Az 1990-es évek közepén nyolcéves voltam. A Fülöp-szigetek déli részén nőttem fel. Nyolcévesen az ember elég fiatal, hogy ne tudja, mit vár el a társadalom mindenkitől, de elég idős, hogy észrevegye, mi zajlik körülötte. Egyszobás házban éltünk, öten voltunk. A házunk sok másik ház között állt, amelyek főleg fából és hullámlemezből épültek. A házak szorosan egymás mellett álltak, földutak mentén. Magánszféra jóformán nem létezett. Ha a szomszédban veszekedtek, mindent hallani lehetett. Vagy ha valami más zajlott odaát..., (Nevetés) valószínűleg azt is hallani lehetett. (Nevetés) Mint minden gyerek, én is megtanultam, miből áll egy család. Férfiből, nőből és egy vagy több gyerekből. Ám azt is megtanultam: ez nem volt mindig így. Más kombinációk ugyanúgy működhettek. Volt egy háromtagú család az utcában. A ház asszonyát Lenie-nek hívták. Lenie-nek hosszú fekete haja volt, amelyet gyakran összefogott, és gondosan ápolta a körmeit. Kifestette magát, mielőtt az utcára lépett, jellegzetes vörös rúzst használt. Lenie társára nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy gyakran viselt fehér ujjatlan trikókat és aranyláncokat a nyakában. Lányuk pár évvel fiatalabb volt nálam. A környéken mindenki ismerte Lenie-t. Az övé volt a legnépszerűbb szépségszalon a városrészben. Valahányszor végigment az utcán a családjával, mindenki mosolyogva üdvözölte őket, és néha megálltak egy kicsit trécselni. Ami érdekes volt Lenie-vel kapcsolatban, hogy éppenséggel transz nő volt. Ékes példája volt a Fülöp-szigetek egyik régi történetének a nemi sokszínűségről. Lenie bizonyította, hogy gyakran csak azért tartunk valamit furcsának, mert nem ismerjük eléggé, vagy mert nem szántunk elég időt rá, hogy megpróbáljuk megérteni. A világ legtöbb kultúrájában a gender a férfi-nő kettősségen alapul. Az adott gender emberek mozdíthatatlan, vitathatatlan, elkülönülő csoportja. Amint megtudjuk valaki biológiai nemét, rögtön elvárásokat támasztunk iránta. Ám nem minden kultúra működik így. Nem minden kultúra ilyen merev. Számos kultúra nem elsősorban a nemi szerveket veszi a gender meghatározásának alapjául, s vannak közösségek Észak-Amerikában, Afrikában, az indiai szubkontinensen, a Csendes-óceáni-szigeteken, beleértve a Fülöp-szigeteket is, amelyek régtől fogva ismertek megengedő kultúrájukról és a különböző nemek elfogadásáról. Mint talán tudják, a Fülöp-szigetek több mint 300 évig spanyol uralom alatt álltak, 1565 és 1898 között. Ez magyarázza, miért van mindennapi beszélgetéseinkben olyan sok spanyol szó, s hogy miért van sokunknak, nekem is spanyol hangzású vezetéknevünk. És megmagyarázza a katolikus vallás mélyen gyökerező hatását is. Ám a gyarmatosítás előtti Fülöp-szigeteki társadalmak főleg animisztikusak voltak. Hitték, hogy mindennek jellegzetes szellemi lényege van: növényeknek, állatoknak, szikláknak, folyóknak, helyeknek. A szellemben erő rejlett. Bárki, aki ki tudta aknázni ezt a szellemi erőt, nagy tiszteletnek örvendett. A spanyol gyarmati emlékeket tanulmányozó tudósok azt is mondják, hogy e korai társadalmak egyenlőségen alapultak. A férfiak nem feltétlenül álltak a nők fölött. Az asszonyokkal társként bántak, nem rabszolgaként. A családi megegyezések nem jöttek létre jelenlétük és beleegyezésük nélkül. Bizonyos tekintetben a nők voltak előnyben. Elválhattak férjüktől, és lehetett saját tulajdonuk, amit a házasságban is megtartottak. A nőnek joga volt eldönteni, akar-e gyereket vagy nem, és eldönthette a gyerek nevét. Ám a valódi kulcs a gyarmatosítás előtti Fülöp-szigeteki nő hatalmához a "babaylan" szerepe volt, ami különböző népcsoportok gyűjtőneve a sámánokra. Ők voltak a közösség gyógyítói, a gyógyfüvek és isteni tanok tudósai. Segítettek a szüléseknél, és kapcsolatban álltak a szellemvilággal. Ördögűzéseket tartottak, s időnként, közösségük védelme érdekében seggbe rúgtak pár embert. (Nevetés) S