Mit gondoltok, lehetséges
az emberek figyelmét irányítani?
Sőt mi több,
mit szólnátok ahhoz, ha megjósolnánk
az emberi viselkedést?
Úgy vélem, ezek érdekes gondolatok.
Úgy értem, számomra ez lenne a tökéletes szuperhatalom,
voltaképpen ennek egy ördögi megközelítése.
De ami a múltamat illeti, 20 évet töltöttem
emberi viselkedések meglehetősen
újszerű tanulmányozásával:
zsebmetszéssel.
Amikor megtévesztésre gondolunk,
úgy gondolunk erre, mint félrenézésre,
amikor valójában ezek gyakran olyan dolgok,
melyek pontosan előttünk vannak,
ezeket a legnehezebb meglátni,
ezek azok a dolgok, melyekre mindennap ránézünk,
mégsem vesszük őket észre.
Például most éppen hányan vagytok, akiknél ott van
a mobiltelefonja?
Nagyszerű! Ellenőrizzétek mégegyszer!
Győződjetek meg róla, hogy még mindig nálatok van!
Azelőtt kicsit körülnéztem.
Nos, feltehetően néhányszor már ránéztetek ma,
de most felteszek egy erre vonatkozó kérdést.
Anélkül, hogy ránéznétek a mobilotokra,
emlékeztek, hogy milyen ikon van
a jobb alsó sarokban?
Vegyétek elő és nézzétek meg,
mennyire voltatok pontosak!
Hogy ment? Lássam a kezeket! Sikerült?
Most, hogy már megnéztétek a telefonotokat,
zárjátok le azokat,
mert minden telefonban van valami közös.
Mindegy hogyan rendezed el az ikonokat,
mindig van egy óra a kijelzőn.
Anélkül, hogy ránéznétek a telefonra,
mennyi idő volt rajta?
Épp most néztetek rá az órára, nem?
Érdekes gondolat. Most megkérlek benneteket, hogy
egy kis bizalomjáték gyanánt tegyetek egy lépést előre.
Csukjátok be a szemeteket!
Most kapcsolok, hogy erre kérlek benneteket,
mikor épp most hallottátok,
hogy zsebmetsző van a teremben,
de azért csukjátok be a szemeteket!
Már kb. 30 másodpercet néztetek.
Csukott szemmel mondjátok meg, hogy mit viselek?
Próbáljátok kitalálni!
Milyen színű az ingem?
Milyen színű a nyakkendőm?
Most nyissátok ki a szemeteket!
Kézfelmutatással jelezzétek, hogy eltaláltátok-e?
Érdekes, ugye? Néhányan kicsit
figyelmesebbek vagyunk, mint mások. Úgy tűnik.
De van erre egy másik elméletem: figyelem-modell.
Szép modellek vannak a figyelemre, mint a figyelem
Posner-féle háromkomponensű modellje.
Szeretem ezt nagyon egyszerűen elgondolni,
mint egy megfigyelő rendszert.
Ez olyan, mint ha különleges szenzorokkal lennél felszerelve,
és az agyad belsejében egy kis biztonsági őr lenne.
Hívjuk őt Franknek!
Tehát Frank éppen az íróasztalánál ül.
Mindenféle nagyszerű információ van előtte,
csúcstechnológiás felszerelése, kamerái vannak,
van egy kis telefonja is, amit felvehet
és lehallgathatja a füleket,
az összes érzéket, az összes észlelést.
De a figyelem az, ami irányítja a felfogást,
ami vezérli a valóságunkat. Ez az átjáró a tudatunkhoz.
Ha nem figyelünk valamire,
nem lehetünk annak tudatában.
De abszurd módon, figyelhetünk valamire anélkül,
hogy tudatában lennénk annak.
Ez az oka a koktélparty-jelenségnek:
Amikor egy összejövetelen vagy és
éppen párbeszédet folytatsz valakivel
és mégis hallgatsz a nevedre,
pedig nem voltál tudatában, hogy figyeltél rá.
A munkámhoz ki kell aknáznom ezt
és játszanom kell a technikákkal,
hogy kijátsszam a figyelmedet, e korlátozott erőforrást.
Tehát ha irányítani tudnám azt,
ahogy a figyelmedet beosztod,
talán ha el tudnám terelni,
el tudnám vonni a figyelmedet.
