanás" nevű játékban
annyi buborékot pukkanthatunk ki,
amennyit csak akarunk.
Óriási durranás volt,
mikor bekerült a boltokba.
Ehhez sem volt semmi köze a számoknak.
Ugyan ez másra nem jó,
csak hogy pukkantgassunk vele,
de nagyon prímán
el lehet tölteni vele az időt.
Kérem, próbálják ki. Adják tovább.
(Taps)
Az ehhez hasonló buta ötletek
folyamatosan rendelkezésre állnak.
Kérem, önök is gyártsák bátran
a buta ötleteket.
Ha az eladási mutatóknak
akarunk megfelelni,
a nagy igyekezetben semmi újat
nem fogunk tudni kitalálni.
Még akkor is, ha tudjuk, mi a cél,
gondolkozzunk szabadon,
mintha csukott szemmel dartsoznánk.
Ha így teszünk, valamelyik nyilacskával
biztos betalálunk a cél közelébe –
még ha csak eggyel is.
Ezt az ötletet kell kiválasztani.
Erre aztán kereslet is lesz,
és még valami újat is kitaláltunk.
Szerintem ennek így van értelme.
Persze nem kell ehhez pont a szólánc,
más módszert is válaszhatunk.
Máshogy is kiválaszthatunk
tetszőleges szavakat.
Átlapozhatjuk a szótárat,
választhatunk szavakat abból.
Kiválaszthatunk két tetszőleges betűt,
és válogathatunk szavakat onnan.
Ha elmegyünk a boltba,
próbálkozhatunk azzal, mi jut eszünkbe
a különböző termékekről.
A lényeg, hogy ahelyett,
hogy pusztán számadatokat gyűjtenénk,
különböző szavakat
gyűjtsünk össze véletlenszerűen.
Így a fejünkben lesz egy csomó alapanyag
az esetleges képzettársításokhoz,
ebből pedig rengeteg ötletünk támadhat.
A módszer előnye, hogy a képek
folyamatosan áradnak.
Bár a szavak jönnek egymás után,
a korábbi gondolatok képe
nem halványul el teljesen,
és véletlenszerűen összekapcsolódhat
későbbi képekkel.
Véletlenszerűen összekapcsolódik
az élő adás és a fogkefe,
vagy a rulett és a kalap.
Ezeket magunktól észre sem vettük volna,
teljesen váratlanul merülnek fel ötletek.
Ezzel a módszerrel persze
nem csak játékokat találhatunk ki.
Gyűjthetünk így ötleteket könyvekhez,
alkalmazásokhoz, eseményekhez –
vagyis bármit kell is
kitalálnunk, jól jöhet.
Kérem, próbálják ki.
Természetesen olyan jövőt is
elképzelhetünk, ami számadatokra épül,
én azonban nagy izgalommal
várom inkább azt a jövőt,
melyet a képzeletünk és az olyan
buta játékok segítségével építünk,
mint a szólánc.
Nagyon köszönöm.
(Taps)