Sziasztok! Kegyelem és békesség nektek
Jézus hatalmas nevében!
A gyönyörű, észak-walesi Aber vízeséstől
köszöntelek benneteket!
Szeretettel köszöntelek titeket itt a
God's Heart TV-n, 'A Hit Természetes'
újabb epizódjában.
Ma egy olyan dologról szeretnék beszélni,
ami mélyen beleette magát
a napi kapcsolataink szöveteibe és szálaiba.
Egy olyan vírushoz tudnám hasonlítani,
amire senki sem teljesen immunis.
Valójában az ördög egyik leghatékonyabb
eszközéről,
az egyik leggyakoribb csapdájáról van szó.
A sérelemről beszélek. Igen, a sértésről.
Mindegy mennyire összetett vagy egyszerű,
a sértődésre kínálkozó lehetőségek száma
olyan végtelen, mint a kapcsolatoké.
Más szóval - ebben a világban képtelenség
elkerülni, hogy sérelem érjen.
Nem az a kérdés, hogy ki vagy hogy mikor
bánt meg,
és nem is az, hogy honnan érkezik.
A kérdés az, hogy hogyan reagálsz, amikor
megbántanak?
Isten népe, tegyük fel magunknak a kérdést:
Hogy reagálunk ha megbántanak?
Hogy reagálunk amikor valaki megbánt vagy
megsért minket?
Sok esetben a válaszunk teszi lehetővé,
hogy a neheztelés gyökeret verjen bennünk.
Ami veszélyes dolog.
Ha a neheztelés gyökeret ver a szívünkben,
ha nem vigyázunk, akkor lerángat, lecsal
a keserűség,
az irigység, a féltékenység, a rosszindulat,
a harag és a veszekedés útjára.
Ez pedig veszélyes. A neheztelés veszélyes
a szellemi életünkre nézve.
Nem az a lényeg, hogy mennyire súlyos az
a sértés
vagy hogy jogosnak érezzük-e,
hogy megsértődjünk.
A lényeg az, hogy a neheztelés halálos.
Mindegy, hogy mit tettek velünk vagy mit
mondtak ránk, a neheztelés halálos,
ezért meg kell őrizni tőle a szívünket.
Isten népe, meg kell őrizni a szívünket!
Ha megbántanak, általában fájdalmat érzünk
és azt okoljuk, aki megbántott.
Mivel úgy érezzük, hogy megsértette
a jogainkat,
a sebzett szívünk könnyen azt hiszi, hogy
jogunk van neheztelni.
Ezért kiállunk a haragunk és a keserűségünk
mellett, hogy ezzel igazoljuk a megbocsátani
nem akarásunkat.
Azonban ha jobban megnézzük,
ennek az álláspontnak az alapja testi,
nem szellemi.
Ez természeti, nem szellemi törvény.
Keresztény emberként az alapelvünk ez:
Akár igazunk van, akár nincs,
nincs jogunk neheztelni.
Ez a normánk; ez az alapelvünk.
Ha a jogainkat követeljük, máris hibáztunk.
"De nem ismeritek az én esetemet! Nem
vagytok tisztában a körülményekkel!"
Nézzétek, mindegy, hogy milyen érvekkel
próbáljuk meggyőzni magunkat
arról, hogy jogosan neheztelünk,
ez Isten szabályain nem változtat.
A neheztelést nem tudjuk megindokolni.
A neheztelésre nincs indok. Pont.
Az emberek talán úgy látják, hogy igazunk
van.
Mi magunk is láthatjuk, sőt érezhetjük úgy,
Isten előtt azonban -
aki a sorsod Tulajdonosa, aki a szíveket
a kezében tartja -
nincs jogunk neheztelni.
Semmi 'ha', semmi 'de'.
Keresztényként nincs jogunk neheztelni. Pont.
Ér majd sérelem. Igen - elkerülhetetlen.
De nem szabad táplálnunk a neheztelést
a szívünkben.
Nem szabad helyet adnunk neki a szívünkben.
Nézzétek, megbántódni normális dolog.
Azonban táplálni a sértettséget bűn.
A sérelem táplálásával, megszomorítjuk
a Szent Szellemet.
Ha a nehezteléshez való jogunkkal törődünk,
az énközpontú kárigényünkkel,
azzal Isten és Isten Igéjének a tekintélye
fölé helyezzük magunkat.
És ha az ördög elhiteti velünk, hogy
jogunk van megbántódni,
akkor önkezűleg láncoljuk meg magunkat.
Ami pedig még veszélyesebbé teszi az
egészet, hogy észre sem vesszük, hogy
csapdába estünk.
Könnyen az énközpontúság és az önkéntes
elszigetelődés ördögi körébe kerülhetünk.
Mivel ez a következménye annak, ha sértett
szívvel élünk.
Ha sértettséget őrzünk a szívünkben, akkor
mindent azon szűrünk keresztül.
Ha ma eljönnétek, hogy megnézzétek ezt
a csodás vízesést, még ezt is
a sértettség szemüvegén át néznétek.
Azon keresztül beszéltek, esztek, nevettek.
