Mit jelent a "jó időtöltés"?

Én sok időt töltök azzal,

hogy megtervezzem,
hogy töltsem el az időmet.

Talán túl sokat is -- megszállottan sokat.

Legalábbis a barátaim szerint.

Úgy érzem, hogy szükséges,

mert naponta időszakok 
csak úgy elszaladnak,

ilyenkor azt érzem, hogy az életem 
egy része csak eltelik.

Különösen

akkor érzem, hogy csak eltelik,

mikor különböző ilyen dolgokat
mint a technika,

ellenőrzök, használok.

Mondok egy példát.

Ha ez az e-mail megjelenik --

hányak kaptatok ilyen e-mail?

Megjelöltek egy képen.

Mikor ez történik,

nem tudom megállni, hogy rákattintsak.

Igaz? Mert hátha egy rossz képem?

Azonnal meg kell nézzem.

De nem csak a "see photo"-ra lépek,

hanem ott is ragadok 
a következő 20 percben.

(Nevetés)

Az a legrosszabb, hogy tudom, 
hogy ez következik.

annak ellenére, hogy tudom,

a következő alkalommal ugyanezt teszem.

Vagy egy másik helyzet:

A leveleim olvasásakor frissítek.

A gond az, hogy 60 másodperc múlva

ismét frissítek.

Miért teszem?

Nincs semmi értelme.

De elmondom miért történik így.

Mi hozza a legtöbb pénzt az USA-ban?

Többet mint a filmek, játékparkok 
és a baseball összesen:

a félkarú rablók.

Hogy termelnek a félkarú rablók
ennyi pénzt,

mikor olyan kis összeggel játszunk?

Érmékkel játszunk.

Hogy lehet ez?

A helyzet az, hogy...

a telefonom is egy félkarú rabló.

Minden egyes alkalommal, mikor ellenőrzöm,

meghúzom a játékgép karját, hogy lássam,

mit kapok?

Mit dob a gép?

Minden alkalommal, 
mikor megnézem a leveleket,

akkor meghúzom a kart.

"Mit dob a gép?" - kérdem.

Mikor legörgetem az új híreket,

akkor a géppel játszom,

hogy lássam, mi következik most.

A gond az, hogy ismétlem,

pedig tudom, hogy működik, 
hiszen tervező vagyok,

tudom a pszichológiáját,

pontosan tudom, mi történik -

mégsem hagy választási lehetőséget,

akkor is beszippant.

Mit tehetünk hát?

Ez egy "mindent vagy semmit"

kapcsolat a technológiával, így van?

Vagy be vagy kapcsolva

és állandóan elvonják a figyelmed,

vagy ki vagy kapcsolva,

de azon agyalsz,

hogy elmulasztasz-e valami fontosat?

Másképp fogalmazva: vagy zavarnak

vagy félsz, hogy kimaradsz.

Igaz?

Tehát be kell iktatni egy lehetőséget.

A technológia olyan legyen,

hogy választhassunk,
hogy töltjük az időnket,

és ehhez tervezésre van szükség,

mert nem segít, ha ismerjük a működését.

Tervezési segítség kell.

De hogy nézzen ez ki?

Vegyünk egy mindennapi példát:

chat -- szöveges üzenetváltás.

Mondjuk van két ember.

Balról Nancy, dolgozik egy dokumentumon,

és Johnt látjuk jobbra.

John-nak hirtelen eszébe jut, hogy:

"Elkérem Nancytől a doksit, 
mielőtt elfelejtem."

Ezért üzen Nancynek,

akinek elvonja a figyelmét.

Ezt tesszük állandóan:

ízzé-porrá zúzzuk egymás figyelmét.

Ennek komoly költsége van.

Minden alkalommal, mikor 
megszakítjuk egymást,

átlagosan 23 perc kell,

hogy újrafókuszáljuk a figyelmünket.

Jelen esetben két projekt 
között váltogatunk,

mielőtt visszatérünk 
az eredeti tevékenységünkhöz.

Ezt Gloria Mark tanulmánya a Microsoft
kutatással köözösen

mutatta ki.

Az is kiderült, hogy ez 
rossz szokásokat alakít ki.

Több külső megszakítás arra kondicionál,

hogy magunkat is megszakítsuk.

Jelenleg 3 és fél percenként 
magunktól is megállunk.

Ez őrület!

De hogyan változtassunk ezen?