bár a babaylan női szerep volt, férfiak is kapcsolatban álltak a szellemvilággal. A korai spanyol történetírók gyakran említenek férfi sámánokat, akik nem feleltek meg a bevett nyugati férfiképnek. Női ruhákat hordtak, külsejük nőies volt, vagy meghatározhatatlan jellegű. Francisco Alcina jezsuita misszionárius szerint egy férfi, akit sámánnak gondolt, "olyannyira nőies volt, hogy minden tekintetben inkább volt nő, mint férfi. Részt vett az összes női tevékenységben, pl. takarót szőtt, ruhát varrt, edényeket készített. Úgy táncolt, mint a nők, nem mint a férfiak, akik másként táncolnak. Összességében sokkal inkább tűnt nőnek, mint férfinak." Vannak még más szaftos részletek a gyarmati kori történetekben? Örülök, hogy megkérdezték! (Nevetés) Ahogy mostanra már rájöhettek, a gyarmatosítás előtti társadalmak szokásai nem arattak osztatlan sikert. A szabad szerelmet hirdető, nemi változatokat elfogadó, nemi egyenlőségnek tudatában lévő viselkedés élesen ütközött az akkori európai viselkedésmódokkal, olyannyira, hogy a spanyol hittérítők azzal töltötték a következő 300 évet, hogy próbálták kierőszakolni a két nemen alapuló felállást. Sok spanyol szerzetes azt is hitte, hogy a nőnek öltöző babaylanok hozzájuk hasonlóan cölibátusban élnek, vagy hiányos vagy rendellenes nemi szerveik vannak. Ám mindez puszta feltételezés volt. Az 1679 és 1685 között összegyűjtött ún. Bolinao kézirat említ férfi sámánokat, akik megházasodtak. Az 1590 körüli Boxer kódex tartalmaz utalásokat a férfi babaylan szexualitásra vonatkozóan. Azt mondja: "Általában nőnek öltöznek, prűden viselkednek, és olyannyira nőiesek, hogy aki nem ismeri őket, nőnek tartaná őket. Szinte mindannyian impotensek, így hát más férfiakkal lépnek házasságra, akikkel együtt hálnak, mint férfi a nővel, s testi kapcsolatra is lépnek." A testi kapcsolat természetesen a szexet jelenti. A modern társadalomban vita folyik arról, miből áll a nem, és hogyan kellene meghatározni. Az én hazám sem kivétel. Néhány ország, mint pl. Ausztrália, Új-Zéland, Pakisztán, Nepál és Kanada kezdenek nem-bináris lehetőségeket bevezetni hivatalos irataikban, mint pl. az útlevelekben és tartózkodási engedélyekben. A nemek körül forgó összes vita során fontos észben tartanunk, hogy a leggyakoribb elképzelések férfiról és nőről mint statikus nemekről, amelyek szigorúan a biológiai nemen alapulnak, társadalmi építmények. Népem esetében ez a konstrukció kívülről lett ránk erőszakolva. Évszázadokon át verték a nép fejébe, amíg meg nem győzték arról, hogy az ő elgondolásmódja a hibás. Ám a társadalmi építmények átszabhatók az adott kor igényei szerint. Átszabhatók, hogy alkalmazkodjanak az egyre színesebbe váló közösségekhez. S átszabhatók egy olyan világra, amely kezdi felismerni, mennyit nyerhetünk azon, ha feldolgozzuk különbözőségeinket. Amikor ezen gondolkodom, a Fülöp-szigeteki emberekre gondolok, s a nemi egyenlőség és befogadás egyik majdnem elfeledett, ám fontos hatására. Gyengéd lelkű szeretőkre gondolok, akik nem lehettek nyíltan önmaguk. Emberekre gondolok, akik hatottak életemre, akik megmutatták, hogy az integritás, kedvesség és lelkierő sokkal jobb mércéi az ember értékének, mint az olyasmik, amikről az illető nem tehet, mint pl. a bőrszín, az életkor vagy a nem. Ahogy ma itt állok, a Lenie-hez hasonló emberek vállán, hihetetlenül hálás vagyok az előttem járóknak, akik voltak olyan bátrak, hogy nyíltan kiálljanak, akik a saját életüket élték, s eközben megkönnyítették számunkra, hogy ma mi is a sajátunkat élhessük. Önmagunknak lenni forradalmi tett. S azoknak mondom, akiket külső erők próbálnak megtörni és dobozokba gyömöszölni, amelyeket valaki más talált ki: tartsanak ki! Látom önöket. Őseim látják önöket. Vérük az ereimben folyik, ahogy sokunk ereiben. Önöknek is joguk van a valóságukhoz, s megérdemlik ugyanazokat a jogokat, mint mindenki más. Köszönöm. (Taps)