Most a megtévesztés helyett,
tegyük ezt félre és
helyette azt választom,
hogy Frankre összpontosítok,
hogy a fejedben lévő Frankkel tudjak játszani,
a kis biztonsági őröddel,
és eljussak hozzád ahelyett, hogy
a külső érzékeidre összpontosítanék
csak hogy egy kis időre belülre kerüljek.
Így amikor megkérlek, hogy
idézz fel egy emléket, úgy mit, mi az?
Mi történt? Van pénztárcád?
Van American Express kártyád a pénztárcádban?
És amikor ezt teszem, a kicsi Frank megfordul.
Keresgélni kezdi az aktát.
Vissza kell tekernie a szalagot.
És ami az érdekes, hogy nem tud
egyszerre visszatekerni és
az új információkat is feldolgozni.
Nos, úgy vélem, ez jó elméletnek hangzik,
de sokáig beszélhetnék erről és sok dolgot mondhatnék,
melynek egy része talán igaz lenne,
de azt hiszem, jobb lenne bemutatni,
hogy milyen ez itt élőben.
Tehát, ha lejövök, egy kicsit körülnézek.
Csak maradjatok mozdulatlanok, ahol vagytok.
Helló, üdvözöllek! Örülök, hogy megismerhetlek.
Szép munkát végeztél a színpadon.
Csinos karórád van, ami nem jön le túl könnyen.
Van gyűrűd is?
Jó. Csak leltárt készítek. Olyan vagy, mint egy tálaló.
Nehéz megmondani, hol kezdjek.
Olyan sok nagyszerű dolog van.
Helló, üdvözöllek! Örülök, hogy látlak.
Üdvözöllek! Kérlek állj fel!
Csak ott, ahol épp most vagy.
Óh, házas vagy. Jól követed az utasításokat.
Örvendek.
Nincs sok minden a zsebeidben.
Van itt valami lent, a zsebed környékén?
Remélhetőleg igen. Foglalj helyet!
Na hát! Jól teljesítetek.
Üdvözöllek.
Örülök, hogy látlak. Van egy gyűrűd és egy órád.
Van nálad pénztárca?
Joe: Nincs.
Apollo Robbins: Nos, akkor majd
keresünk egyet neked.
Gyere fel velem, Joe!
Nagy tapsot Joe-nak!
Gyere Joe! Játsszunk egy játékot!
(Taps)
Bocsáss meg!
Azt hiszem, hogy erre a lapozóra már
nem lesz szükségem. Megtarthatod.
Hálásan köszönöm.
Gyerünk fel a színpadra, Joe!
Játsszunk most egy kis játékot!
Van valami az elülső zsebeidben?
Joe: Pénz.
AR: Pénz. Rendben, próbáljuk meg!
Állj ide kérlek!
Fordulj meg és lássuk, hogy
kapsz-e olyan dolgot, ami a tied.
Ez éppenséggel úgy néz ki, mint egy póker zseton.
Nyújtsd ki nekem a kezed! Nagyon figyelj oda!
Tehát ez egy feladat számodra,
amire összpontosítanod kell.
Tehát a pénzed az elülső zsebedben van itt?
Joe: Igen.
AR: Jó. Tulajdonképpen nem fogom
a kezemet beletenni a zsebedbe.
Nem vagyok kész ilyen feladatra.
Egy alkalommal az egyik fickónak
volt egy lyuk a zsebében és ez
meglehetősen megrázó volt számomra.
A pénztárcáját kerestem és megadta a telefonszámát.
Nagy félrekommunikáció volt.
Tehát csináljuk egyszerűen ezt! Szorítsd össze a tenyered!
Erősen szorítsd! Érzed a póker zsetont a kezedben?
Joe: Igen.
AR: Meglepődnél, ha ki tudnám venni a kezedből?
Mondd, hogy igen!
Joe: Nagyon.
AR: Jó.
Nyisd ki a kezed! Köszönöm szépen.
Csalok, ha esélyt adsz rá.
Nehezítsd meg nekem! Csak használd a kezedet!
Fogd meg a csuklóm, de szorítsd, szorítsd keményen!
Láttad, ahogy eltűnt?
Joe: Nem.