Nancy és John "mindent vagy semmit"
kapcsolatban vannak.

Nancy szeretne kikapcsolni,

de közben felmerül benne:

"És mi van, ha valami 
fontosat elmulasztok?"

Tervezéssel javíthatunk a dolgon.

Mondjuk Nancy megint a bal oldali,

John a jobb oldali.

Johnnak eszébe jut: 
"El kell küldenem Nancynek a doksikat."

Csakhogy ebben az esetben

Nancy jelezni tudja, hogy foglalt.

Kitűz egy üzenetet:

"30 percig figyelni szeretnék"

és - bumm - figyel.

Most John üzenni szeretne neki,

nehogy kimenjen az eszéből -

most fontos neki, eszében van,

szeretné küldeni, mielőtt elfelejti.

A különbség, hogy most az üzenet

tartásban marad, míg Nancy figyel

de John megszabadulhat tőle.

De ez csak akkor működik, ha Nancy tudja,

hogyha valami valóban nagyon fontos,

akkor John továbbra is közbe tud szólni.

Ez a folyamatos esetleges vagy értelmetlen

megszakítás helyett tudatosságot vezet be.

Két dolgot teszünk itt.

Új lehetőséget adunk Nancynek és Johnnak.

De van egy másik apróság is.

Az pedig a kérdés, amit megoldunk.

Az üzenet célja eddig ez volt:

"Tegyük gyorssá és könnyűvé 
az üzenetváltást" --

a chat célja megváltozik,

valóban könnyű valakinek üzenni,

de a cél egy mélyebb és emberibb érték:

"Tervezzünk minőségi kommunikációs

kapcsolatot két ember között."

Nemesítettük tehát a célt.

Tényleg érdekli ez a tervezőket?

Foglalkozzunk ezzel 
a mélyebb emberi céllal?

Mondok egy történetet.

Egy kicsivel több mint egy éve

segítettem megszervezni egy találkozót

vezető technológiai tervezők és 
Tich Nhat Hahn,

a tudatos meditáció 
nemzetközi szószólója között.

Ez egy elképesztő találkozó volt.

Képzeljetek el -- egy szobát --

egyik oldalon egy rakás 
technikai dologgal,

a szoba másik felében pedig

több hosszú barna ruhás, borotvált fejű
Buddhista szerzetest.

A téma: a mélyebb emberi értékek.

Milyen lesz a technológia,

ha a tervezés magasabb szempontokra,

a legmélyebb emberi értékekre fókuszál?

A beszélgetés központi témája:

meghallani, mik ezek az értékek.

Viccesen megjegyezte, hogy mi lenne,

ha helyesírás ellenőrzés helyett,

együttérzés-ellenőrzést használnánk.

Úgy működne, hogy kiemelné a szövegben

azt a szót, amit más bántónak találhat.

Vajon ilyen párbeszéd 
a való életben is folyik,

vagy csak a tervezői megbeszéléseken?

A válasz: igen.

Egyik kedvencem a Couchsurfing.

Aki nem ismeri: 
a Couchsurfing egy weboldal,

amely szálláskeresőket hoz össze

szabad ágyat ajánlókkal.

Nagyszerű szolgáltatás --

mi lehet itt a tervezési cél?

Couchsurfing-tervezőként mit tervezel meg?

Azt gondolnánk, hogy a vendégek 
és a szállásadók összehozása.

Igaz?

Ez egy nagyon jó cél.

Ebben a formában ez olyan,

mint az eredeti üzenetküldési 
feladat célja.

De mi a magasabb emberi cél?

Legyen az a cél, hogy hosszútávú,

pozitív élményt adó 
kapcsolatot hozzon létre

egymással először találkozó 
emberek között.

A legmeglepőbb dolog 2007-ben történt,

mikor bevezették ennek a mérését,

ami hihetetlen.

Elmondom, hogy működik.

Minden tervezési célhoz

kell hogy tartozzon egy mérési lehetőség,

hogy kiderüljön, mennyire eredményes --

a siker mérésének módja.

Ez úgy történik,

hogy kiválasztanak
két embert, aki találkozott,

veszik az együtt töltött napok számát,

és megsaccolják az együtt töltött órák
számát ezeken a napokon --

mennyi időt töltött együtt 
ez a két ember valójában?

Az együtt eltöltött idő elteltével

megkérdezik őket:

Mennyire pozitív az élmény?

Jól telt az a találkozás?