Imádkozni is azon keresztül imádkoztok,
ezért sokszor a gyengeségeitek helyett az
ellenség ellen imádkoztok.
A neheztelés szemüvegén keresztül alszotok,
ezért vannak rémálmaitok.
Azon keresztül teremtetek kapcsolatot,
ezért magyaráztok bele dolgokat az emberek
cselekedeteibe vagy tétlenségébe.
Manapság rengeteg képzeletbeli háborút
vívunk az elménkben
olyan dolgok miatt, amelyek valójában
nem is léteznek.
A beszűkült látásunk és a helytelen
előítéleteink miatt
félremagyarázzuk az emberek cselekedeteit
és rosszul ítéljük meg a szándékaikat.
Könnyedén racionalizáljuk a saját tetteinket,
miközben meg- és elítélünk másokat.
Olyan mércéhez mérünk másokat, amelyet mi
magunk nem ütünk meg,
az elrugaszkodott elvárások pedig
egészségtelen kapcsolatokhoz vezetnek,
amelyeknek az alapja testi, nem szellemi.
Az ilyen kapcsolatok pedig már azelőtt
kudarcra vannak ítélve, hogy elkezdődnének.
És ez a körforgás - a sérelem, a fájdalom
és a bűn körforgása - nemáll meg.
Isten népe, meg kell, hogy álljon!
Vissza kell térnünk a kereszthez -
Krisztus keresztjéhez!
Ne feledjük mit mondott Jézus a kereszten!
"Atyám, bocsáss meg nekik!"
Ez Isten mércéje; keresztényként ez
a mi mércénk.
"Atyám, bocsáss meg nekik!"
Ez a mérce nem hagy helyet a neheztelésnek.
Krisztus keresztje nem hagy helyet a
neheztelésnek.
Nem jogosít fel a neheztelésre.
Mert végeredményben mindnyájunknak óriási
szüksége van az Isteni megbocsátásra
és ahogy a Biblia a Jakab 2:10-11-ben
mondja:
csak Isten képes meghatározni, hogy két
bűn közül melyik a nagyobb.
Amint a mai üzenet végéhez közeledek,
hadd emlékeztesselek titeket a könyörtelen
szolgáról szóló példázatra a Máté 18-ban!
Arra szeretnélek bátorítani, hogy az üzenet
után olvassátok el ezt a példázatot!
Miközben olvassátok, tegyétek fel
magatoknak a kérdést:
miért tagadná meg bárki a másiktól
azt az ajándékot, amit ingyen kapott
Istentől?
A szívünkben állandó harc dúl a test és a
szellem között.
Azonban ne feledjük - ha sértettséget
táplálunk a szívünkben,
akkor alávetjük magunkat a testnek.
Jusson eszünkbe a Róma 8:6-8!
Arról szól, hogy akik testi módon élnek,
nem lehetnek kedvesek Istennek.
Ezért álljunk ma ellen az ördögnek és
utasítsuk el a neheztelést!
Álljunk ellen ma az ördögnek az által, hogy
nem sértődünk meg! Hogyan?
Hogy úgy tekintünk mindarra, amit velünk
tesznek, mintha az Atyával tennék.
Ha sértegetnek, az Atyát sértegetik.
Ha bántalmaznak, az Atyát bántják.
Ha hazudnak ellenem, az Atya ellen hazudnak,
mert egyedül nincs erőm.
A szívemben nincs hely a neheztelésnek,
mert tudom, hogy nincs jogom neheztelni.
TB Joshua Próféta szavaival:
"Nincs olyan dolog, amit ne tudnék elnézni
Jézus kedvéért!"
Példabeszédek 19:11
Most pedig, Isten népe, imádkozzunk együtt!
Kezdd el kiszabadítani magad
az által, hogy megbocsátasz azoknak, akik
valamilyen módon megbántottak.
A Jézus Krisztus nevében lévő hatalom által
most rögtön szabadulj ki a
neheztelés szorításából!
Most rögtön szabadulj ki a
fájdalom fogságából!
Szabadulj ki!
Szabadulj ki, Jézus Krisztus hatalmas
nevében!
Most szabadnak nyilvánítom az érzéseidet
a sértettségtől!
Légy szabad, Jézus Krisztus hatalmas
nevében!
A sértettség láncai a szellemedben -
most rögtön oldódjanak el!
A keserűség láncai a szellemedben -
most rögtön oldódjanak el!
A harag láncai a szellemedben -
oldódjanak el!
Jézus Krisztus hatalmas nevében!
Bármilyen láncot használt sátán, hogy
hozzád - a családodhoz, a tevékenységedhez,
a házasságodhoz, a pénzügyeidhez -
kösse magát,
szólok, hogy most rögtön törjön meg!
Törjön meg Jézus Krisztus hatalmas nevében!
Ámen!
Látom, hogy ezek a láncok most eloldódnak!
Hallom, hogy a láncok lehullanak Jézus
Krisztus nevében!
Most pedig kezdj el hálát adni Istennek a
szabadságodért,
mert ha Isten Fia megszabadít, akkor
valóban szabad vagy!
Köszönjük Jézus Krisztus!