AR: Nem, nem itt van. Nyisd ki a kezed!
Látod, míg a kezedre összpontosítunk,
addig épp a válladon hever.
Gyerünk, vedd el!
Akkor próbáljuk meg újra!
Tartsd ki a kezed kinyújtott tenyérrel!
Tartsd teljesen felfelé!
Tedd a kezed kicsit magasabbra, de nagyon figyelj, Joe!
Látod, ha lassabban csinálnám,
megint ott lenne a válladon.
(Nevetés)
Joe, addig fogjuk ezt csinálni, amíg el nem kapod.
Előbb-utóbb megszerzed. Hiszek benned.
Szorítsd erősen! Ember vagy, nem vagy lassú.
Ott van megint a válladon.
A kezedre összpontosítottál, ezért elvontam a figyelmedet.
Amíg ezt nézted, nem nagyon tudtam
levenni az órádat. Nehéz volt.
Mégis volt valami az elülső zsebedben.
Emlékszel, hogy mi volt az?
Joe: Pénz.
AR: Nézd meg a zsebed! Győződj meg róla,
hogy még mindig ott van. Ott van még? (Nevetés)
Óh, tehát ott volt. Gyerünk, rakd el!
Most csak vásárolunk. Ez a trükk még inkább
az időzítésről szól.
Megpróbálom belenyomni a kezedbe.
Tedd ide a másik kezedet!
Ezt most nagyon nyilvánvaló, ugye?
Nagyon úgy néz ki, mint az az óra, amit viseltem, ugye?
(Nevetés) (Taps)
Joe: Ez nagyon jó. Ez nagyon jó.
AR: Óh, köszönöm.
De ez csak a kezdet. Próbáljuk meg újra,
egy kicsit másképp!
Tedd össze a kezedet! Tedd rá a másikat a tetejére!
Most pedig, ha ezt a kis zsetont nézed,
ez nyilvánvalóan egy kicsi célponttá vált.
Olyan, mint egy vörös hering.
Ha közelről nézzünk, úgy tűnik, hogy eltűnt.
Nincs a válladon.
A levegőből esik le, és pont a kezedbe érkezik.
Láttad, ahogy eltűnt?
Igen, ez mulatságos. Van egy kis fickónk,
aki egész nap ott fenn dolgozik.
Ha lassabban csinálnám, ha egyenesen megy,
a zsebedben landol. Azt hiszem, hogy
ebben a zsebedben van, ugye?
Nem, ne nyúlj a zsebedhez! Az egy másik műsor.
Tehát -- (Sípoló hang) -- ez elég különös.
Van rá gyógymód.
Megmutathatom nekik, hogy mi ez?
Meglehetősen bizarr. Ez a tied?
Ötletem sincs, hogy működik. Csak eljuttatjuk ide.
Nagyszerű. Szükségem van ebben egy kis segítségre.
Lép ide így hozzám!
Most ne fuss el! Volt valami lenn a nadrágzsebedben.
Az enyémet megnéztem. Nem találtam semmit,
de észrevettem, hogy nálad itt van valami.
Egy pillanatra megtapogathatom a zsebedet kívülről?
Itt lenn észrevettem ezt. Ez a tied?
Ez meg? Ötletem sincs. Ez egy garnélarák.
Joe: Igen. Félretettem későbbre.
AR: Nagyszerűen szórakoztattad ezeket az embereket,
jobban, mint gondolod.
Ezért szeretnénk ajándékba adni neked
ezt a csinos karórát. (Nevetés)
Remélem, hogy egyezik az ízlésével.
De még ezen kívül is van pár egyéb dolog,
egy kis készpénz, aztán van néhány más dolog is.
Ezek mind a tiéid,
egy nagy taps keretében a barátaidtól. (Taps)
Joe, nagyon szépen köszönöm.
(Taps)
Tehát, ugyanaz a kérdés, amit előtte feltettem nektek,
de ezúttal nem kell becsuknotok a szemeteket.
Mit viselek?
(Nevetés)
(Taps)
A figyelem hatalmas dolog.
Amint az mondtam volt: "formálja a valóságot".
Ezért azt hiszem, ezt a kérdést nektek szánom.
Ha tudnátok irányítani valaki figyelmét,
mit tennétek vele?
Köszönöm.
(Taps)