Ezekből az együtt töltött pozitív órákból

kivonják a weboldalon töltött időt,

mert ez az életidő-ráfordítás.

Miért pont ez a siker mérőszáma?

A különbség

a "hálózat által hangszerelt kedélyesség",

vagy egyszerűen hálózat kreálta "Jó Idő".

Az a nettó idő, ami nem lett volna 
Couchsurfing nélkül.

El tudod képzelni, 
mennyire inspiráló lenne

minden nap úgy dolgozni, 
hogy mérik a sikert

ebben az esetben a pozitív órákat,
az emberi életben,

amivel hozzájárultál az emberek életéhez?

Ami nem jöhetett volna létre, 
ha nem dolgozol?

El tudsz képzelni egy, ezen az elven
működő egész világot?

El tudsz képzelni egy közösségi hálót --

mondjuk főzésről.

A sikert a főzőestek
rendezése jelentené,

és a hasznos főzős cikkek 
olvasására szánt időből

kivonnánk a feleslegesen olvasott 
cikkekre fordított időt,

vagy a keresésre fordított időt.

Képzelj el egy közösségi hálót,

ami a létrehozott kapcsolatok,

vagy a küldött üzenetszám helyett

azt mérné, hogy az emberek azt kapták-e,

amire vágytak, amit szerettek volna.

Levonva a weboldalakon eltöltött időt.

Vagy képzelj el egy randiszolgáltatást,

mint a Tinder vagy más, ahol nem
a jobbra-balra jelölgetést mérnék,

ahogy a mai sikert nézik,

hanem a mély, romantikus,

beteljesült kapcsolatokat számolják.

Bármit is jelent ez nekik, egyébként.

El tudod képzelni az egész világot így?

Segít jól eltölteni az időt?

Ehhez szükséges egy új rendszer,

mert valószínűleg tudod,

hogy a mai internet-gazdaságot --

a mai gazdaságot általában --

az eltöltött idővel mérik.

Minél több felhasználód van,

minél több felhasználásod van,

minél több időt töltenek ott az emberek --

ebben mérik a sikert.

Pedig ezt már megoldottuk korábban.

A biotermékekkel,

amikor másképp értékeltük a dolgokat.

Azt mondtuk, hogy ez egy más étel.

Nem lehet csak az árat összehasonlítani,

ez egy másik ételkategória.

Megoldottuk Leed Tanúsítvánnyal,

mondván ez egy más épülettípus,

melynek környezeti fenntarthatósági 
értéke van.

Mi van, ha technológiára is
lehetne hasonló?

Lehetne valami, aminek a szándéka és célja

pozitívan hozzájárulni 
az emberek életéhez?

És ha tudnánk másképp mérni,

tudna ez így működni?

Képzelj el egy ilyen prémiumpolcot

a webáruházban, 
a webkereső oda irányítana,

ahol ezek a termékek vannak.

Elképzeled, milyen izgalmas lenne 
megteremteni ezt a világot?

Már ma meg tudjuk teremteni.

Cégvezetők, csak azt kell tennetek,

hogy egy új mércét alkalmaztok:

a nettó pozitív hozzájárulást 
az emberi léthez.

Folytassunk őszinte párbeszédet erről!

Meglehet, még nem tartunk ott,

de kezdjük el azt a párbeszédet.

Tervezők, ti újraértelmezhetitek 
a sikert és a tervezést is.

Több hatalmatok van, mint másnak
a cégetekben,

választásokat teremteni mindannyiunknak.

Vagy mint az orvosoknál

a Hippokratészi eskü,

ami elismeri a gyógyítás magasabb

felelősségét és értékét.

Mi lenne, ha a tervezőknek is 
bevezetnénk valami hasonlót

egy új fajta tervezés értékelésére?

Mi a felhasználók,

mind igényelnénk ezt a technológiát.

Nehéznek hangzik,

de a McDonald's-ban sem volt saláta, 
míg nem volt rá fogyasztói igény.

A Walmartban sem volt bioélelem, 
míg az igény meg nem jelent.

Legyen igényünk erre a technológiára,

és képesek leszünk megtenni.

Ha ezt megtesszük,

akkor elmozdulunk

az eltöltött idővel vezérelt világból

a jól eltöltött idővel vezérelt világba.

Ilyen világban szeretnék élni,

és szeretném, 
ha ez a párbeszéd megtörténne.

Kezdjük el most!

Köszönöm.

(Taps)