Ebben a videóban a
sejthártyáról fogok beszélni.

Kezdjük egy kis emlékeztetővel a dolgot.

Ez itt egy sejt, a közepén egy sejtmaggal.

A sejthártya az a réteg,
ami a sejtet kívülről borítja,

és megvédi azt a környezeti behatásoktól.

A sejthártya nélkül
nem maradhatnánk életben,

mivel nem lenne semmi, ami megvédene és
elválasztana minket a külvilágtól.

A következőkben a sejthártya
három fő összetevőjét fogom bemutatni,

a foszfolipideket, a koleszterint
és a fehérjéket.

Kezdjük is a foszfolipidekkel,

amik a sejthártya jelentős részét
teszik ki.

Hogy ne menjen ezzel az idő,

előre megrajzoltam
ezt az ábrát a sejthártyáról.

Ezek az apró alkotórészek
mind foszfolipideket ábrázolnak,

ezek a molekulák valahogy így néznek ki:

Rendelkeznek egy poláris „fejjel”, ami
legfőképp a foszfátcsoport miatt poláris,

a másik végükön pedig
két zsírsavlánc található.

Jellemzően így ábrázoljuk
a foszfolipideket.

A sejthártyában ezek a foszfolipidek
szoros rendben igazodnak egymáshoz,

és ez a rend a membrán
teljes egészén jellemző.

Ez az ábra egy ilyen membrán
keresztmetszetét ábrázolja,

lényegében egy félbevágott membránt
nézünk oldalról.

Az itt látható elrendeződést foszfolipid
kettős rétegnek nevezzük,

vagy ritkábban lipid kettős rétegnek.

A következő alkotórésze
a sejthártyának a koleszterin.

Leggyakrabban a koleszterin szó az étellel
és a vérrel összefüggésben hangzik el,

jellemzően negatív felhangban.

A sejthártya kontextusában viszont
igenis fontos és hasznos molekula,

amely valahogy így néz ki.

Megint csak az időre tekintettel
ez egy előre megrajzolt ábra.

A legszembetűnőbb a koleszterinnel
kapcsolatban az, hogy sok gyűrűt tartalmaz,

ami merev szerkezetet kölcsönöz neki.

Ezek a koleszterinmolekulák
beékelődnek a foszfolipidek közé,

valahogy így.

A koleszterin egyfajta pufferként
működik a membránokban,

segít fenntartani azok fluiditását
különböző körülmények esetén is.

Alacsonyabb hőmérsékleten a koleszterin
növeli a membránok fluiditását,

míg magasabb hőmérsékleten segít
csökkenteni a fluiditást.

Tehát a koleszterin segít fenntartani egy
közepes mértékű fluiditást a membránokban.

Végül a harmadik összetevőjét a
membránoknak a fehérjék adják,

ezeknek az aránya szintén igen magas.

A membránok fehérjetartalma
sejttípus-függő,

és egyes típusokban elég sok a fehérje.

Ezek között a membránfehérjék között
két típust különböztetünk meg.

Az első típusba tartozó fehérjék
a membránba stabilan beintegrálódtak,

ezért integráns membránfehérjéknek
hívjuk őket.

Ha a membrán teljes egészén átér,
transzmembrán fehérjének is nevezhetjük.

Ezek a fehérjék